Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta. Szürke színű, ovális filmtabletta (kb. 19,2 mm hosszú és 9,1 mm széles), egyik oldalán "200 M 500" jelöléssel ellátva. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóHaleon Hungary Korlátolt Felelősségű Társaság Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 500 mg paracetamolt és 200 mg ibuprofént tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag kroszkarmellóz-nátrium hidroxipropilcellulóz mikrokristályos cellulóz vízmentes kolloid szilícium-dioxid sztearinsav magnézium-sztearát Filmbevonat poli(vinil-alkohol) - makrogol oltott kopolimer talkum csillám alapú gyöngyházfényű színezék glicerin-monokaprilokaprát poli(vinil-alkohol) titán-dioxid (E171) fekete vas-oxid (E172) Javallat4.1 Terápiás javallatok Enyhe és közepesen súlyos fájdalmak rövid távú tüneti kezelése a következő állapotokban: migrén, fejfájás, hátfájás, menstruációs fájdalmak, fogfájás, reumatikus és izomfájdalmak, nem súlyos ízületi gyulladás okozta fájdalom, megfázás és influenza tünetei, torokfájás és láz. Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalmak kezelésére, amelyeket az ibuprofén vagy a paracetamol önmagában nem enyhített. Ez a gyógyszer 18 éves és idősebb felnőtteknél javallott. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás Kizárólag rövid távú alkalmazásra. A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kontrollálásához szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont). A betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy rosszabbodnak, vagy ha a gyógyszer alkalmazására 3 napnál hosszabb ideig van szükség. Felnőttek 1 tabletta naponta legfeljebb 3-szor. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. Ha az egy tablettás egyszeri dózisok nem kontrollálják a tüneteket, legfeljebb két tablettát lehet bevenni naponta legfeljebb háromszor. A két tablettából álló egyszeri dózis csak 60 kg vagy annál nagyobb testtömegű betegek számára alkalmazható. A dózisok bevétele között legalább 6 órának kell eltelnie. A maximális napi dózis hat tabletta (3000 mg paracetamol, 1200 mg ibuprofén,) amelyet 24 órás időszakban nem szabad túllépni. Idősek Nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 pont). Időseknél magasabb a súlyos mellékhatások megjelenésének kockázata. Ha NSAID alkalmazása szükséges, akkor a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell szedni. Az NSAID-kezelés alatt a beteget gastrointestinalis vérzés tekintetében rendszeresen ellenőrizni kell. Vese- vagy májkárosodás Enyhe vagy közepesen súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatosságra van szükség. Az adagolást egyénileg kell értékelni, és a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Ez a gyógyszer ellenjavallt súlyos vese- vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 4.3. pont). Gyermekek és serdülők Ne alkalmazza ezt a gyógyszert 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. A Panadol Duo 500 mg/200 mg filmtablettát egy pohár vízzel szükséges bevenni. A mellékhatások minimalizálása érdekében a Panadol Duo 500 mg/200 mg filmtablettát étkezés közben kell bevenni. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A gyógyszer ellenjavallt: * a hatóanyagokkal vagy a gyógyszer 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén. * egyéb paracetamol-tartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén (lásd 4.5 pont). * ha a beteg anamnézisében acetilszalicilsavval vagy egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-okkal) összefüggő túlérzékenységi reakciók szerepelnek (például bronchospasmus, angioedema, asthma, rhinitis vagy urticaria). * aktív vagy az anamnézisben szereplő rekurrens peptikus fekély/haemorrhagia (igazolt fekélyképződés vagy vérzés két vagy több, időben különálló epizódja) esetén. * az anamnézisben szereplő vagy fennálló gastrointestinalis vérzés vagy perforatio, ami korábbi NSAID-ok kezeléssel összefügg (lásd 4.4 pont). * véralvadási zavarban szenvedő betegeknél. * súlyos májkárosodásban, súlyos vesekárosodásban vagy súlyos szívelégtelenségben (NYHA IV. osztály) (lásd 4.4 pont). * más NSAID-tartalmú gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén, beleértve a ciklo-oxigenáz-2 (COX-2) specifikus gátlóit és a napi 75 mg feletti acetilszalicilsav dózisokat (lásd 4.5 pont). * a terhesség utolsó trimeszterében (lásd 4.6 pont). Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Paracetamol: A paracetamol-túladagolás kockázata magasabb a nem cirrhotikus alkoholos májbetegségben szenvedő betegeknél. Túladagolás esetén azonnal orvoshoz kell fordulni a késői, súlyos májkárosodás kockázata miatt, még akkor is, ha a beteg jól érzi magát (lásd 4.9 pont). Elővigyázatosság ajánlott, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel együtt alkalmazzák, mivel jelentős a kockázata az emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis (high anion gap metabolic acidosis, HAGMA) kialakulásának, különösen a súlyos vesekárosodásban, szepszisben, malnutrícióban vagy glutationhiány kialakulását elősegítő egyéb állapotban (például alkoholizmus) szenvedő betegek esetében, valamint azon betegeknél, akiknél a paracetamol maximális napi dózisát alkalmazzák. Szoros monitorozás javasolt, beleértve a vizelet 5-oxoprolin-tartalmának ellenőrzését is. Ibuprofén A nemkívánatos hatások csökkenthetők a tünetek kontrollálásához szükséges legalacsonyabb dózis lehető legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd 4.2 pont és lentebb a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat), valamint a dózis étkezés közben történő bevételével (lásd 4.2 pont). Idősek Az időseknél fokozottabb az NSAID-okra jelentkező mellékhatások kockázata, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és a perforatióra, amely halálos kimenetelű is lehet (lásd 4.2 pont). Óvatosság szükséges bizonyos állapotok fennállása esetén: * Légzőszervi betegségek: Az asthma broncialéban vagy allergiás betegségben szenvedő, vagy az anamnézisben ilyen betegségekkel rendelkező betegeknél az NSAID-okról bronchospasmus kiváltását jelentették. * SLE (szisztémás lupus erythematosus) és kevert kötőszöveti betegség: SLE-ben és kevert kötőszöveti betegségben szenvedőknél nagyobb lehet az asepticus meningitis kockázata (lásd 4.8 pont). * Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások: Az anamnézisben hypertoniával és/vagy enyhe, illetve közepesen súlyos pangásos szívelégtelenséggel rendelkező betegeknél megfelelő monitorozás és orvosi tanácsadás szükséges, mert az NSAID-kezeléssel összefüggésben folyadékretenciót, hypertensiót és oedemát jelentettek. A klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása - különösen nagy (2400 mg/nap) dózisokban - összefügghet az artériás thrombotikus események (például szívinfarctus vagy stroke) kockázatának kismértékű emelkedésével. Összességében az epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az alacsony dózisú ibuprofén (például ?1200 mg/nap) összefüggene az arteriás thrombotikus események kockázatának fokozódásával. A kontrollálatlan hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III), diagnosztizált ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegeket csak gondos mérlegelés után szabad ibuprofénnel kezelni és kerülni kell a nagy (2400 mg/nap) dózisokat. A szív- és érrendszeri események kockázati tényezőivel (például hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás) rendelkező betegeknél gondos mérlegelés szükséges a hosszú időtartamú kezelés megkezdése előtt, különösen, ha nagy ibuprofén dózisok (2400 mg/nap) szükségesek. * Cardiovascularis, vese- és májkárosodások: Az NSAID-ok alkalmazása a prosztaglandin-képződés dózisfüggő csökkenését eredményezheti, ami vesekárosodást okozhat. Az ilyen reakció legnagyobb kockázatával rendelkező betegek közé a vesekárosodásban, szívelégtelenségben, májkárosodásban szenvedő betegek tartoznak, akik vizelethajtókat szednek és az idősek. Ezeknél a betegeknél rendszeresen kell monitorozni a vesefunkciót. A kezelést meg kell szakítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos vesekárosodás alakul ki. (lásd 4.3 pont). A májfunkció romlásának jeleit mutató betegeknél a dózis csökkentése javasolt. A kezelést meg kell szakítani azoknál a betegeknél, akiknél súlyos májkárosodás alakul ki (lásd 4.3. pont). * Gastrointestinalis hatások: Az NSAID-okat óvatosan kell adni olyan betegeknek, akiknél az anamnézisben GI betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mert ezek a kórállapotok súlyosbodhatnak (lásd 4.8 pont). Gastrointestinalis (GI) vérzést, fekélyesedést és - esetlegesen halálos kimenetelű - perforatiót jelentettek az összes NSAID-dal, a kezelés bármelyik időpontjában, figyelmeztető tünetekkel vagy az anamnézisben szereplő súlyos GI eseményekkel vagy ezek nélkül. A GI vérzés, a fekélyesedés, illetve a perforatio kockázata a növekvő NSAID dózisokkal együtt magasabb az olyan betegeknél, akiknek az anamnézisben fekély szerepel, különösen, ha vérzéssel vagy perforatióval szövődött (lásd a 4.3 pontot), továbbá az időseknél. Ilyen betegeknél a lehető legalacsonyabb dózisokat kell alkalmazni. Ezeknél a betegeknél mérlegelni kell a protektív gyógyszerekkel (például mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) való kombinált kezelést, csakúgy, mint azoknál, akiknek egyidejűleg alacsony dózisú acetilszalicilsav kezelésre vagy más olyan gyógyszerekkel való kezelésre van szükségük, amelyek fokozzák a gastrointestinalis kockázatot (lásd lentebb, illetve a 4.5 pontot). Az anamnézisben GI toxicitással rendelkező betegeknek, kiemelten az időseknek, bármilyen szokatlan hasi tünet (például GI vérzés) előfordulását jelentenie kell, különösen a kezelés kezdeti szakaszaiban. Óvatosság ajánlott akkor, ha a betegek egyidejűleg olyan gyógyszereket kapnak, amelyek fokozhatják a fekélyesedés vagy a vérzés kockázatát, mint például orális kortikoszteroidok, antikoagulánsok (például warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, illetve thromobocytaaggregáció-gátlók (például acetilszalicilsav) (lásd 4.5 pont). Ha GI vérzés vagy fekélyesedés fordul elő ibuprofén-tartalmú gyógyszereket szedő betegeknél, a kezelést abba kell hagyni. * Dermatológiai hatások: Súlyos bőrreakciók Nagyon ritkán súlyos, esetenként halálos bőrreakciókat, köztük exfoliatív dermatitist, Stevens-Johnson-szindrómát és toxicus epidermalis necrolysist jelentettek NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban (lásd 4.8 pont). A betegeknél az ilyen reakciók kockázata a kezelés legelején a legnagyobb. A betegek többségénél a reakció a kezelés első hónapjában alakul ki. Az ibuprofén-tartalmú gyógyszerekkel kapcsolatban akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) jelentettek. E gyógyszer alkalmazását súlyos bőrreakciók első jelének vagy tünetének megjelenésekor (mint pl. bőrkiütés, nyálkahártya-károsodások vagy túlérzékenység bármely egyéb jele) abba kell hagyni. * A női termékenység károsodása: Lásd 4.6 pont * Fertőzések tüneteinek elfedése: A Panadol Duo 500 mg/200 mg filmtabletta elfedheti a fertőzések tüneteit, például a lázat és a fájdalmat. Ezért lehetséges, hogy a Panadol Duo 500 mg/200 mg filmtabletta késleltetheti a fertőzés megfelelő kezelését, ami növelheti a szövődmények kialakulásának kockázatát. Ezt baktériumok okozta területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlőhöz társuló, baktériumok okozta bőrfertőzések esetén észlelték. Ha ezt a gyógyszert egy éppen zajló fertőzés során láz- vagy fájdalomcsillapítás céljából szedi, a fertőzés nyomon követése javasolt. Nem kórházi körülmények között, ha a fertőzés tünetei továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, azonnal forduljon orvoshoz! Nátrium A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre Az NSAID-ok bevétele után előfordulhatnak mellékhatások, mint például szédülés, álmosság, fáradtság és látászavarok. Mellékhatások fellépése esetén a betegek nem vezethetnek gépjárművet és nem kezelhetnek gépeket. 4.9 Túladagolás Paracetamol Májkárosodás lehetséges felnőtteknél olyan esetben, amikor 10 g (20 tablettának megfelelő) vagy több paracetamol bevételére kerül sor. 5 g (amely 10 tablettának felel meg) vagy több paracetamol bevétele májkárosodáshoz vezethet, ha a betegnél az alábbi kockázati tényezők egyike vagy több is fennáll: - hosszú távú kezelés karbamazepinnel, fenobarbitállal, fenitoinnal, primidonnal, rifampicinnel, közönséges orbáncfűvel vagy más májenziminduktorral. - az ajánlott mennyiség feletti rendszeres alkoholfogyasztás. - olyan állapotok, amikor valószínű a glutation depléció, például evési rendellenességek, mucoviscidosis, HIV-fertőzöttség, éhezés, cachexia. Tünetek A paracetamol túladagolás tünetei közé az első 24 órában az alábbiak tartoznak: sápadtság, nausea, hányás, étvágytalanság és hasi fájdalmak. A májkárosodás a bevételt követő 12-48 óra múlva mutatható ki, amikor a májenzim vizsgálati értékek kórosakká válnak. Glükózanyagcsere-rendellenességek és metabolikus acidózis fordulhat elő. Súlyos mérgezés esetén a májkárosodás progressziója következtében encephalopathia, haemorrhagia, hypoglykaemia, agyi oedema és halálozás fordulhat elő. Akut tubularis necrosissal járó akut veseelégtelenség (amelyre erősen utal a lágyékfájdalom, a haematuria és a proteinuria) alakulhat ki, akár májkárosodás hiányában is. Szívritmuszavarokat és pancreatitist jelentettek. Kezelés Paracetamol túladagolás esetén nélkülözhetetlen az azonnali kezelés. A jelentős korai tünetek hiánya ellenére a betegeket sürgősen kórházba kell utalni azonnali kezelésre. A tünetek csak émelygésre és hányásra korlátozódhatnak és nem feltétlenül tükrözik a túladagolás súlyosságát, illetve a szervkárosodás kockázatát. A kezelést a fennálló kezelési irányelvek szerint kell végezni. Ha a túladagolás 1 órán belül történt, mérlegelni kell az aktív szénnel való kezelést. A paracetamol plazmakoncentrációját a bevételt követően 4 órával vagy később kell mérni (a korábban mért koncentráció értékek megbízhatatlanok). N-acetilcisztein-kezelés alkalmazható a paracetamol bevételét követő 24 óráig, de a maximális védőhatást a bevételt követő 8 óráig fejt ki. Az antidotum hatásossága ezen időszakot követően élesen csökken. Szükség esetén a betegnek beadható intravénás N-acetilcisztein a fennálló adagolási séma alapján. Ha nincs hányás, a per os metionin megfelelő alternatíva lehet távol eső területeken, kórházon kívül. Azokat a betegeket, akiknél a bevételtől számított több, mint 24 óra elmúltával jelentkezik súlyos májkárosodás a fennálló irányelvek szerint kell kezelni. Ibuprofén Gyermekeknél 400 mg/ttkg-nál nagyobb ibuprofén dózisok okozhatnak tüneteket. Felnőtteknél a dózis-hatás összefüggés kevésbé világos. Túladagolás esetén a felezési idő 1,5-3 óra. Tünetek A legtöbb betegnél, aki klinikailag jelentős mennyiségű NSAID-t vett be, csak émelygés, hányás, gyomortáji fájdalom, illetve ritkábban hasmenés alakul ki. Tinnitus, fejfájás és gastrointestinalis vérzés szintén lehetséges. Súlyosabb mérgezés esetén központi idegrendszeri toxicitás észlelhető, amely álmosságban, esetenként izgatottságban és dezorientációban vagy comában manifesztálódik. Esetenként görcsrohamok alakulnak ki. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis alakulhat ki és a protrombin idő / INR megnyúlhat, feltehetően a keringő véralvadási faktorok hatásával való interferencia miatt. Akut vesekárosodás és májkárosodás alakulhat ki, amennyiben egyidejűleg dehidráció áll fenn. Asthmás betegeknél előfordulhat az asthma exacerbatiója. Kezelés A kezelés tüneti és támogató, magában foglalja a légutak átjárhatóságának biztosítását és a szív- és a vitális jelek monitorozását, amíg stabillá nem válnak. Ha a beteg a potenciálisan toxikus mennyiség bevételétől számított 1 órán belül jelentkezik, mérlegelhető a per os aktív szén adása. Ha gyakoriak vagy elhúzódóan jelentkeznek, a görcsrohamokat intravénás diazepámmal vagy lorazepámmal kell kezelni. Asthma esetén hörgőtágítót kell alkalmazni. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók Ez a gyógyszer (paracetamol és ibuprofén tartalma miatt) ellenjavallott az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban: * más paracetamolt tartalmazó készítmények - a súlyos mellékhatások kockázatának növekedése miatt (lásd 4.3 pont). * 75 mg-nál nagyobb napi dózisú acetilszalicilsav, illetve egyéb NSAID-ok, köztük szelektív ciklooxigenáz-2-gátlók, mert ezek növelhetik a mellékhatások kockázatát (lásd 4.3 pont). Ezt a gyógyszert (paracetamol-tartalma miatt) körültekintően kell alkalmazni az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban: * kolesztiramin: a paracetamol felszívódásának sebességét a kolesztiramin csökkenti. Ezért a kolesztiramin nem szedhető egy órán belül, ha maximális fájdalomcsillapító hatás szükséges. * metoklopramid és domperidon: a paracetamol felszívódását a metoklopramid és a domperidon fokozza. Azonban az egyidejű alkalmazást nem kell kerülni. * warfarin: a warfarin és egyéb kumarinok antikoaguláns hatása fokozódhat a paracetamol hosszú időtartamú, rendszeres alkalmazásával, amely növeli a vérzés kockázatát; az esetenkénti dózisoknak nincs jelentős hatásuk. * elővigyázatossággal kell eljárni olyankor, amikor a paracetamolt flukloxacillinnel párhuzamosan alkalmazzák, mivel egyidejű alkalmazásukkor emelkedett anionréssel járó metabolikus acidózis alakulhat ki, különösen olyan betegeknél, akiknél ennek kockázati tényezői fennállnak (lásd 4.4 pont). Ezt a gyógyszert (ibuprofén-tartalma miatt) körültekintően kell alkalmazni az alábbi gyógyszerekkel való kombinációkban: * acetilszalicilsav (napi 75 mg alatti mennyiségben): kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav trombocita-aggregációra gyakorolt hatását, ha egyidejűleg alkalmazzák őket. Bár bizonytalanságok vannak ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásával kapcsolatban, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Alkalmi ibuprofén-használat esetén klinikailag releváns hatás nem valószínűsíthető (lásd 5.1. pont). * antikoagulánsok: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok (például a warfarin) hatásait (lásd 4.4 pont). * vérnyomáscsökkentők (ACE-gátlók és angiotenzin II-antagonisták), illetve diuretikumok: az NSAID-ok csökkenthetik e gyógyszerek hatásait. Néhány vesekárosodásban szenvedő betegben (például dehidrált vagy idős, vesekárosodásban szenvedő beteg) az ACE-gátlók vagy az angiotenzin II-antagonisták ciklooxigenáz enzimet gátló gyógyszerekkel történő együttadása a vesefunkció további romlását eredményezheti, beleértve az esetleges akut veseelégtelenséget, amely rendszerint reverzíbilis. Ezeket a kölcsönhatásokat figyelembe kell venni olyan betegeknél, akik koxibokat szednek egyidejűleg ACE-gátlókkal vagy angiotenzin II-antagonistákkal. Ezért az ilyen kombinációt körültekintően kell adni, különösen időseknek. A betegeket megfelelően kell hidratálni és figyelmet kell fordítani a vesefunkció monitorozására az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A diuretikumok fokozhatják az NSAID-ok nephrotoxicitását. * vérlemezke-aggregációt gátló gyógyszerek és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k): a gastrointestinalis vérzés fokozott kockázata (lásd 4.4 pont). * szívglikozidok: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR-t és növelhetik a plazma glikozidszintet. * ciklosporin: nő a nefrotoxicitás kockázata. * kortikoszteroidok: a gastrointestinalis fekélyesedés vagy vérzés kockázata emelkedik (lásd 4.4 pont). * lítium: a lítium eliminációja csökken. * metotrexát: a metotrexát eliminációja csökken. * mifepriszton: az NSAID-ok 8-12 napon át nem alkalmazhatók a mifepriszton alkalmazását követően, mivel az NSAID-ok csökkenthetik a mifepriszton hatását. * kinolon antibiotikumok: állatkísérletes adatok jelzik, hogy az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumokkal összefüggő görcsrohamok kockázatát. Az NSAID-ot és kinolont szedő betegeknél fokozódhat a görcsrohamok kialakulásának a kockázata. * takrolimusz: a nephrotoxicitás kockázata nőhet, ha NSAID-ot adnak egyidejűleg takrolimusszal. * zidovudin: az NSAID-k és a zidovudin egyidejű alkalmazása esetén fokozódik a hematológiai toxicitás kockázata. HIV-fertőzött haemophiliásoknál bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a zidovudin és az ibuprofén egyidejű alkalmazása fokozza a haemarthrosisok és a haematoma kockázatát. * ibuprofént tartalmazó egyéb gyógyszerek, a túladagolás kockázata miatt. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Ezen készítménnyel végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak egyéb mellékhatásokat, mint amelyek a paracetamol vagy az ibuprofén monoterápiában történő alkalmazásakor is előfordulnak. Az alábbi táblázat szervrendszer és gyakoriság szerinti csoportosításban sorolja fel azokat a mellékhatásokat, amelyek az ibuprofént vagy paracetamolt önmagában, rövid vagy hosszú időtartamon át szedő betegek farmakovigilancia adataiból állnak rendelkezésre. Az önmagában adott ibuprofénnel vagy a paracetamollal összefüggésbe hozott nemkívánatos eseményeket az alábbi táblázat tartalmazza, szervrendszer és gyakoriság szerinti bontásban. A gyakoriságok definíciója: nagyon gyakori (? 1/10), gyakori (? 1/100, < 1/10), nem gyakori (? 1/1000, < 1/100), ritka (? 1/10 000, < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Minden gyakorisági csoporton belül a mellékhatások a súlyosság csökkenő sorrendjében kerülnek felsorolásra. Szervrendszer Gyakoriság Mellékhatás Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka Haematopoetikus betegségek1 Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Csalánkiütéssel és viszketéssel járó túlérzékenységi reakció 2 Nagyon ritka Súlyos túlérzékenységi reakciók. A tünetek magukban foglalhatnak arc-, nyelv- és torokduzzanatot, dyspnoét, tachycardiát, hypotensiót (anaphylaxia, angioedema, illetve súlyos shock)2 Pszichiátriai kórképek Nagyon ritka Zavarodottság, depresszió és hallucinációk Idegrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori Fejfájás és szédülés Nagyon ritka Asepticus meningitis3, paraesthesia, látóideggyulladás és aluszékonyság Szembetegségek és szemészeti tünetek Nagyon ritka Látászavarok A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei Nagyon ritka Tinnitus és vertigo Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek Nagyon ritka Szívelégtelenség és ödéma4 Érbetegségek és tünetek Nagyon ritka Hypertensio4 Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka Légúti reaktivitás, beleértve: asthma, asthma exacerbatio, bronchospasmus és dyspnoe. 2 Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori Hasi fájdalom, hányás, hasmenés, dyspepsia, nausea és hasi diszkomfort5 Nem gyakori Peptikus fekély, gastrointestinalis perforatio vagy gastrointestialis haemorrhagia, melaena, haematemesis6, szájüregi fekélyek, a colitis ulcerosa és Crohn-betegség7 súlyosbodása, gastritis, pancreatitis, flatulentia és székrekedés. Máj- és epebetegségek, illetve tünetek Nagyon ritka Kóros májfunkció, hepatitis és sárgaság8. A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei Gyakori Hyperhidrosis Nem gyakori Különböző bőrkiütések2 Nagyon ritka Bullosus reakciók, beleértve a Stevens-Johnson-szindrómát, az erythema multiformét és a toxicus epidermalis necrolysist2. Hámló dermatosisok, purpura. Nem ismert Gyógyszerreakció eosinophiliával és szisztémás tünetekkel (DRESS-szindróma). Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP). Fényérzékenységi reakciók. Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka Nephrotoxicitás különböző formái, köztük interstitialis nephritis, nephrotikus szindróma és akut, illetve krónikus veseelégtelenség9. Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Nagyon ritka Fáradság és rossz közérzet. Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei Gyakori Emelkedett GPT (glutamát-piruvát-transzamináz; [ALAT]), emelkedett gamma-glutamil-transzferáz-szint és kóros májfunkció vizsgálati értékek paracetamollal. Emelkedett kreatinin-vérszint, emelkedett karbamid vérszint. Nem gyakori Emelkedett GOT (glutamát-oxálacetát-transzamináz [ASAT]), emelkedett alkalikus-foszfatáz vérszint, emelkedett kreatin-foszfokináz-vérszint, csökkent hemoglobinszint és emelkedett vérlemezkeszám. Kiválasztott mellékhatások ismertetése 1Például agranulocytosis, anaemia, aplasztikus anaemia, haemolitikus anaemia, leukopenia, neutropenia, pancytopenia és thrombocytopenia. Első jelek: láz, torokfájás, felületes szájfekélyek, influenzaszerű tünetek, súlyos kimerültség, megmagyarázhatatlan vérzés és véraláfutás, valamint orrvérzés. 2 Túlérzékenységi reakciókat jelentettek. Ezek közé tartoznak (a) nem specifikus allergiás reakciók és anaphylaxia, (b) légzőrendszeri reaktivitás, például asthma, súlyosbodott asthma, bronchospasmus vagy dyspnoe, vagy (c) különböző bőrreakciók, beleértve különböző típusú bőrkiütéseket, pruritust, urticariát, purpurát angioedemát és ritkábban exfoliativ és bullosus dermatosisokat (köztük toxicus epidermalis necrolysist, Stevens-Johnson-szindrómát és erythema multiformét). 3 A gyógyszer által indukált asepticus meningitis patomechanizmusa nem teljesen ismert. Azonban az NSAID-okkal összefüggő asepticus meningitisről rendelkezésre álló adatok túlérzékenységi reakcióra utalnak (a gyógyszer bevételének időbeli egybeesése és a tünetek gyógyszer abbahagyását követő eltűnése miatt). Megjegyzendő, hogy megfigyelték az asepticus meningitis egyedi eseteit fennálló autoimmun betegségben (például szisztémás lupus erythematosusban és kevert kötőszöveti betegségben) szenvedő betegeknél az ibuprofénnel történő kezelés során, olyan tünetekkel, mint a merev tarkó, fejfájás, nausea, hányás, láz, illetve zavarodottság (lásd 4.4 pont). 4 Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása, különösen nagy dózisban (2400 mg/nap) összefüggésben állhat az artériás thrombotikus események (például myocardialis infarctus vagy stroke) kismértékű kockázatfokozódásával (lásd 4.4 pont). 5A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások gastrointestinalis természetűek voltak. 6Olykor halálos kimenetelű események is bekövetkeztek, különösen időseknél. 7 Lásd 4.4 pont. 8A paracetamol túladagolás esetén akut májelégtelenség, májelégtelenség, májnecrosis és májkárosodás léphet fel (lásd 4.9 pont). 9 Különösen hosszú időtartamú alkalmazás esetén kapcsolatban áll az emelkedett szérum-karbamidszinttel és az oedemaképződés fokozódásával. A papillaris necrosist is magában foglalja. Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.* Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Analgetikumok, egyéb fájdalom- és lázcsillapítók, paracetamol, kombinációk, kivéve psycholepticumok ATC kód: N02BE51 Az ibuprofén és a paracetamol farmakológiai hatásai különböznek hely és a hatásmód tekintetében. Ezek a kiegészítő hatásmódok szinergisták, amely nagyobb fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatást eredményez, mint ami az egyes hatóanyagokkal külön-külön elérhető. Az ibuprofén olyan NSAID, amely a proszdaglandin-szintézis gátlása útján hat, és hatásosságát standard állatkísérletes gyulladásos modellekben igazolták. A prosztaglandinok érzékenyebbé teszik a nociceptív afferens idegvégződéseket a mediátorok, például a bradikinin iránt. Az ibuprofén ilymódon a ciklooxigenáz-2 (COX-2) izoenzimek perifériás gátlása és a nociceptív idegvégződések érzékenységének következményes csökkentése révén analgetikus hatást fejt ki. Az ibuprofénről azt is kimutatták, hogy gátolja a gyulladásos terület felé irányuló indukált leukocyta migrációt. Az ibuprofénnek a gerincvelőben is jelentős hatása van, részben a COX-gátló hatása révén. Az ibuprofén lázcsillapító hatását a prosztaglandinok centrális gátlása eredményezi a hypotalamusban. Az ibuprofén reverzíbilisen gátolja a vérlemezke-aggregációt. Emberekben az ibuprofén csökkenti a gyulladásos fájdalmakat, duzzanatokat és a lázat. Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitíven gátolhatja az alacsony dózisú acetilszalicilsav hatását a vérlemezke-aggregációra egyidejű alkalmazás esetén. Egyes farmakodinámiás vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor egyszeri 400 mg ibuprofént adtak az azonnali kioldódású (81 mg) acetilszalicilsav bevétele előtti 8 órán belül vagy az azt követő 30 percen belül, az acetilszalicilsav csökkent hatást mutatott a tromboxánképződésre, illetve a vérlemezke-aggregációra. Bár bizonytalanságok vannak ezen adatok klinikai helyzetekre való extrapolálása tekintetében, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú időtartamú alkalmazása csökkentheti az alacsony dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén alkalmankénti szedése esetén klinikailag jelentős hatás nem valószínű (lásd 4.5 pont). A paracetamol pontos hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert; azonban jelentős bizonyítékok támogatják a centrális fájdalomcsillapító hatás hipotézisét. Különböző biokémiai vizsgálatok utalnak a centrális COX-2-aktivitás gátlására. A paracetamol serkentheti a leszálló 5-hidroxi-triptamin (szerotonin) idegpályákat, amelyek gátolják a nociceptív szignál-transzmissziót a gerincvelőben. Bizonyították, hogy a paracetamol nagyon gyenge gátlója a perifériás COX-1 és COX-2 izoenzimeknek. Az ibuprofén és a paracetamol klinikai hatásosságát fejfájással, fogfájással és dysmenorrhoeához társult fájdalom, valamint láz esetén bizonyították. Ezen felül a hatásosságot igazolták megfázáshoz és influenzához társuló fájdalomban és lázban szenvedő betegeknél, valamint olyan fájdalommodellekben, mint például a torokfájás, az izomfájdalom vagy a lágyrész-sérülés és a hátfájás. Ez a gyógyszer különösen alkalmas olyan fájdalmak csökkentésére, amelyek nem enyhülnek önmagában adott 400 mg ibuprofén vagy 1000 mg paracetamol hatására, továbbá a fájdalomcsillapító hatás is gyorsabb, mint amit az ibuprofén biztosít. A 2 tablettás dózis klinikai adatok összefoglalása Randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokat végeztek a kombinációval a posztoperatív fogászati fájdalommodell alkalmazásával. Ezek a vizsgálatok az alábbiakat mutatták: * Ez a gyógyszer hatékonyabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint a 400 mg ibuprofén (p<0,05) és az 1000 mg paracetamol (p<0,0001), amely klinikailag jelentős és statisztikailag szignifikáns. * A gyógyszer hatása gyorsan kialakul, az "igazoltan érzékelhető fájdalomcsillapítás" medián értéke 18,3 perc. Ez az érték szignifikánsan gyorsabb volt, mint a 400 mg ibuprofén esetében (23,8 perc, p=0,0015) megfigyelt érték. A "jelentős fájdalomcsillapítás" medián értéke a gyógyszer esetében 44,6 perc alatt következett be, ami szignifikánsan gyorsabb volt mint a 400 mg ibuprofén esetében (70,5 perc, p<0,0001) megfigyelt érték. A fájdalomcsillapítás időtartama szignifikánsan hosszabb volt ennél a gyógyszernél (9,1 óra), mint amit az 500 mg paracetamol (4 óra) vagy az 1000 mg paracetamol (5 óra) esetében tapasztaltak. * A vizsgálati gyógyszer betegek általi globális értékelése a magas elégedettségi szintet mutatott; 93,2%-os eredményességi rátát jelentettek "jó", "nagyon jó" vagy "kiváló" fájdalomcsillapító hatással. A fix kombinációs készítmény szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p<0,0001). Egy másik randomizált, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálatot végeztek el a gyógyszerre vonatkozóan krónikus térdfájdalomban. A vizsgálat az alábbi eredményeket adta: * A gyógyszer hatásosabb fájdalomcsillapítást biztosít, mint az 1000 mg paracetamol, mind a rövid távú (p<0,01), mind a hosszú távú (p<0,01) kezelésben. * A gyógyszer betegek általi globális értékelése magas elégedettségi szintet mutatott; a térdfájdalom hosszú távú kezelésében 60,2%-os eredményességi rátát jelentettek "jó", "nagyon jó" vagy "kiváló" fájdalomcsillapító hatással. A gyógyszer szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint az 1000 mg paracetamol (p<0,001). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Ibuprofén Felszívódás Az ibuprofén jól felszívódik a tápcsatornából és jelentős mértékben kötődik a plazmafehérjékhez. Az ibuprofén diffúzióval bejut az ízületi folyadékba. A gyógyszerből az ibuprofén plazmaszintek éhgyomorra történt bevételt követően az 5. perctől mutathatók ki és a plazma csúcskoncentráció 1-2 óra múlva alakul ki. Amennyiben a gyógyszert étellel egyidőben veszik be, az ibuprofén plazmacsúcskoncentrációja alacsonyabb és középértékben 25 perccel később alakul ki, de a felszívódás mértéke összességében azonos. Eloszlás Az ibuprofén nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez. Az ibuprofén diffúzióval jut be az ízületi folyadékba. Korlátozott számú vizsgálatban az ibuprofén nagyon alacsony koncentrációban jelent meg az anyatejben. Biotranszformáció Az ibuprofén a májban metabolizálódik két fő metabolittá. A kiürülés főleg a veséken át történik, vagy konjugálatlan formában vagy főleg konjugátumként, elhanyagolható mennyiségű változatlan ibuprofénnel. Elimináció A vesén át történő kiürülés gyors és teljes mértékű. Az eliminációs féléletidő kb. 2 óra. . Időseknél az ibuprofén farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket. Paracetamol Felszívódás A paracetamol gyorsan felszívódik a tápcsatornából. A plazmából a paracetamol az éhgyomorra történt bevételt követően az 5. perctől mutatható ki, míg a plazma csúcskoncentráció 0,5-0,67 óra múlva alakul ki. Amennyiben a gyógyszert étellel egyidőben veszik be, a paracetamol plazma-csúcskoncentrációja alacsonyabb és középértékben 55 perccel később alakul ki, de a felszívódás mértéke összességében azonos. Eloszlás A plazmafehérje-kötődés a szokásos terápiás koncentrációk mellett elhanyagolható, bár ez dózisfüggő. Biotranszformáció A paracetamol a májban metabolizálódik és a vizelettel ürül főként glükuronid és szulfát konjugátumok formájában, kb. 10% glutation konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb, mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra. Egy minor hidroxilezett metabolit, amelyet rendszerint nagyon kis mennyiségben állítanak elő a kevert funkciójú oxidázok a májban és a máj glutation konjugáció révén detoxifikálja, paracetamol túladagolást követően felhalmozódhat és májkárosodást okozhat. Elimináció A paracetamol vizelettel ürül főként glükuronid és szulfát konjugátumok formájában, kb. 10% glutation konjugátum keletkezése mellett. Kevesebb, mint 5% ürül változatlan paracetamolként. Az eliminációs felezési idő kb. 3 óra. A paracetamol farmakokinetikai profiljában nem figyeltek meg jelentős különbségeket időseknél. Az ibuprofén és a paracetamol biohasznosulása és farmakokinetikai profilja az ebben a gyógyszerben történő bevételt követően nem módosul ahhoz képest, mint amikor egyidejűleg kerül sor a bevételükre egyszeri vagy ismételt dózisok formájában. Ebből a gyógyszerből párhuzamosan szabadul fel az ibuprofén és a paracetamol, így a hatóanyagok kombinált hatást biztosítanak. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az ibuprofén és a paracetamol toxikológiai biztonságossági profilját állatkísérletek, valamint kiterjedt humán klinikai tapasztalatok révén határozták meg. A paracetamol reprodukcióra és fejlődésre gyakorolt toxicitásának értékelésére jelenleg elfogadott szabványokat alkalmazó hagyományos vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Nincsenek a gyógyszert rendelő orvos számára releváns új preklinikai adatok, amelyek hozzáadódnának az ebben az alkalmazási előírásban ismertetettekhez. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése 10 vagy 20 filmtabletta Al//PVC/PVDC buborékcsomagolásban, dobozban vagy 30 filmtabletta nedvszívó anyaggal, valamint rezgéscsillapítóval ellátott LDPE kupakkal lezárt HDPE tartályban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy keresztes) Osztályozás: I. csoport Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN). 6.4 Különleges tárolási előírások Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Haleon Hungary Kft. 1124 Budapest Csörsz u. 43. Magyarország 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-24422/01 10× Al//PVC/PVDC buborékcsomagolásban OGYI-T-24422/02 20× Al//PVC/PVDC buborékcsomagolásban 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2024. július 18. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. július 18. 14 OGYÉI/52216/2023 NNGYK/GYSZ/15945/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség A gyógyszer humán terhesség alatti alkalmazásáról nincs tapasztalat. Az ibuprofén-tartalom miatt a készítmény ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pontok). Paracetamol A terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat nem utal sem malformatív, sem magzati/újszülött toxicitásra. Az in utero paracetamolnak kitett gyermekek neurológiai fejlődésével kapcsolatos epidemiológiai tanulmányok nem mutattak ki egyértelmű eredményeket. Amennyiben klinikailag indokolt, a paracetamolt terhesség alatt a lehető legalacsonyabb hatásos dózisban, a lehető legrövidebb ideig és a lehető legalacsonyabb gyakorisággal szükséges alkalmazni. Ibuprofén A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryo/magzat fejlődését. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok a vetélés és a cardialis malformatiók, valamint a gastroschisis fokozott kockázatára utalnak prosztaglandinszintézis-gátló terhesség korai szakaszában történő alkalmazása esetén. A cardiovascularis malformatio abszolút kockázata kevesebb, mint 1%-ról kb. 1,5%-ra emelkedett. Úgy tűnik, hogy a kockázat a dózis és a kezelés időtartamának emelkedésével fokozódik. Állatkísérletekben a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása emelkedett pre- és postimplantációs veszteséget, valamint embryo-foetalis toxicitást eredményezett. Ezen felül a különböző malformatiók (köztük a cardiovascularis malformatiók) előfordulási gyakoriságának emelkedését jelentették olyan állatokban, amelyeknek az organogenesis időszakában prosztaglandin-szintézis-gátlót adtak. A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül - a második trimeszterben végzett kezelést követően - ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Ezért a terhesség első és második trimesztere alatt csak akkor adható ibuprofén, ha az egyértelműen szükséges. Ha gyermeket vállaló vagy a terhesség első, illetve második trimeszterében lévő nő szed ibuprofént, a dózisnak a lehető legalacsonyabbnak és a kezelés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az ibuprofén alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén. A terhesség harmadik trimeszterében alkalmazott bármely prosztaglandinszintézis-gátló a következő hatásokat fejtheti ki a magzatra: - cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületéhez/elzáródásához és pulmonalis hypertensiohoz vezethet), - vesekárosodás (lásd fent). A terhesség végén az anyára és az újszülöttre a következő hatásokat fejtheti ki: - a vérzési idő esetleges meghosszabbodása, mely a thrombocytaaggregáció gátlására vezethető vissza, és ami már nagyon kis dózisok esetén is előfordulhat; - gátolhatja a méh összehúzódását, ezáltal késleltetheti vagy elnyújthatja a vajúdást. Következésképpen az ibuprofén ellenjavallott a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont). Ezért lehetőség szerint kerülni kell a gyógyszer használatát a terhesség első hat hónapjában, és ellenjavallt a terhesség utolsó három hónapjában (lásd 4.3 pont). Szoptatás Az ibuprofén és metabolitjai nagyon kis mennyiségben átjuthatnak az anyatejbe (az anyai dózis 0,0008%-a). Nem ismert az ibuprofén csecsemőkre gyakorolt káros hatása. A paracetamol kis, de klinikailag jelentéktelen mennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A rendelkezésre álló szakirodalmi adatok alapján a szoptatás nem ellenjavallt. Ily módon nem szükséges megszakítani a szoptatást a készítmény ajánlott dózisával történő rövid időtartamú kezelés miatt. Termékenység Korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a ciklooxigenáz/ prosztaglandin szintézist gátló gyógyszerek befolyásolhatják a női termékenységet az ovulációra gyakorolt hatásuk révén, és nem ajánlottak azoknak a nőknek, akik gyermeket terveznek. Ez a hatás visszafordítható a kezelés megszüntetése után. Azoknál a nőknél, akiknek nehézségeik vannak a teherbeeséssel, vagy akiknél a meddőség vizsgálata folyik, fontolóra kell venni a gyógyszer elhagyását.. | 
