Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Fehér vagy törtfehér, ovális filmtabletta, egyik oldalán "XH", másik oldalán "800" mélynyomású jelöléssel. Hosszúság: 19,85 ± 0,2 mm, szélesség: 10,1 ± 0,2 mm, vastagság: 7,6 - 8,3 mm. 4. KILINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 800 mg szevelamer-karbonátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag: mannit kroszpovidon hidroxipropilcellulóz vízmentes kolloid szilícium-dioxid talkum glicerin-dibehenát Filmbevonat: Opadry(r) (hipromellóz 2910, diacetilezett monogliceridek) Javallat4.1 Terápiás javallatok A Sevelamer carbonate PharmSol hemodialízisben vagy peritonealis dialízisben részesülő felnőtt betegek hyperphosphataemiájának kezelésére javallott. A Sevelamer carbonate PharmSol krónikus vesebetegségben (KVB) szenvedő, nem dializált, ? 1,78 mmol/l szérumfoszfátszintű felnőtt betegek hyperphosphataemiájának kezelésére is javallott. A Sevelamer carbonate PharmSol-t kombinált terápia részeként kell alkalmazni, melynek a renalis csontbetegség kialakulásának megakadályozása érdekében részét képezheti a kalciumpótlás, 1,25-dihidroxi-D3-vitamin vagy valamely analógjának adása. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Kezdődózis A szevelamer-karbonát ajánlott kezdődózisa 2,4 g vagy 4,8 g naponta, a klinikai szükség és a szérumfoszfátszint alapján meghatározva. A Sevelamer carbonate PharmSol-t naponta háromszor (a dózist 3 alkalomra elosztva), étkezéskor kell bevenni. A beteg szérumfoszfátszintje A szevelamer-karbonát napi összdózisa, amelyet napi 3 étkezésre elosztva kell bevenni 1,78 - 2,42 mmol/l (5,5 - 7,5 mg/dl) 2,4 g* > 2,42 mmol/l (> 7,5 mg/dl) 4,8 g* *Plusz a későbbi dózisbeállítás, lásd "Dózisbeállítás és fenntartó kezelés" pont. A korábban foszfátkötő gyógyszerekkel (szevelamer-hidrokloriddal vagy kalciumalapú gyógyszerekkel) kezelt betegeknél a Sevelamer carbonate PharmSol-t az előző gyógyszerrel megegyező grammnyi mennyiségben kell alkalmazni, az optimális napi dózis biztosítása érdekében végzett szérumfoszfátszint-ellenőrzés mellett. Dózisbeállítás és fenntartó kezelés A szérumfoszfátszintet 2-4 hetente ellenőrizni kell, és a szevelamer-karbonát dózisát napi 3-szor 0,8 g-os adagokkal (2,4 g/nap) kell emelni mindaddig, amíg elfogadható szérumfoszfátszintet érnek el, és amelyet ezt követően rendszeresen ellenőrizni kell. A szevelamer-karbonátot szedő betegeknek be kell tartaniuk a számukra előírt diétát. A klinikai gyakorlatban a kezelést folyamatosan, a szérumfoszfátszint ellenőrzéséhez szükséges módon kell alkalmazni; az átlagos napi dózis várhatóan megközelítőleg 6 g lesz naponta. Különleges betegcsoportok Idősek Az idős populációnál nincs szükség dózismódosításra. Májkárosodás Nem végeztek vizsgálatokat májkárosodásban szenvedő betegeknél. Gyermekek és serdülők A Sevelamer carbonate PharmSol biztonságosságát és hatásosságát 6 évesnél fiatalabb vagy 0,75 m2-nél kisebb testfelületű gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok. A Sevelamer carbonate PharmSol biztonságosságát és hatásosságát a 6. életévüket betöltött és 0,75 m2-nél nagyobb testfelületű gyermekeknél és serdülőknél igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található. Gyermekgyógyászati betegeknél szevelamer-karbonát-tartalmú belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni, mivel a tabletta gyermekek számára nem megfelelő. A Sevelamer carbonate PharmSol esetében nem elérhető a belsőleges szuszpenzió gyógyszerforma, ezért ennél a korcsoportnál más gyártó megfelelő készítményét kell felírni. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A tablettákat egészben kell lenyelni, és az alkalmazás előtt tilos szétmorzsolni, szétrágni vagy darabokra törni. A Sevelamer carbonate PharmSol-t étellel kell bevenni - nem szabad éhgyomorra alkalmazni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok * A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység; * hypophosphataemia; * bélelzáródás. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A szevelamer-karbonát hatásosságát és biztonságosságát nem állapították meg olyan krónikus vesebetegségben szenvedő felnőtt betegeknél, akik nem kapnak dialíziskezelést és szérumfoszfátszintjük < 1,78 mmol/l. Ezért ezeknél a betegeknél történő alkalmazása jelenleg nem ajánlott. A szevelamer-karbonát biztonságosságát és hatásosságát a következő betegségekben szenvedő betegeknél nem igazolták: * dysphagia; * nyelészavarok; * súlyos emésztőrendszeri motilitászavarok, beleértve a kezeletlen vagy súlyos gastroparesist, a gyomorretenciót és a rendellenes vagy szabálytalan székletürítést; * aktív gyulladásos bélbetegség; * nagyobb emésztőrendszeri műtét. Ezeknek a betegeknek a Sevelamer carbonate PharmSol-kezelését csak gondos előny/kockázat értékelés után lehet elkezdeni. Ha a kezelést elkezdték, akkor a fenti betegségekben szenvedő betegeket monitorozni kell. A Sevelamer carbonate PharmSol-kezelést újra kell értékelni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos székrekedés vagy más, súlyos gastrointestinalis tünet jelentkezik. Bélelzáródás és ileus/subileus Nagyon ritka esetekben bélelzáródást és ileust/subileust figyeltek meg szevelamer-hidrokloriddal (kapszula/tabletta) kezelt betegeknél, amely a szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmaz. A székrekedés ennek megelőző tünete lehet. A székrekedéses betegeket a Sevelamer carbonate PharmSol-kezelés alatt gondosan monitorozni kell. A kezelést újra kell értékelni azon betegeknél, akiknél súlyos székrekedés, vagy egyéb súlyos emésztőrendszeri tünet alakul ki. Zsíroldékony vitaminok hiánya és folsavhiány Krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél a táplálékkal történő beviteltől és a betegség súlyosságától függően csökkenhet a zsíroldékony A-, D-, E- és K-vitamin szintje. Nem zárható ki, hogy a szevelamer-karbonát képes megkötni a bevitt táplálékban található zsíroldékony vitaminokat. Azoknál a betegeknél, akik a szevelamer-kezelés mellett nem szednek kiegészítő vitaminokat, rendszeresen ellenőrizni kell az A-, D-, E- és K-vitamin szintjét. Szükség esetén ajánlott kiegészítő vitaminokat alkalmazni. A dialíziskezelésben nem részesülő, krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknek ajánlott kiegészítő D-vitamint adni (megközelítőleg 400 NE természetes D-vitamin naponta), ami a szevelamer-karbonát-dózistól külön szedendő multivitamin-készítmény része is lehet. Peritonealis dialízisben részesülő betegeknél ajánlott a zsíroldékony vitaminok és a folsav szintjének további ellenőrzése, mivel a klinikai vizsgálat során ezeknél a betegeknél nem mérték az A-, D-, E- és K-vitamin-szintet. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat a hosszú távú szevelamer-karbonát-kezelés alatt fellépő folsavhiány lehetőségének kizárására. A szevelamert kapó, de kiegészítő folsavat nem szedő betegek folsavszintjét rendszeresen ellenőrizni kell. Hypocalcaemia/hypercalcaemia A krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél hypocalcaemia vagy hypercalcaemia alakulhat ki. A szevelamer-karbonát nem tartalmaz kalciumot. A szérumkalciumszintet ezért rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén kiegészítő elemi kalciumot kell adni. Metabolikus acidosis A krónikus vesebetegségben szenvedő betegek hajlamosak a metabolikus acidosisra. A helyes klinikai gyakorlat részeként ezért ajánlott a szérum-bikarbonátszint ellenőrzése. Peritonitis A dializált betegeknél a dialízis típusától függően fennállnak bizonyos fertőzési kockázatok. Peritonealis dialízissel kezelt betegeknél ismert szövődmény a peritonitis, és egy szevelamer-hidrokloriddal végzett klinikai vizsgálat során a szevelamert kapó csoportban több peritonitis-esetről számoltak be, mint a kontrollcsoportban. A peritonealis dialízissel kezelt betegeket a megfelelő aszeptikus eljárás helyes alkalmazásának biztosítása érdekében gondosan monitorozni kell, és a peritonitist kísérő minden jelet vagy tünetet azonnal fel kell ismerni, és kezelni kell. Nyelési nehézség Néhány nem gyakori esetben beszámoltak a Sevelamer carbonate PharmSol tabletta nehéz lenyeléséről. Ezek közül számos esetben a betegnek már eleve fennálló nyelési nehézsége vagy nyelőcső-rendellenessége volt. Társbetegségekben szenvedő betegek megfelelő nyelési képességét gondosan ellenőrizni kell. A korábban nyelési nehézséggel küzdő betegek esetében a filmtabletta helyett fontolóra kell venni a szevelamer-karbonát por alkalmazását. Hypothyreosis Ajánlott a szevelamer-karbonáttal és levotiroxinnal egyidejűleg kezelt, hypothyreosisban szenvedő betegek szorosabb monitorozása (lásd 4.5 pont). Hyperparathyreosis A szevelamer-karbonát nem javallott a hyperparathyreosis kezelésére. Szekunder hyperparathyreosisban szenvedő betegeknél a szevelamer-karbonátot kombinált terápia részeként kell alkalmazni, melynek az intakt parathormon (iPTH) szintjének csökkentése érdekében részét képezheti a kalciumpótlás, 1,25-dihidroxi-D3-vitamin vagy annak valamely analógjának alkalmazása. Gyulladásos gastrointestinalis kórképek A gastrointestinalis traktus különböző részein előforduló, a szevelamer-kristályok jelenlétével összefüggő, súlyos gyulladásos rendellenességek eseteiről (köztük olyan súlyos szövődményekről, mint például vérzés, perforatio, ulceratio, necrosis, colitis és colon/coecum-terime) számoltak be (lásd 4.8 pont). A gyulladásos elváltozások a szevelamer-kezelés leállításával megszűnhetnek. A szevelamer-karbonát-kezelést újra kell értékelni azoknál a betegeknél, akiknél súlyos gastrointestinalis tünetek alakulnak ki. Segédanyagok Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A szevelamer nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmazó szevelamer-hidrokloridot egészséges önkénteseknek, legfeljebb napi 14 grammos dózisokban adagolták nyolc napon keresztül, mellékhatás megjelenése nélkül. Krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél a szevelamer-karbonát vizsgált maximális átlagos napi dózisa 14,4 gramm volt, naponta egy adagban alkalmazva. A túladagoláskor megfigyelt tünetek a 4.8 pontban felsorolt mellékhatásokhoz hasonlóak, ideértve főleg a székrekedést és az egyéb, ismert emésztőrendszeri betegségeket és tüneteket. Megfelelő tüneti kezelést kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Dialízis Dializált betegeknél interakciós vizsgálatokat nem végeztek. Ciprofloxacin Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatok során a szevelamer-hidroklorid, amely a szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmaz, az egyetlen dózissal végzett vizsgálatban megközelítőleg 50%-kal csökkentette a szevelamer-hidrokloriddal együtt alkalmazott ciprofloxacin biohasznosulását. Következésképp a szevelamer-karbonátot nem szabad ciprofloxacinnal együtt szedni. Ciklosporin, mikofenolát-mofetil és takrolimusz szervátültetett betegeknél Szervátültetett betegeknél szevelamer-hidrokloriddal történő együttes alkalmazást követően csökkent ciklosporin-, mikofenolát-mofetil- és takrolimusz-szintről számoltak be, ami nem járt semmilyen klinikai következménnyel (pl. graftkilökődés). Az interakció lehetősége nem zárható ki, és a kombinációs kezelés alkalmazásának ideje alatt, valamint a kezelés leállítását követően fontolóra kell venni a ciklosporin, a mikofenolát-mofetil, és a takrolimusz vérkoncentrációjának szoros monitorozását. Levotiroxin Nagyon ritka esetekben hypothyreosisról számoltak be olyan betegeknél, akiknél egyidejűleg a szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmazó szevelamer-hidrokloridot és levotiroxint alkalmaztak. Ezért a szevelamer-karbonátot és levotiroxint kapó betegeknél a thyreoidea-stimuláló hormon (TSH) szintjének szorosabb monitorozása ajánlott. Antiarrhythmiás és antiepileptikus készítmények A szívritmuszavarok kezelésére antiarrhythmiás gyógyszereket szedő, vagy a görcsrohammal járó betegségek kezelésére antiepileptikus gyógyszereket szedő betegeket kizárták a klinikai vizsgálatokból. Ezért, a felszívódás lehetséges csökkenése nem zárható ki. Az antiarrhythmiás gyógyszereket legalább egy órával a Sevelamer carbonate PharmSol-kezelés előtt, vagy legalább három órával utána kell alkalmazni, és a vérszint-monitorozás megfontolandó. Protonpumpagátlók A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során, nagyon ritkán, emelkedett foszfátszintekről számoltak be protonpumpagátlókat szevelamer-karbonáttal együtt szedő betegeknél. Az egyidejűleg Sevelamer carbonate PharmSol-lal kezelt betegeknél, a protonpumpa-gátló felírásakor körültekintően kell eljárni. A foszfát szérumszintjét ellenőrizni kell, és a Sevelamer carbonate PharmSol dózisát ehhez kell igazítani. Biohasznosulás A szevelamer-karbonát nem szívódik fel, és befolyásolhatja más gyógyszerek biohasznosulását. Minden olyan gyógyszer alkalmazása esetén, amelynél a biohasznosulás csökkenése klinikailag jelentős mértékben befolyásolhatja a biztonságosságot vagy a hatásosságot, az adott gyógyszert legalább egy órával a szevelamer-karbonát bevétele előtt, vagy legalább három órával azt követően kell alkalmazni, illetőleg az orvosnak fontolóra kell vennie a vérszintek ellenőrzését. Digoxin, warfarin, enalapril vagy metoprolol Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatok során a szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmazó szevelamer-hidroklorid nem befolyásolta a digoxin, a warfarin, az enalapril vagy a metoprolol biohasznosulását. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A biztonságossági profil összefoglalása A leggyakrabban előforduló (a betegek ? 5%-át érintő) mellékhatások mind az emésztőrendszeri betegségek kategóriájába tartoztak. Ezeknek a mellékhatásoknak a többsége enyhe vagy közepes fokú volt. Mellékhatások táblázatos összefoglalása A szevelamer biztonságosságát (akár karbonát-, akár hidrokloridsó formájában) számos klinikai vizsgálatban vizsgálták, amelyekben összesen 969, szevelamerrel 4-50 hétig kezelt, hemodializált beteg (724 beteget szevelamer-hidrokloriddal, 245 beteget pedig szevelamer-karbonáttal kezeltek), 97, szevelamerrel 12 hétig kezelt, peritonealis dialízisen lévő beteg (az összes beteget szevelamer-hidrokloriddal kezelték), és 128, szevelamerrel 8-12 hétig kezelt, krónikus vesebetegségben szenvedő, dialízisben nem részesülő beteg vett részt (79 beteget szevelamer-hidrokloriddal, 49 beteget pedig szevelamer-karbonáttal kezeltek). Az alábbi táblázat - gyakoriságuk sorrendjében - azokat a mellékhatásokat tartalmazza, amelyek klinikai vizsgálatok során jelentkeztek, vagy amelyeket a forgalomba hozatalt követően spontán jelentettek. Az előfordulási gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori (?1/10), gyakori (?1/100-<1/10), nem gyakori (?1/1000-<1/100), ritka (?1/10 000-<1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). MedDRA-szervrendszer Nagyon gyakori Gyakori Nagyon ritka Nem ismert Immunrendszeri betegségek és tünetek Túlérzékenység* Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Hányinger, hányás, a has felső részét érintő fájdalom, székrekedés Hasmenés, dyspepsia, flatulentia, hasi fájdalom Intestinalis obstructio, ileus/subileus, bélperforatio1, gastrointestinalis vérzés*1, intestinalis ulceratio*1, gastrointestinalis necrosis*1, colitis*1, intestinalis terime*1 A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Pruritus, bőrkiütés Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Kristálydepozitum a bélben*1 *forgalomba hozatalt követő tapasztalat 1 Lásd a gyulladásos gastrointestinalis kórképekre vonatkozó figyelmeztetést a 4.4 pontban. Gyermekek és serdülők Általánosságban a gyermekek és serdülők (6 - 18 éves kor) biztonságossági profilja hasonló a felnőttek biztonságossági profiljához. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Minden egyéb terápiás készítmény, a hyperkalaemia és a hyperphosphataemia gyógyszerei. ATC-kód: V03AE02. Hatásmechanizmus A Sevelamer carbonate PharmSol szevelamert tartalmaz, ami egy fém- és kalciummentes, nem felszívódó, keresztkötéses, foszfátkötő polimer. A szevelamer több, a polimerlánctól egy szénatommal elválasztott amincsoportot tartalmaz, amely a gyomorban protonálódik. Ezek a protonált aminok a bélben megkötik a negatív töltésű ionokat, mint például a táplálékkal bevitt foszfátot. Farmakodinámiás hatások Azáltal, hogy az emésztőrendszerben megköti a foszfátot, a szevelamer csökkenti a szérumban a foszfát koncentrációját. A foszfátkötők alkalmazása során mindig szükséges a szérumfoszfátszint rendszeres ellenőrzése. Klinikai hatásosság és biztonságosság Két randomizált, keresztezett klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy a szevelamer-karbonát mind tabletta, mind pedig por formájában, naponta háromszor alkalmazva terápiásan ekvivalens a szevelamer-hidrokloriddal, ezért krónikus vesebetegségben szenvedő, hemodializált betegeknél hatásosan csökkenti a szérumfoszfátszintet. Az első vizsgálat kimutatta, hogy a naponta háromszor alkalmazott szevelamer-karbonát-tabletta egyenértékű volt a naponta háromszor alkalmazott szevelamer-hidroklorid-tablettával 79 olyan, hemodializált betegnél, akiket két randomizált, 8-hetes kezelési időszak során kezeltek (az idővel súlyozott átlagos szérumfoszfátszint 1,5 ± 0,3 mmol/l volt mind a szevelamer-karbonát, mind a szevelamer-hidroklorid esetén). A második vizsgálat kimutatta, hogy a naponta háromszor alkalmazott szevelamer-karbonát por egyenértékű volt a naponta háromszor alkalmazott szevelamer-hidroklorid tablettával 31 olyan, hyperphosphataemiás (? 1,78 mmol/l szérumfoszfátszintként meghatározva), hemodializált betegnél, akiket két randomizált, 4 hetes kezelési időszak során kezeltek (az idővel súlyozott átlagos szérumfoszfátszint 1,6 ± 0,5 mmol/l volt a szevelamer-karbonát-por esetén, és 1,7 ± 0,4 mmol/l volt a szevelamer-hidroklorid-tabletta esetén). Hemodializált betegeken végzett klinikai vizsgálatokban a szevelamer önmagában nem gyakorolt egyértelmű és klinikailag jelentős hatást az iPTH-ra. Egy peritonealis dialízis alatt álló betegeken végzett 12 hetes vizsgálatban azonban hasonló iPTH-csökkenést figyeltek meg, mint a kalcium-acetát-kezelésben részesülő betegeknél. Szekunder hyperparathyreosisban szenvedő betegeknél a szevelamer-karbonátot kombinált terápia részeként kell alkalmazni, melynek az iPTH-szint csökkentése érdekében részét képezheti a kalciumpótlás, 1,25-dihidroxi-D3-vitamin vagy annak valamely analógja alkalmazása. In vitro és in vivo kísérleti állatmodelleken kimutatták, hogy a szevelamer megköti az epesavakat. Az epesavak ioncserélő gyantákkal történő megkötése elfogadott módszer a vér koleszterinszintjének csökkentésére. A szevelamerrel végzett klinikai vizsgálatok során mind az átlagos összkoleszterinszint, mind az LDL-koleszterin-szint 15-39%-os csökkenést mutatott. A koleszterinszint csökkenése 2 hetes kezelést követően mutatkozott, és a hosszú távú kezelés során fennmaradt. A trigliceridek, a HDL-koleszterin és az albumin szintje a szevelamer-kezelést követően nem változott. Mivel a szevelamer megköti az epesavakat, ronthatja a zsíroldékony vitaminok, így például az A-, D-, E- és K-vitamin felszívódását. A szevelamer nem tartalmaz kalciumot, és a kalciumalapú foszfátkötőket önmagában szedő betegekkel összehasonlítva csökkenti a hypercalcaemiás epizódok előfordulási gyakoriságát. A szevelamer foszfátra és kalciumra gyakorolt hatása egy 1 évig tartó követéses vizsgálat során mindvégig bizonyítottan fennmaradt. Ez az információ szevelamer-hidrokloriddal végzett vizsgálatokból származik. Gyermekek és serdülők A szevelamer-karbonát biztonságosságát és hatásosságát krónikus vesebetegségben szenvedő, hyperphosphataemiás gyermekgyógyászati betegeknél egy multicentrikus klinikai vizsgálatban értékelték, mely egy 2 hetes, randomizált, placebokontrollos, fix dózist alkalmazó időszakból, és az azt követő 6 hónapos, egykaros, nyílt elrendezésű, dózistitrálási időszakból állt. Összesen 101 (0,8 - 2,4 m2 testfelületű, 6 - 18 éves korú) beteget randomizáltak a vizsgálatba. Negyvenkilenc (49) beteg kapott szevelamer-karbonátot, és 51 beteg placebót a 2 hetes, fix dózist alkalmazó időszakban. Ezt követően az összes beteg szevelamer-karbonátot kapott a 26 hetes dózistitrálási időszak alatt. A vizsgálat elérte az elsődleges végpontját, vagyis a szevelamer-karbonát a placebóhoz képest 0,90 mg/dl-es átlagos korrigált különbséggel csökkentette a szérumfoszfátszintet, valamint elérte a másodlagos végpontot is. Gyermekeknél a krónikus vesebetegségből adódó másodlagos hyperphosphataemia esetén a szevelamer-karbonát szignifikánsan csökkentette a szérumfoszfátszintet a placebóhoz képest a 2 hetes, fix dózist alkalmazó időszak alatt. A kezelésre adott terápiás válasz fennmaradt a 6 hónapos, nyílt elrendezésű dózistitrálási időszak alatt szevelamer-karbonátot kapó gyermekgyógyászati betegeknél. A terápia végén a gyermekgyógyászati betegek 27%-a érte el az életkoruknak megfelelő szérumfoszfátszintet. Ez a szám a hemodialízisben részesülő betegek alcsoportjában 23%, a peritonealis dialízisben részesülő betegek alcsoportjában pedig 15% volt. A 2 hetes, fix dózist alkalmazó időszak alatt kezelésre adott terápiás választ nem befolyásolta a testfelület mértéke, ezzel szemben azonban, a 7,0 mg/dl-nél alacsonyabb foszfátszinttel rendelkező gyermekgyógyászati betegeknél nem figyeltek meg terápiás választ. A legtöbb, a szevelamer-karbonáttal összefüggőnek, vagy esetleg összefüggőnek jelentett nemkívánatos esemény gastrointestinalis természetű volt. A vizsgálat során a szevelamer-karbonát-kezeléssel kapcsolatos új kockázati tényezőket és biztonságossági szignálokat nem azonosítottak. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok A szevelamer-karbonáttal farmakokinetikai vizsgálatokat nem végeztek. Egy egészséges önkénteseken végzett abszorpciós vizsgálat igazolta, hogy a szevelamer-karbonáttal megegyező aktív összetevőt tartalmazó szevelamer-hidroklorid nem szívódik fel a tápcsatornából. Egy 1 évig tartó klinikai vizsgálat során semmi nem utalt a szevelamer akkumulációjára. A hosszú távú krónikus kezelés során (> egy év) azonban nem zárható ki teljes mértékben a szevelamer abszorpciójának és akkumulációjának lehetősége. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei A hagyományos - farmakológiai biztonságossági, ismételt adagolású dózistoxicitási, genotoxicitási - vizsgálatokból származó nem klinikai jellegű adatok azt igazolták, hogy a készítmény alkalmazásakor humán vonatkozásban különleges kockázat nem várható. A szájon át alkalmazott szevelamer-hidrokloriddal egereken (9 g/ttkg/nap dózisig terjedően) és patkányokon (0,3, 1 vagy 3 g/ttkg/nap) végeztek karcinogenitási vizsgálatokat. A nagy dózisú csoportba tartozó hím patkányoknál (az ennek megfelelő humán dózis a 14,4 g-os maximális klinikai vizsgálati dózis kétszerese) emelkedett a tranzicionális sejtes hólyagpapilloma előfordulási gyakorisága. Egereknél a daganatok előfordulási gyakorisága nem emelkedett (az ennek megfelelő humán dózis a maximális klinikai vizsgálati dózis háromszorosa). Egy metabolikus aktiváció mellett végzett in vitro emlős citogenetikai vizsgálatban a szevelamer-hidroklorid a kromoszómaaberrációk számának statisztikailag szignifikáns emelkedését okozta. Az Ames bakteriális mutációs vizsgálat során a szevelamer-hidroklorid nem volt mutagén. Patkányoknál és kutyáknál a szevelamer-hidroklorid csökkentette a zsíroldékony D-, E- és K-vitamin (véralvadási faktorok), valamint a folsav felszívódását. A szevelamerrel közepes és nagy dózisban (az emberi dózisnak megfelelő érték kisebb volt, mint a 14,4 g-os maximális klinikai vizsgálati dózis) kezelt nőstény patkányok magzatainál több helyen a vázrendszer csontosodásának hiányosságát figyelték meg. Ezek a hatások a D-vitamin-depléció következményei lehetnek. Vemhes nyulaknál az organogenezis során, mesterséges táplálással, szájon át alkalmazott szevelamer-hidroklorid a nagy dózisú csoportban (az emberi dózisnak megfelelő érték kétszerese volt a maximális klinikai vizsgálati dózisnak) növelte a korai felszívódás gyakoriságát. A szevelamer-hidroklorid nem csökkentette a hím vagy nőstény patkányok termékenységét egy olyan táplálékkal történő adagolással végzett vizsgálatban, amelyben a nőstényeket a párzás előtti 14. naptól a vemhességig, a hímeket pedig a párzás előtti 28. naptól kezelték. Ebben a vizsgálatban a legmagasabb dózis 4,5 g/ttkg/nap volt (a relatív testfelület összehasonlítása alapján a 13 g/nap-os maximális klinikai vizsgálati dózis kétszeresével ekvivalens humán dózis). Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 30 db filmtabletta zárófóliával ellátott, gyermekbiztos, fehér, átlátszatlan PP-kupakkal lezárt, 75 ml-es, fehér, átlátszatlan HDPE-tartályban. 180 db filmtabletta zárófóliával ellátott, fehér, átlátszatlan, csavaros PP-kupakkal lezárt, 500 ml-es fehér, átlátszatlan HDPE-tartályban. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II./2 csoport Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A nedvességtől való védelem érdekében a tartályt tartsa jól lezárva. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA PharmSol GmbH. Brunnenstr. 1, 23843 Bad Oldesloe, Németország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-24344/01 30× OGYI-T-24344/02 180× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. február 14. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. február 14. 10 OGYÉI/16252/2022 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A szevelamer terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, illetve korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. Az állatokon végzett kísérletek bizonyos reprodukciós toxicitást mutattak, ha a szevelamert nagy dózisban alkalmazták patkányoknál (lásd 5.3 pont). A szevelamerről kimutatták továbbá, hogy gátolja számos vitamin, többek között a folsav felszívódását (lásd 4.4 és 5.3 pont). Embernél a potenciális veszély nem ismert. A szevelamer-karbonát terhes nőknek kizárólag akkor adható, ha egyértelműen szükséges, és ha mind az anya, mind a magzat szempontjából alapos kockázat/előny elemzést végeztek. Szoptatás Nem ismert, hogy a szevelamer/metabolitok kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. A szevelamer nem felszívódó tulajdonsága arra utal, hogy a szevelamer anyatejbe történő kiválasztódása nem valószínű. A szoptatás folytatására/megszakítására vagy a szevelamer-karbonát-kezelés folytatására/megszakítására vonatkozó döntést a szoptatás csecsemőre, valamint a szevelamer-karbonát-kezelés anyára gyakorolt kedvező hatásainak figyelembevételével kell meghozni. Termékenység A szevelamer emberi termékenységre kifejtett hatásáról nincsenek adatok. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy a szevelamer nem befolyásolta a hím és a nőstény patkányok termékenységét a napi 13 g-os maximális klinikai vizsgálati dózis kétszeresének megfelelő humánekvivalens dózis mellett, a relatív testfelület (body surface area = BSA) összehasonlítása alapján. | 
