Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Levnibiot 250 mg filmtabletta Rózsaszín, hosszúkás, mindkét oldalán domború, bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta. A tabletta méretei: 13,7×6,7 ×3,8 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható. Levnibiot 500 mg filmtabletta Narancsszínű, hosszúkás, mindkét oldalán domború, bemetszéssel ellátott filmbevonatú tabletta. Tabletta méretei: 19,3×7,8 ×5,0 mm. A tabletta egyenlő adagokra osztható. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Levnibiot 250 mg filmtabletta 250 mg levofloxacint tartalmaz levofloxacin-hemihidrát formájában filmtablettánként. Levnibiot 500 mg filmtabletta 500 mg levofloxacint tartalmaz levofloxacin-hemihidrát formájában filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag: 250 mg filmtabletta 500 mg filmtabletta Sunset yellow FCF (E110) 0,02 mg (mg/tabletta) 0,038 mg (mg/tabletta) A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: mikrokristályos cellulóz hidroxipropil-cellulóz kroszpovidon (A típusú) magnézium-sztearát Bevonat: hipromellóz makrogol 4000 indigókármin (E132) Sunset yellow FCF (E110) titán-dioxid (E 171) vörös vas-oxid (E 172) sárga vas-oxid (E 172) (csak az 500 mg-os hatáserősség esetében) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Levnibiot felnőttek kezelésére javallott az alábbi fertőzésekben (lásd 4.4 és 5.1 pont): * Akut pyelonephritis és szövődményes húgyúti fertőzések (lásd 4.4 pont) * Krónikus bakteriális prostatitis * Anthrax-inhaláció: posztexpozíciós profilaxis és kuratív kezelés (lásd 4.4 pont) Az alábbi javallatokban a Levnibiot filmtabletta csak abban az esetben alkalmazható, ha a fertőzés kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek: * Akut bakteriális sinusitis * Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut exacerbációja * Területen szerzett pneumonia * Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések * Szövődménymentes cystitis (lásd 4.4 pont) A Levnibiot filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően. Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A Levnibiot filmtablettát napi egy vagy két alkalommal kell bevenni. Az adagolás a fertőzés típusától és súlyosságától, valamint a feltételezett kórokozó érzékenységétől függ. A Levnibiot filmtabletta a kezelés befejezésére is alkalmazható olyan betegeknél, akiknél javulás mutatkozik a kezdeti intravénás levofloxacin-kezelést követően. Mivel a parenterális, illetve per os gyógyszerforma bioekvivalens, ugyanaz a dózis alkalmazható. Adagolás A levofloxacin adagolására vonatkozóan az alábbi javaslatok adhatók: Adagolás normál veseműködés esetén (kreatinin-clearance >50 ml/perc) Javallatok Napi adagolás (súlyosságtól függően) A kezelés időtartama (súlyosságtól függően) Akut bakteriális sinusitis 500 mg naponta egyszer 10-14 nap Krónikus obstruktív tüdőbetegség - a bronchitist is beleértve - akut bakteriális exacerbatiója 500 mg naponta egyszer 7-10 nap Területen szerzett pneumonia 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7-14 nap Akut pyelonephritis 500 mg naponta egyszer 7-10 nap Szövődményes húgyúti fertőzések 500 mg naponta egyszer 7-14 nap Szövődménymentes cystitis 250 mg naponta egyszer 3 nap Krónikus bakteriális prostatitis 500 mg naponta egyszer 28 nap Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések 500 mg naponta egyszer vagy kétszer 7-14 nap Anthrax-inhaláció 500 mg naponta egyszer 8 hét Különleges betegcsoportok Károsodott veseműködésű betegek (kreatinin clearance ?50 ml/perc) Adagolás 250 mg/24 óra 500 mg/24 óra 500 mg/12 óra Kreatinin-clearance első adag: 250 mg első adag: 500 mg első adag: 500 mg 50-20 ml/perc majd: 125 mg/24 óra majd: 250 mg/24 óra majd: 250 mg/12 óra 19-10 ml/perc majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/24 óra majd: 125 mg/12 óra <10 ml/perc (ideértve a hemodialízist és a CAPD-t is)1 majd: 125 mg/48 óra majd: 125 mg/24 óra majd: 125 mg/24 óra 1Hemodialízist vagy folyamatos ambulánsan végzett peritonealis dialízist (CAPD) követően kiegészítő adag alkalmazása nem szükséges. Májkárosodás Mivel a levofloxacin nem metabolizálódik a májban szignifikáns mennyiségben és a kiválasztása elsősorban a vesén át történik, dózismódosítás nem szükséges. Idősek A vesefunkciók miatti megfontolásokon kívül, idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont "Íngyulladás és ínszakadás" és a "QT-intervallum meghosszabbodása"). Gyermekek és serdülők A levofloxacin ellenjavallt gyermekeknél és fejlődésben lévő serdülőknél (lásd 4.3 pont). Az alkalmazás módja A Levnibiot tablettát szétrágás nélkül, elegendő mennyiségű folyadékkal kell bevenni. A tabletta az adag nagyságától függően a bemetszés mentén osztható. A tabletta étkezés alatt vagy az étkezések közti időszakban is bevehető. A Levnibiot tablettát vas-sók, cink-sók, magnézium- vagy alumínium-tartalmú savkötők, vagy didanozin (csak alumíniumot vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén), és szukralfát alkalmazása előtt, vagy az után legalább két órával kell bevenni, mivel a felszívódás csökkenhet (lásd 4.5 pont). Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A levofloxacin filmtabletta alkalmazása tilos: * a levofloxacinnal vagy bármely más kinolonnal, vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén, * epilepsziás betegeknél, * azon betegeknél, akiknek az anamnézisében fluorokinolonok alkalmazásával összefüggő ínrendellenességek szerepelnek, * gyermekeknél vagy fejlődésben lévő serdülőknél, * terhesség alatt, * szoptató nőknél. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A levofloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad levofloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont). A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel keresztrezisztenciát mutat a fluorokinolonokkal, beleértve a levofloxacint is. Ezért a levofloxacin nem ajánlott ismert vagy feltételezett MRSA fertőzések kezelésére, kivéve, ha a laboratóriumi eredmények megerősítették, hogy a kórokozó érzékeny a levofloxacinra (és amennyiben az MRSA fertőzésre általánosan ajánlott antibakteriális készítmények nem hatékonyak). A levofloxacin alkalmazható megfelelően diagnosztizált akut bakteriális sinusitis és krónikus bronchitis akut kiújulása esetén is. Az E. coli - a húgyúti fertőzésekért leggyakrabban felelős kórokozó - fluorokinolon-rezisztenciája változó mértékű az Európai Unió területén. Ezért a fluorokinolonokra vonatkozó E. coli rezisztencia helyi gyakoriságát kell figyelembe venni a kezelésnél. Anthrax-inhaláció: A humán alkalmazásra vonatkozó korlátozott adatok a Bacillus anthracis in vitro érzékenységi adataiból és állatkísérletes adatokból származnak. A kezelőorvosnak a nemzeti és/vagy a nemzetközi terápiás irányelveknek megfelelően kell eljárnia anthrax-fertőzés esetén. Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző - esetenként több - szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A levofloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz. Íngyulladás, és ínszakadás Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen - de nem kizárólag - az Achilles-íné) már a kinolon- vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő. A levofloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók. Myoclonus Myoclonus eseteit jelentették levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). A myoclonus kockázata fokozott idősebb betegeknél; valamint vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha levofloxacin dózisát nem módosítják a kreatinin-clearence-nek megfelelően. A levofloxacin alkalmazását azonnal le kell állítani a myoclonus első előfordulásakor, és megfelelő kezelést kell kezdeni. Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont). Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén: - mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers-Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett - aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett - szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis). Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is. Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz. A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz. Clostridium difficile által okozott betegség A levofloxacin-kezelés során vagy azt követően (akár a kezelés után több héttel) jelentkező hasmenés, főleg, ha az súlyos mértékű, folyamatosan fennálló és/vagy véres, Clostridium difficile által okozott betegség (CDAD) tünete lehet. A CDAD súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet, a legsúlyosabb formája a pseudomembranosus colitis (lásd 4.8 pont). Ezért fontos, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a levofloxacinnal történő kezelés folyamán vagy azt követően súlyos hasmenés alakul ki, figyelembe vegyék a pseudomembranosus colitis gyanúját. Amennyiben CDAD gyanúja merül fel, vagy megerősítésre kerül, a levofloxacin adását azonnal abba kell hagyni, és a megfelelő kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni. Ilyen esetben a bélperisztaltikát gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt. Görcsrohamokra hajlamos betegek A kinolonok csökkenthetik a görcsküszöböt és ezáltal görcsrohamot indukálhatnak. Az anamnézisben szereplő epilepszia esetén a levofloxacin alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont). Egyéb kinolon származékokhoz hasonlóan csak különlegesen körültekintően alkalmazható görcsrohamra való hajlam esetén, vagy az agyi görcsküszöböt csökkentő hatóanyagokkal, például teofillinnel együtt (lásd 4.5 pont). Görcsrohamok kialakulása esetén (lásd 4.8 pont) a levofloxacin-kezelést le kell állítani. G-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek A látens vagy manifeszt glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiányban szenvedő betegek hajlamosak lehetnek hemolitikus reakciók kialakulására kinolon típusú antibakteriális készítménnyel történő kezelés esetén, ezért a levofloxacin körültekintően alkalmazandó és a hemolízis lehetséges előfordulására figyelni kell. Vesekárosodásban szenvedő betegek Mivel a levofloxacin főként a vesén át választódik ki, vesekárosodás esetén a levofloxacin dózisát módosítani kell (lásd 4.2 pont). Túlérzékenységi reakciók A levofloxacin okozhat súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat (például az angiooedemától egészen az anafilaxiás sokkig), esetenként az első adag bevételét követően (lásd 4.8 pont). A betegeknek ilyen esetben azonnal fel kell függeszteniük a kezelést és felkeresniük kezelőorvosukat vagy az ügyeletes orvost, aki megteszi a szakszerű sürgősségi intézkedéseket. Bőrt érintő, súlyos mellékhatások Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük toxikus epidermális necrolysist (TEN: más néven Lyell-szindróma), Stevens-Johnson-szindrómát (SJS), és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS-szindróma) jelentettek a levofloxacin alkalmazásával kapcsolatban, amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor tájékoztatni kell a betegeket a súlyos bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és ezek kialakulását szorosan monitorozni kell. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, a levofloxacin-kezelést azonnal le kell állítani, és mérlegelni kell az alternatív kezelési mód alkalmazását. Ha a betegnél a levofloxacin alkalmazásakor olyan súlyos reakció jelentkezik, mint például SJS, TEN vagy DRESS-szindróma, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető levofloxacinnal. A glükózanyagcsere zavarai Mint minden kinolonnál, ennél a hatóanyagnál is jelentettek - leggyakrabban időseknél előforduló - vércukorszint-zavarokat, beleértve egyaránt a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát, ami rendszerint olyan diabeteses betegeknél fordult elő, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Beszámoltak hypoglykaemiás kóma esetekről. Diabeteses betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott (lásd 4.8 pont). A levofloxacin-kezelést azonnal abba kell hagyni, ha a beteg vércukor-rendellenességet észlel. Ilyen esetben megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása. A fényérzékenység megelőzése Fényérzékenységet jelentettek levofloxacin alkalmazásakor (lásd 4.8 pont). A fényérzékenység megelőzése érdekében ajánlott, hogy a betegek feleslegesen ne tegyék ki magukat erős napsütésnek vagy mesterséges UV-sugárzásnak (például kvarclámpa, szolárium) a kezelés alatt és annak leállítását követően 48 óráig. K-vitamin antagonistákkal kezelt betegek Mivel levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (például warfarin) egyidejűleg kezelt betegeknél előfordulhat a koagulációs értékek (PT/INR) növekedése és/vagy vérzés, e szerek egyidejű alkalmazása esetén a véralvadási értékeket ellenőrizni kell (lásd 4.5 pont). Pszichotikus reakciók A kinolonkezelésben - beleértve a levofloxacint is - részesülő betegek esetén pszichotikus reakciókat jelentettek. Nagyon ritka esetekben ezek öngyilkossági gondolatokig és önveszélyes magatartásig súlyosbodtak, akár egyetlen levofloxacin-adag bevételét követően is (lásd 4.8 pont). Amennyiben a betegnél ilyen reakciók alakulnak ki, ezeknek a reakcióknak első jeleinél a levofloxacin-kezelést meg kell szakítani és a betegnek kezelőorvosához kell fordulnia. Megfontolandó alternatív, nem fluorokinolon antibakteriális kezelés alkalmazása, és a szükséges óvintézkedéseket meg kell tenni. Elővigyázatosság szükséges, ha a levofloxacint pszichotikus betegeknek, illetve olyan betegeknek adják, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel. QT-intervallum megnyúlása Körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat (például a levofloxacint) olyan betegeken alkalmazzák, akiknél igazoltan jelen vannak a QT-szakasz megnyúlásának kockázati tényezői, például * veleszületett hosszú QT-intervallum szindróma * egyidejűleg alkalmazott, bizonyítottan a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek (például IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) * nem korrigált elektrolit egyensúlyzavar (például alacsony kálium- és magnézium-szint) * szívbetegség (például szívelégtelenség, myocardialis infarktus, bradycardia). Az idős betegek és a nők érzékenyebbek lehetnek a QTc szakaszt megnyújtó gyógyszerekre, ezért körültekintés szükséges, ha a fluorokinolonokat, például a levofloxacint ezeknél a betegcsoportoknál alkalmazzák. (Lásd 4.2 pont "Idősek", és 4.5, 4.8, 4.9 pont.) Perifériás neuropathia A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A levofloxacin-kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei - például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség - jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont). Hepatobiliáris rendellenességek Levofloxacin-kezelésben részesülő betegeknél májnekrózisról, illetve végzetes májelégtelenségről is beszámoltak, elsősorban olyan esetekben, amikor a beteg egyéb súlyos megbetegedésben is szenvedett (például szepszisben, lásd 4.8 pont). A betegeket figyelmeztetni kell, hogy szakítsák meg a kezelést és keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben májrendellenességre utaló panaszok vagy tünetek jelentkeznek, például anorexia, sárgaság, sötét vizelet, bőrviszketés, hasi érzékenység. Myasthenia gravis súlyosbodása A fluorokinolonok, ideértve a levofloxacint is, gátolják a neuromuszkuláris ingerület-átvitelt, ezért myasthenia gravisban szenvedő betegeknél súlyosbíthatják az izomgyengeséget. A forgalomba hozatalt követően észlelt súlyos mellékhatásokat (a halálozást és légzéstámogatást igénylő eseteket) összefüggésbe hozták a fluorokinolon alkalmazásával myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A levofloxacin alkalmazása nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében myasthenia gravis szerepel. Látászavarok Amennyiben látásromlás, vagy bármilyen más, a szemre gyakorolt hatás tapasztalható, azonnali szemész szakorvosi konzultáció szükséges (lásd 4.7 és 4.8 pont). Felülfertőződés A levofloxacin, különösen hosszú távú alkalmazása esetén, a rezisztens kórokozók elszaporodását eredményezheti. Amennyiben a kezelés folyamán felülfertőződés történik, megfelelő intézkedéseket kell tenni. Laboratóriumi értékekre kifejtett hatás Az opiát kimutatása levofloxacinnal kezelt beteg vizeletében ál-pozitív eredményt mutathat. Specifikusabb módszerekre lehet szükség a pozitív opiát eredmény megerősítésére. A levofloxacin gátolhatja a Mycobacterium tuberculosis szaporodását, ezért ál-negatív eredményt adhat a tuberculosis diagnosztizálása során. Akut pancreatitis Akut pancreatitis kialakulása lehetséges levofloxacint szedő betegeknél. A betegeket tájékoztatni kell az akut pancreatitis jellegzetes tüneteiről. Hányinger, rossz közérzet, hasi diszkomfort, akut hasi fájdalom vagy hányás jelentkezése esetén a betegek azonnali orvosi kivizsgálása szükséges. Akut pancreatitis gyanúja esetén a levofloxacin alkalmazását abba kell hagyni; diagnózisa esetén a levofloxacint nem szabad újra alkalmazni. Körültekintően kell eljárni olyan betegek esetében, akiknek az anamnézisében pancreatitis szerepel (lásd 4.8 pont). Vérképzőszervi rendellenességek A levofloxacin-kezelés során csontvelő-elégtelenség alakulhat ki, beleértve a leukopeniát, neutropeniát, pancytopeniát, haemolyticus anaemiát, thrombocytopeniát, aplasticus anaemiát vagy agranulocytosist (lásd 4.8 pont). Ha ezen vérképzőszervi rendellenességek bármelyikének fennáll a gyanúja, a vérképet monitorozni kell. Rendellenes eredmények esetén fontolóra kell venni a levofloxacin-kezelés leállítását. Ez a gyógyszer sunset yellow (E110) színezéket tartalmaz, ami allergiás reakciókat okozhat. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A levofloxacin kevéssé, vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyes mellékhatások (például szédülés/vertigo, álmosság, látászavarok) ronthatják a koncentráló- és reakciókészséget, ezért kockázatosak lehetnek olyan helyzetekben, amelyekben ezek a képességek különösen fontosak (például gépjárművezetés, gépkezelés). 4.9 Túladagolás Tünetek Állatokon elvégzett toxicitási vizsgálatok, illetve a terápiásnál nagyobb dózisokkal végzett klinikai-farmakológiai vizsgálatok szerint, a levofloxacin tabletta akut túladagolásának legfontosabb, várható jelei a központi idegrendszeri tünetek, például a zavartság, szédülés, tudatzavar és görcsrohamok, továbbá a QT intervallum meghosszabbodása és gastrointestinális reakciók, például hányinger és nyálkahártya-eróziók. A forgalomba hozatalt követően a központi idegrendszeri hatásokat, például zavart elmeállapotot, görcsrohamokat, myoclonust, hallucinációt és remegést is tapasztaltak. Kezelés Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. A QT-intervallum meghosszabbodásának lehetősége miatt EKG ellenőrzés szükséges. A gyomor nyálkahártya védelmére savkötőket lehet alkalmazni. A hemodialízis, ideértve a peritonealis dialízist és a CAPD-t, nem alkalmas a levofloxacin szervezetből történő eltávolítására. Specifikus antidotuma nincs. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Egyéb gyógyszerek hatása a levofloxacinra Vas- és cinksók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, didanozin Vas-sók, magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumíniumot- vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén) és levofloxacin együttes alkalmazásakor a levofloxacin felszívódása jelentősen csökken. A fluorokinolonok cink tartalmú multivitamin tablettákkal együtt adva csökkentik azok felszívódását. Két vagy három vegyértékű kationok, például vas-sók, illetve a magnézium- vagy alumíniumtartalmú antacidumok, vagy didanozin (csak alumíniumot- vagy magnéziumot tartalmazó didanozin pufferek esetén) alkalmazása levofloxacin tabletta bevételét megelőző vagy azt követő 2 órában nem javasolt (lásd 4.2 pont). A kalciumsók csak kis mértékben hatnak a felszívódásra. Szukralfát Szukralfáttal való egyidejű alkalmazáskor a levofloxacin tabletta biohasznosulása jelentősen csökken. Amennyiben a beteg szukralfát és levofloxacin-kezelésben részesül egyidejűleg, a szukralfátot leghelyesebb a levofloxacin tabletta után 2 órával bevenni (lásd 4.2 pont). Teofillin, fenbufén vagy hasonló, nem-szteroid gyulladásgátló készítmények A klinikai vizsgálatok során a levofloxacin és a teofillin között nem észleltek farmakokinetikai kölcsönhatást. A kinolonok teofillinnel, nem-szteroid gyulladásgátlókkal vagy más, az agyi görcsküszöböt csökkentő gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazásakor azonban a görcsküszöb kifejezett csökkenése fordulhat elő. A levofloxacin koncentrációi fenbufén jelenlétében kb. 13%-kal magasabbak voltak, mint önmagában való alkalmazásakor. Probenecid és cimetidin A probenecid és a cimetidin statisztikailag jelentős hatással volt a levofloxacin eliminációjára. A levofloxacin renalis clearance-ét a cimetidin (24%) és a probenecid (34%) is csökkentette. Ennek oka, hogy mind a két hatóanyag képes gátolni a levofloxacin tubuláris szekrécióját. A vizsgálatban alkalmazott adagok esetében azonban a statisztikailag szignifikáns kinetikai különbségeknek valószínűleg nincs klinikai jelentőségük. A tubuláris renalis szekréciót befolyásoló hatóanyagok, mint a probenecid és a cimetidin levofloxacinnal való egyidejű alkalmazásakor óvatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegek esetén. Egyéb fontos adatok Klinikai farmakológiai vizsgálatok szerint a levofloxacin farmakokinetikája nem változott klinikailag jelentős mértékben, amikor a levofloxacint a következő hatóanyagokkal együtt alkalmazták: kalcium-karbonát, digoxin, glibenklamid, ranitidin. A levofloxacin hatása egyéb gyógyszerekre Ciklosporin A ciklosporin felezési ideje levofloxacinnal együtt alkalmazva 33%-kal nőtt. K-vitamin antagonisták Levofloxacinnal és K-vitamin antagonistával (például warfarin) egyidejűleg kezelt betegek esetében beszámoltak a koagulációs értékek (PT/INR) emelkedéséről és/vagy vérzésről, amely súlyos is lehet. Ezért K-vitamin antagonista egyidejű alkalmazása esetén a koagulációs értékeket monitorozni kell (lásd a 4.4 pont). Ismerten QT-intervallum megnyúlását előidéző gyógyszerek Fokozott óvatossággal kell alkalmazni a fluorokinolonokat (például a levofloxacint) azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg olyan hatóanyagokat kapnak, amelyekről ismert, hogy a QT-intervallum meghosszabbodását eredményezik (például IA és III osztályú antiarritmikumok, triciklusos antidepresszánsok, makrolidok, antipszichotikumok) (lásd 4.4 pont "QT-intervallum meghosszabbodása"). Egyéb releváns információk Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a levofloxacin nem hatott a teofillin (a CYP1A2 ismert szubsztrátja) farmakokinetikájára. Ezt azt mutatja, hogy a levofloxacin nem rendelkezik CYP1A2 gátló hatással. Egyéb kölcsönhatások Étel Étellel nem észleltek klinikailag releváns kölcsönhatást. A levofloxacin tabletta ezért étkezéstől függetlenül, bármikor bevehető. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Az alábbi adatok több mint 8300 beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokból és a forgalomba hozatalt követően szerzett, széles körű tapasztalatokból származnak. A feltüntetett gyakoriságokat a következő megegyezés felhasználásával határoztuk meg: * Nagyon gyakori (?1/10) * Gyakori (?1/100 - ?1/10) * Nem gyakori (?1/1 000 - ?1/100) * Ritka (?1/10 000 - ?1/1 000) * Nagyon ritka (?1/10 000) * Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatásokat csökkenő súlyossági sorrendben tüntettük fel. Szervrendszer Gyakori Nem gyakori Ritka Nem ismert Fertőző betegségek és parazitafertőzések gombás fertőzés, például Candida fertőzés patogén rezisztencia Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek leukopenia eosinophilia thrombocytopenia neutropenia csontvelő-elégtelenség, beleértve az aplasticus anaemiát, pancytopeniát, agranulocytosist, haemolyticus anaemiát Immunrendszeri betegségek és tünetek angiooedema túlérzékenység (lásd 4.4 pont) anaphylaxiás sokka anaphylactoid sokka (lásd 4.4 pont) Endokrin betegségek és tünetek nem megfelelő antidiuretikushormon-termelés szindróma (SIADH) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek anorexia hypoglykaemia, főleg cukorbetegek esetében; hypoglykaemiás kóma (lásd 4.4 pont) hyperglykaemia (lásd 4.4 pont) Pszichiátriai kórképek* álmatlanság szorongás zavart állapot idegesség pszichotikus reakciók (például hallucináció, paranoia) depresszió izgatottság abnormális álmok rémálmok delírium önveszélyes viselkedéssel járó pszichotikus reakciók, beleértve az öngyilkossági késztetést vagy kísérletet is (lásd 4.4 pont) mánia Idegrendszeri betegségek és tünetek* fejfájás szédülés álmosság remegés az ízérzés zavarai görcsroham (lásd 4.3 és 4.4 pont) paraesthesia memóriazavar szenzoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) szenzomotoros perifériás neuropathia (lásd 4.4 pont) szaglás zavarai ideértve a teljes szaglásvesztést is dyskinesia extrapyramidális zavarok az ízérzékelés teljes elvesztése syncope jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás myoclonus Szembetegségek és szemészeti tünetek* látászavarok, mint homályos látás (lásd 4.4 pont) átmeneti látásvesztés (lásd 4.4 pont), uveitis A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei* vertigo fülcsengés hallásvesztés halláskárosodás Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek** tachycardia palpitatio kamrai tachycardia, amely szívmegállást eredményezhet kamrai arrhythmia és torsade de pointes (főképp a QT-intervallum meghosszabbodására hajlamos betegeknél) QT-intervallum meghosszabbodása az EKG-n (lásd 4.4 és 4.9 pont) Érbetegségek és tünetek** Kizárólag az infúzióra vonatkozóan: phlebitis hypotonia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek dyspnoe bronchospasmus allergiás pneumonitis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasmenés hányás hányinger hasi fájdalom emésztési zavar flatulentia székrekedés véres hasmenés, ami nagyon ritkán enterocolitisre utalhat, beleértve a pseudomembranosus colitist is (lásd 4.4 pont) pancreatitis (lásd 4.4 pont) Máj- és epebetegségek, illetve tünetek májenzim-szint emelkedés (például SGPT / SGOT, GGT alkalikus foszfatáz,) bilirubinszint-emelkedés icterus és súlyos májkárosodás, beleértve a végzetes akut májelégtelenséget, elsősorban súlyos alapbetegségben szenvedő betegek esetén (lásd 4.4 pont) hepatitis A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei bőrkiütés viszketés urticaria hyperhidrosis eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma) (lásd 4.4 pont), fix gyógyszerkiütés toxikus epidermalis necrolysis Stevens-Johnson-szindróma erythema multiforme fényérzékenységi reakció (lásd 4.4 pont) leukocytoclasticus vasculitis stomatitis a bőr hyperpigmentatiója A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei* arthralgia myalgia ínbántalmak (lásd 4.3 és 4.4 pont), beleértve az íngyulladást (például Achilles-ín) is izomgyengeség, ami myasthenia gravis esetén különös jelentőséggel bír (lásd a 4.4 pont) rhabdomyolysis ínszakadás (például Achilles-ín) (lásd 4.3 és 4.4 pont) ligamentum ruptura izomszakadás arthritis Vese- és húgyúti betegségek és tünetek szérum kreatininszint emelkedés akut veseelégtelenség (például interstitialis nephritis következtében) Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók* Kizárólag az infúzióra vonatkozóan: az alkalmazás helyén fellépő reakció (fájdalom, vörösség) gyengeség-érzés lázas állapot fájdalom (beleértve a mellkasi, háti és végtagfájdalmat) a Az anafilaxiás/anafilaktoid reakciók néha már az első dózis alkalmazását követően is felléphetnek. b A nyálkahártyán, illetve bőrön jelentkező reakciók néha már az első adag alkalmazását követően is felléphetnek. *Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos - esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról, mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával járó neuropathiák, depresszió fáradtság, memóriaromlás, alvászavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont). **Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont). Egyéb, a fluorokinolonok alkalmazásával kapcsolatba hozható mellékhatások közé tartoznak: * porfíriás betegekben porfíriás roham. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Kinolon antibakterialis szerek, fluorokinolonok, ATC kód: J01M A12. A levofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó szintetikus antibakteriális készítmény, a racém ofloxacin S(-) enantiomerje. Hatásmechanizmus A fluorokinolon antibiotikumok hatásmódjának megfelelően, a levofloxacin a DNS-DNS-giráz komplexre és a topoizomeráz IV-re hat. Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggések A levofloxacin baktericid hatásának mértéke a maximális szérum koncentráció (Cmax) vagy a görbe alatti terület (AUC) és a minimális gátlási koncentráció (MIC) arányától függ. A rezisztencia mechanizmusa A levofloxacinnal szembeni rezisztencia lépcsőzetesen alakul ki, a II-es típusú topoizomerázokban, DNS-girázban és topoizomeráz IV-ben bekövetkező célhely mutációk révén. Egyéb rezisztencia mechanizmusok, mint például a permeabilitás megváltozása (gyakori a Pseudomonas aeruginosa esetén) és az efflux mechanizmus is befolyásolhatja a levofloxacinnal szembeni érzékenységet. Keresztrezisztencia áll fenn a levofloxacin és más fluorokinolonok között. A hatásmechanizmusból adódóan, általában nincs keresztrezisztencia a levofloxacin és egyéb antibakteriális szerek között. Határértékek Az EUCAST ajánlása szerinti MIC-határértékeket, amelyek alapján az érzékeny, a fokozott expozíció esetén érzékeny és rezisztens kórokozókat megkülönböztetjük, az alábbi táblázatban tüntettük fel az MIC-vizsgálathoz (mg/l). Az EUCAST klinikai MIC-határértékei a levofloxacinra (10.0 verzió, 2020. január 1.): Kórokozó Érzékeny Rezisztens Enterobacterales ? 0,5 mg/l > 1 mg/l Pseudomonas spp. ? 0,001 mg/l > 1 mg/l Acinetobacter spp. ? 0,5 mg/l > 1 mg/l Staphylococcus aureus Koaguláz-negatív Staphylococcusok ? 0,001 mg/l > 1 mg/l Enterococcus spp.1 ? 4 mg/l > 4 mg/l Streptococcus pneumoniae ? 0,001 mg/l > 2 mg/l A, B, C és G csoportú Streptococcusok ? 0,001 mg/l > 2 mg/l Haemophilus influenzae ? 0,06 mg/l > 0,06 mg/l Moraxella catarrhalis ? 0,125 mg/l > 0,125 mg/l Helicobacter pylori ? 1 mg/l > 1 mg/l Aerococcus sanguinicola, ill. urinae2 ? 2 mg/l > 2 mg/l Aeromonas spp. ? 0,5 mg/l > 1 mg/l PK-PD (nem fajspecifikus) határértékek ? 0,5 mg/l > 1 mg/l 1 Csak szövődménymentes húgyúti fertőzések esetén 2 Az érzékenységre a ciprofloxacin iránti érzékenységből lehet következtetni. A rezisztencia előfordulása a földrajzi helyzettől és adott faj esetén az időfaktortól függően eltérő lehet. A rezisztencia előfordulásának helyi adatai szükségesek, különösen súlyos fertőzés kezelése esetén. Szükség szerint szakértő segítségét kell kérni, amennyiben a helyi rezisztencia elterjedtségi adatai alapján a fertőzések legalább is néhány típusában megkérdőjelezhető a gyógyszer alkalmazása. Általában érzékeny fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Bacillus anthracis Staphylococcus aureus, meticillin-érzékeny Staphylococcus saprophyticus Streptococcus C és G csoport Streptococcus agalactiae Streptococcus pneumoniae Streptococcus pyogenes Aerob Gram-negatív baktériumok Eikenella corrodens Haemophilus influenzae Haemophilus parainfluenzae Klebsiella oxytoca Moraxella catarrhalis Pasteurella multocida Proteus vulgaris Providencia rettgeri Anaerob baktériumok Peptostreptococcus Egyéb Chlamydophila pneumoniae Chlamydophila psittaci Chlamydia trachomatis Legionella pneumophila Mycoplasma pneumoniae Mycoplasma hominis Ureaplasma urealyticum Fajok, melyek esetén a szerzett rezisztencia problémát okozhat: Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecalis Staphylococcus aureus (meticillin-rezisztens)#M Koaguláz-negatív Staphylococcus fajok Aerob Gram-negatív baktériumok Acinetobacter baumannii Citrobacter freundii Enterobacter aerogenes Enterobacter cloacae Escherichia coli Klebsiella pneumoniae Morganella morganii Proteus mirabilis Providencia stuartii Pseudomonas aeruginosa Serratia marcescens Anaerob baktériumok Bacteroides fragilis Eredendően rezisztens fajok Aerob Gram-pozitív baktériumok Enterococcus faecium #M A meticillin-rezisztens S. aureus nagy valószínűséggel mutat ko-rezisztenciát a fluorokinolonokkal, többek között a levofloxacinnal szemben is. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A szájon át adott levofloxacin gyorsan és majdnem teljesen felszívódik, a plazma csúcskoncentráció 1-2 órán belül kialakul. A teljes biohasznosulás 99-100%. Az étkezés csupán kismértékben befolyásolja a levofloxacin felszívódását. A szájon át történő alkalmazást követően az egyensúlyi állapot 48 órán belül alakul ki az 500 mg-os adag napi egyszeri vagy kétszeri alkalmazását követően. Eloszlás A levofloxacin kb. 30-40%-a kötődik plazmafehérjékhez. A levofloxacin átlagos megoszlási térfogata kb. 100 liter 500 mg-os dózis egyszeri és ismételt alkalmazását követően; ez kiterjedt szöveti megoszlást jelez. A szövetekbe és folyadékterekbe történő penetráció A levofloxacin penetrál a bronchialis nyálkahártyába, az epithelialis folyadékrétegbe, az alveolaris makrofágokba, a tüdőszövetbe, a bőrbe (hólyagfolyadékba), a prosztata szövetbe és a vizeletbe. Azonban a levofloxacin kevéssé jut be a cerebrospinalis folyadéktérbe. Biotranszformáció A levofloxacin nagyon kis mértékben metabolizálódik. Metabolitjai a dezmetil-levofloxacin és a levofloxacin N-oxid, melyek a beadott adag <5%-át teszik ki és a vizelettel választódnak ki. A levofloxacin sztereokémiailag stabil és nem megy át királis átalakuláson. Elimináció A levofloxacin orális és intravénás alkalmazását követően viszonylag lassan eliminálódik a plazmából (t1/2: 6-8 óra). A kiválasztás elsődlegesen a vesén át történik (az alkalmazott dózis több mint 85%-a). A levofloxacin látszólagos egésztest-clearance 500 mg egyszeri dózis adása után átlagosan 175 +/- 29,2 ml/perc volt. A levofloxacin farmakokinetikáját tekintve nincsenek jelentős különbségek az intravénás és orális alkalmazás között, ami arra utal, hogy a per os és intravénás adagolási mód egymással helyettesíthető. Linearitás A levofloxacin farmakokinetikája az 50-1000 mg közötti tartományban lineáris. Különleges betegcsoportok Veseelégtelenségben szenvedő betegek A vesekárosodás befolyásolja a levofloxacin farmakokinetikáját. A vesefunkció csökkenésével - a táblázatban megadottak szerint - a renális elimináció és a vese-clearance is csökken, az eliminációs felezési idő pedig hosszabbodik: Farmakokinetika veseelégtelenségben egyszeri, 500 mg-os adag orális alkalmazása után Clcr [ml/perc] < 20 20-49 50-80 ClR [ml/perc] 13 26 57 t1/2 [óra] 35 27 9 Idősek A levofloxacin farmakokinetikájában nincs jelentős különbség a fiatal és az idős egyének között, kivéve a kreatinin clearance különbségéből adódókat. Nemek közötti eltérések A nők és férfiak elkülönített vizsgálata kismértékű, illetve marginális nemek közötti eltéréseket mutatott ki a levofloxacin farmakokinetikájában. Nem bizonyított, hogy ezek a nemek közötti különbségek klinikai jelentőséggel bírnának. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - egyszeri vagy ismételt dózistoxicitási, karcinogenitási, reprodukcióra, és fejlődésre kifejtett toxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A levofloxacin patkányoknál nem károsította a fertilitást vagy a reproduktív teljesítményt, a magzatokra gyakorolt egyedüli hatás az anyai toxicitás miatt kialakuló késleltetett érés volt. A levofloxacin baktérium és emlős sejtekben nem okozott génmutációt, kínai hörcsög tüdő sejtjeiben azonban kromoszóma-aberrációt váltott ki in vitro. Ezek a hatások a topoizomeráz II-gátlásának tulajdoníthatók. Az in vivo vizsgálatok (micronucleus, testvér kromatidák felcserélődése, soron kívüli DNS-szintézis, domináns letális tesztek) nem utaltak genotoxikus hatásra. Az egéren végzett vizsgálatok a levofloxacin csakis rendkívül nagy dózisok esetén jelentkező fototoxikus hatására utaltak. A levofloxacinnak fotomutagenitási vizsgálatban nem volt semmiféle genotoxikus hatása, a fotokarcinogenitási vizsgálatban pedig csökkentette a daganatfejlődést. Egyéb fluorokinolonokhoz hasonlóan a levofloxacin patkányoknál és kutyáknál hatást gyakorolt a porcszövetre (vakuolum- és üregképződés), ami fiatal állatokban jelentősebb mértékű volt. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 1, 5, 7, 10, vagy 14 filmtabletta PVC/PE/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ?? (két kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 5 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA KRKA, d.d., Novo mesto, marjeka cesta 6, 8501 Novo mesto, Szlovénia 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA Levnibiot 250 mg filmtabletta OGYI-T-22806/01 1× OGYI-T-22806/02 5× OGYI-T-22806/03 7× OGYI-T-22806/04 10× OGYI-T-22806/05 14× Levnibiot 500 mg filmtabletta OGYI-T-22806/06 1× OGYI-T-22806/07 5× OGYI-T-22806/08 7× OGYI-T-22806/09 10× OGYI-T-22806/10 14× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2015. március 4. A forgalomba hozatali engedély megújításának dátuma: 2019. szeptember 10. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. október 18. 17 NNGYK/GYSZ/47632/2024 NNGYK/GYSZ/47636/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a levofloxacin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon elvégzett vizsgálatok nem mutattak ki közvetlen vagy közvetett reprodukciós toxicitást (lásd 5.3 pont). A humán adatok hiánya és az elvégzett állatkísérletek azonban arra engednek következtetni, hogy a testtömeget hordozó ízületek fluorokinolonok okozta károsodásának kockázata fennáll a fejlődésben lévő állatoknál, ezért a levofloxacin alkalmazása terhesség alatt tilos (lásd 4.3 és 5.3 pont). Szoptatás A levofloxacin szoptató nők számára ellenjavallt. Nincs elegendő adat a levofloxacin anyatejbe történő kiválasztódásáról; azonban más fluorokinolonok kiválasztódnak az anyatejbe. Humán adatok hiányában, és mert az elvégzett állatkísérletek arra engednek következtetni, hogy a testtömeget hordozó ízületek károsodásának kockázata fennáll a fejlődésben lévő állatoknak adott fluorokinolonok hatására, a levofloxacint szoptató nőknél tilos alkalmazni (lásd 4.3 és 5.3 pont). Termékenység A levofloxacin patkányoknál nem mutatott reprodukciós toxicitást és nem hatott a szaporodóképességre. | 
