Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Oldatos injekció vagy infúzió előretöltött fecskendőben. Tiszta, színtelen, ill. enyhén sárgás oldat. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL Az oldat 60 millió egység [600 mikrogrammnak (µg) megfelelő] filgrasztimot* tartalmaz milliliterenként. Minden előretöltött fecskendő 30 millió E (300 mikrogramm) filgrasztimot tartalmaz 0,5 ml-enként. * rekombináns metionilált humán granulocyta-kolónia stimuláló faktor (G-CSF), melyet Escherichia coli baktérium törzsben, rekombináns DNS technológiával állítanak elő. Segédanyag: az oldat 50 mg szorbitot (E 420) tartalmaz milliliterenként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Glutaminsav, Szorbit (E420), Poliszorbát 80, Injekcióhoz való víz Javallat4.1 Terápiás javallatok - A neutropenia időtartamának és a lázas neutropenia előfordulásának csökkentése malignus megbetegedések (a krónikus myeloid leukaemia és myelodysplasiás szindrómák kivételével) miatt a szokásos citotoxikus kemoterápiával kezelt betegeknél, valamint a neutropenia időtartamának csökkentése olyan myeloablativ terápiában, majd ezt követően csontvelő-átültetésben részesülő betegeknél, akiknél gondolni kell a hosszan tartó, súlyos neutropenia fokozott kockázatára. A filgrasztim biztonságossága és hatásossága citotoxikus kezelésben részesülő felnőttek és gyermekek esetén hasonló. - A perifériás vér progenitor sejtjeinek (PBPC) mobilizálása. - Súlyos kongenitális, ciklikus vagy idiopátiás neutropeniában szenvedő felnőttek és gyermek esetén, akiknek az abszolút neutrofilszáma . 0,5 × 109/l, és akiknek az anamnézisében súlyos vagy visszatérő fertőzések szerepelnek; a filgrasztim hosszú távú alkalmazása a neutrofilszám emelésére és a fertőzésekhez kapcsolódó események előfordulásának, illetve időtartamának csökkentésére javallt. - Előrehaladott HIV-fertőzésben szenvedő betegeknél a tartós neutropenia (abszolút neutrofil-szám = ANC . 1,0 × 109/l) kezelésére, a bakteriális fertőzések kockázatának csökkentésére javallt, ha a neutropenia egyéb kezelési lehetőségei nem alkalmazhatók. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás A filgrasztim-kezelés kizárólag olyan onkológiai centrummal való együttműködésben adható, ahol megfelelő tapasztalattal rendelkeznek a granulocyta-kolónia stimuláló faktorral (G-CSF) végzett kezelések, illetve a hematológia terén, és ahol megfelelő diagnosztikai lehetőségek állnak rendelkezésre. 2 A mobilizáció és apheresis eljárásokat ezen a szakterületen bizonyítottan megfelelő, tapasztalattal rendelkező onkológiai-hematológiai centrumokkal együttműködésben kell végrehajtani, ahol adott a lehetőség a haemopoeticus progenitor sejtek pontos monitorozására. A Zarzio 30 millió E/0,5 ml-es és 48 millió U/0,5 ml-es hatáserősségben kerül forgalomba. Szokásos citotoxikus kemoterápia A filgrasztim javasolt dózisa 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/nap). A filgrasztim első dózisa nem adható a citotoxikus kemoterápia után 24 órán belül. A filgrasztim napokénti adását addig kell folytatni, amíg a várt legalacsonyabb neutrofilszámon túljutva a neutrofilszám normalizálódik. Szolid tumorok, lymphomák és lymphoid leukaemiák szokásos kemoterápiáját követően várható, hogy az ezeknek a feltételeknek megfelelő kezelési időtartam akár 14 napig is eltarthat. Akut myeloid leukaemia indukciós és konszolidáló kezelése után a kezelés időtartama az alkalmazott citotoxikus kemoterápia típusától, dózisától és ütemezésétől függően lényegesen hosszabb lehet (akár 38 nap is). Citotoxikus kemoterápiában részesülő betegeknél tipikus jelenség, hogy a filgrasztim terápia megkezdése után 1-2 nappal a neutrofilszám átmenetileg emelkedik. A tartós terápiás válasz érdekében azonban a filgrasztim adagolását mindaddig nem szabad abbahagyni, amíg a neutrofilszám a várható legalacsonyabb számról emelkedni nem kezd, és el nem éri a normál értéket. Nem ajánlott a filgrasztim-terápiát idő előtt, a várható legalacsonyabb neutrofilszám elérését megelőzően abbahagyni. Myeloablativ terápiát követően csontvelő átültetésben részesülő betegek A filgrasztim ajánlott kezdő dózisa 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap). A filgrasztim első dózisa nem adható be a citotoxikus terápiát vagy a csontvelő-infúziót követő 24 órán belül. Dózisbeállítás: Amint a neutrofilszám túljutott a legalacsonyabb értéken, a filgrasztim napi dózisát a neutrofil válaszhoz igazodva kell meghatározni, az alábbiak szerint: Abszolút neutrofilszám Filgrasztim dózis beállítása ANC > 1,0 × 109/l három egymást követő napon keresztül Az adag 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/nap) dózisra csökkentendő Ezt követően, ha az ANC > 1,0 × 109/l marad további három napon át A filgrasztim adását fel kell függeszteni Amennyiben az ANC < 1,0 × 109/l értékre csökken a kezelési periódus alatt, a filgrasztim adagját a fenti lépéseknek megfelelően újra meg kell emelni. Perifériás vér progenitor sejtek (PBPC) mobilizálása Myelosuppressiv vagy myeloablativ terápia után autológ PBPC-transzplantáción áteső betegeknél Monoterápiában alkalmazott filgrasztim PBPC mobilizáláshoz ajánlott dózisa 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) 5-7 egymást követő napon át adva. A leukapheresis időzítése: Gyakran elegendő 1 vagy 2 leukapheresis az 5. és 6. napon. Egyéb körülmények között további leukapheresisek elvégzése válhat szükségessé. A filgrasztim adagolását az utolsó leukapheresisig kell folytatni. A filgrasztim ajánlott dózisa myelosuppressiv kemoterápiát követő PBPC-mobilizáláshoz 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg/ nap), a kemoterápia befejezése utáni első naptól kezdve naponta adva, egészen addig, amíg a várt legalacsonyabb neutrofilszám elérése után a neutrofilszám visszatér a normális tartományba. A leukapheresist abban a periódusban célszerű végezni, amikor az abszolút neutrofilszám < 0,5 × 109/l-ről > 5,0 × 109/l-re emelkedik. Azoknál a betegeknél, akik előzőleg nem részesültek extenzív kemoterápiában, gyakran egy leukapheresis is elegendő. Egyéb körülmények között további leukapheresisek elvégzése javasolt. A két javasolt mobilizációs módszert (filgrasztim önmagában vagy myelosuppressiv kemoterápiával kombinálva) illetően egyazon betegpopuláción belül nem végeztek prospektív randomizált összehasonlító vizsgálatokat. A betegek közötti egyéni különbségek, illetve a CD34+ sejtek laboratóriumi meghatározásai közötti különbségek mértéke miatt nehéz a különböző vizsgálatok közvetlen összevetése. Ezért nehéz optimális módszert ajánlani. A mobilizálás módszerét az adott betegre vonatkozó összesített kezelési célkitűzések alapján kell kiválasztani. Allogén PBPC-transzplantáción áteső normál donorok Egészséges donorokon végzett PBPC mobilizáció céljából a filgrasztimot 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) dózisban kell adni 4-5 egymást követő napon keresztül. A leukapheresist az 5. napon kell elkezdeni, és szükség esetén a 6. napig kell folytatni a 4 × 106 CD34+ sejt/recipiens testtömeg-kilogramm (ttkg) érték elérésre érdekében. Súlyos krónikus neutropeniában (SCN) szenvedő betegek Kongenitális neutropenia Az ajánlott kezdő adag 1,2 millió E/kg/nap (12 mikrogramm/kg /nap), egyszeri vagy megosztott dózisban. Idiopátiás vagy ciklikus neutropenia Az ajánlott kezdő adag 0,5 millió E/kg/nap (5 mikrogramm/kg /nap), egyszeri vagy megosztott dózisban. Dózisbeállítás A filgrasztimot naponta kell beadni egészen addig, amíg a neutrofilszám tartósan 1,5 × 109/l fölé emelkedik. A terápiás válasz elérését követően azt a minimális hatásos dózist kell beállítani, amely képes ezt a szintet fenntartani. A megfelelő neutrofilszám fenntartásához tartós naponkénti adagolás szükséges. Egy-két hetes kezelést követően, a kezdő dózis a neutrofil választól függően megkettőzhető vagy felezhető. Ezután a dózis 1-2 hetente egyénileg úgy módosítható, hogy fenntartható legyen az 1,5 × 109/l és 10 × 109/l közötti átlagos neutrofilszám. Súlyos fertőzésben szenvedő betegek esetében megfontolandó a gyorsabb ütemű dózisnövelés. Klinikai vizsgálatokban a terápiás választ mutató betegek 97%-a komplett választ adott . 2,4 millió E/kg/nap (24 mikrogramm/kg/nap) dózisok adagolása esetén A 2,4 millió E/kg/nap (24 mikrogramm/kg/nap) dózisnál nagyobb dózisban alkalmazott filgrasztim hosszú távú biztonságosságát SCN-ben szenvedő betegeknél nem állapították meg. HIV-fertőzés Neutropenia megszüntetése A filgrasztim ajánlott kezdő dózisa naponta adott 0,1 millió E/kg/nap (1 mikrogramm/kg/nap). A dózis a maximális 0,4 millió E/kg/nap (4 mikrogramm/kg /nap) adagig emelhető, egészen addig, amíg sikerül elérni a normális neutrofilszámot, és ez fenntartható (abszolút neutrofilszám > 2,0 × 109/l). Klinikai vizsgálatokban a betegek > 90%-a reagált ezekre az adagokra, a neutropenia 2 nap alatt (középérték) megszűnt. A betegek kis hányadánál (< 10%) legfeljebb 1,0 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) adagig kellett emelni a dózisokat a neutropenia megszüntetéséhez. A normális neutrofilszám fenntartása Ha sikerült a neutropeniát megszüntetni, meg kell határozni azt a minimális hatékony adagot, amellyel a normális neutrofilszám fenntartható. Kezdeti dózismódosításra kétnaponta 30 millió E/nap (300 mikrogramm/nap) ajánlott. A beteg abszolút neutrofilszámának értékétől függően további dózismódosításra lehet szükség annak érdekében, hogy a neutrofilszám> 2,0 × 109/l értéken tartható legyen. Klinikai vizsgálatokban 30 millió E/nap (300 mikrogramm/nap) dózist kellett adni hetente 1-7 napon keresztül az abszolút neutrofilszám > 2,0 × 109/l értékének fenntartására; a medián adagolási gyakoriság hetente 3 nap volt. Az abszolút neutrofilszám > 2,0 × 109/l értékének fenntartásához tartós adagolásra lehet szükség Különleges betegpopulációk Vese- vagy májkárosodásban szenvedő betegek A súlyos vese- vagy májkárosodásban szenvedő, filgrasztimmal kezelt betegeken végzett klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a filgrasztim farmakokinetikai és farmakodinámiás profilja az egészséges egyénekéhez hasonló. Ilyen körülmények között dózismódosítás nem szükséges. Gyermekgyógyászati alkalmazás SCN-ben és daganatok kezelése során Az SCN vizsgálati programban résztvevő betegek 65%-a 18 éven aluli volt. A kezelés hatásossága egyértelmű volt ebben az elsősorban kongenitális neutropeniában szenvedő betegekből álló korcsoportban. Súlyos krónikus neutropeniával kezelt gyermekgyógyászati betegek esetén a felnőttekhez képest nem mutatkozott különbség a biztonságossági profilt illetően. Gyermekgyógyászati betegek klinikai vizsgálatából származó adatok azt jelzik, hogy a filgrasztim biztonságossága és hatásossága hasonló a citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőttek és gyermekek körében. A gyermekeknek ajánlott adagolás megegyezik a myelosuppressiv citotoxikus kemoterápiában részesülő felnőttek dózisaival. Idős betegek A filgrasztimmal végzett klinikai vizsgálatokban kis számban vettek részt idős betegek. Ebben a betegpopulációban nem végeztek speciális vizsgálatokat. Ezért ilyen betegek esetén nem adható specifikus adagolási javaslat. Alkalmazás Szokásos citotoxikus kemoterápia A filgrasztim alkalmazható naponta beadott subcutan injekció, vagy ugyancsak naponta, 30 perc alatt beadott intravénás infúzió formájában. Az infúzió beadását megelőzően 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal való hígításra vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban. A legtöbb esetben a subcutan beadási mód részesítendő előnyben. Egy egyszeri dózist alkalmazó vizsgálatból származó néhány bizonyíték arra utal, hogy az intravénás adagolás csökkentheti a hatástartamot. Ennek az eredménynek a többszörös dózisok alkalmazására vonatkozó klinikai jelentősége nem tisztázott. A beadás módja az adott beteg klinikai állapotától kell, hogy függjön. Randomizált klinikai vizsgálatokban 23 millió E/m2/nap (230 mikrogramm/m2/nap) vagy 0,4-0,84 millió E/kg/nap (4-8,4 mikrogramm/kg/nap) subcutan beadott dózisokat alkalmaztak. Myeloablativ terápiát követően csontvelő átültetésben részesülő betegek A filgrasztimot 20 ml, 50 mg/ml (5%-os) koncentrációjú glükóz-oldattal való hígítását követően 30 perces rövid intravénás infúzióban vagy 24 órás folyamatos, subcutan vagy intravénás infúzió formájában kell beadni. Az infúzió beadását megelőzően 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal való hígításra vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban. PBPC mobilizálás Szubkután injekció. PBPC mobilizálására myelosuppressiv vagy myeloablativ terápia után autológ PBPC- transzplantáción áteső betegek esetén az ajánlott filgrasztim-dózis 24 órás folyamatos subcutan infúzió formájában is beadható. Infúziókhoz a filgrasztimot 20 ml 50 mg/ml (5%-os) koncentrációjú glükóz-oldatban kell feloldani. Az infúzió beadását megelőzően 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal való hígításra vonatkozó további utasításokat lásd a 6.6 pontban. SCN/HIV-fertőzés Subcutan injekció. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések Különleges figyelmeztetések A filgrasztim nem alkalmazható a citotoxikus kemoterápia adagjának a meghatározott dózistartomány fölé történő emelésére (lásd alább). A filgrasztim nem adható abnormális citogenetikával együtt járó súlyos kongenitális neutropeniában (Kostman-szindróma) szenvedő betegeknek (lásd alább). Szokásos citotoxikus kemoterápia Malignus sejtnövekedés Mivel kimutatták, hogy a G-CSF in vitro serkentheti a myeloid sejtek növekedését, mérlegelni kell az alábbi figyelmeztetéseket. A filgrasztim alkalmazásának biztonságossága és hatásossága nem bizonyított myelodysplasiás szindrómában vagy krónikus myeloid leukaemiában szenvedő betegek esetén. Ezért a filgrasztim adása ilyen esetekben nem javasolt. Különösen gondosan kell különbséget tenni a krónikus myeloid leukaemia blasztos transzformációja és az akut myeloid leukaemia diagnózisa között. Mivel a szekunder AML-ben szenvedő betegekkel kapcsolatosan csak korlátozott számú biztonságosságra és hatásosságra vonatkozó adat áll rendelkezésre, a filgrasztimot ilyen esetekben különös körültekintéssel kell alkalmazni. A filgrasztim alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát az 55 évesnél fiatalabb, jó citogenetikával [(t(8;21), t(15;17) és inv(16)] rendelkező de novo AML betegeknél nem határozták meg. Leukocytosis A 0,3 millió E/kg/nap (3 mikrogramm/kg/nap) filgrasztim-dózisnál nagyobb adagot kapó betegek kevesebb mint 5%-ánál észleltek 100 × 109/l vagy ennél magasabb fehérvérsejtszámot. Az ilyen fokú leukocytosissal közvetlen összefüggést mutató mellékhatásokról nem számoltak be. A súlyos leukocytosishoz köthető potenciális kockázatokra való tekintettel azonban a filgrasztim-terápia alatt rendszeresen ellenőrizni kell a fehérvérsejtszámot. Ha a várt legalacsonyabb értéket követően a fehérvérsejtszám meghaladja az 50 × 109/l értéket, a filgrasztim-kezelést haladéktalanul fel kell függeszteni. A filgrasztim PBPC mobilizálásra történő alkalmazásának periódusa alatt azonban a kezelést csak akkor kell megszakítani, vagy a dózist csökkenteni, ha a fehérvérsejtek száma > 70 × 109/l-re emelkedik. Nagy dózisú kemoterápiával járó kockázatok A nagy dózisú kemoterápiában részesülő betegek kezelésekor különösen óvatosan kell eljárni, mivel nem mutattak ki fokozott tumor-ellenes hatékonyságot, az emelt dózisú kemoterápiás szerek viszont súlyosabb toxicitást idézhetnek elő, pl. szív-, tüdő-, neurológiai és bőrtüneteket (kérjük, tanulmányozza az alkalmazott kemoterápiás szer alkalmazási előírását). A filgrasztim-kezelés önmagában nem zárja ki a myelosuppressiv kemoterápia miatt bekövetkező thrombocytopeniát és anaemiát. Mivel a beteg nagyobb kemoterápiás dózisokat kaphat (pl. az előírás szerinti teljes adagot), a beteg a thrombocytopenia és anémia fokozottabb kockázatának lehet kitéve. Javasolt a thrombocytaszám és a hematokrit-érték rendszeres ellenőrzése. Különleges óvatosság szükséges olyan kemoterápiás készítmények alkalmazásakor, melyek mono- és kombinációs terápiában egyaránt ismerten súlyos thrombocytopeniát okoznak. A filgrasztim által mobilizált PBPC-k alkalmazása kimutatottan csökkenti a myelosuppressiv vagy myeloablativ kemoterápiát követő thrombocytopenia súlyosságát és időtartamát. Egyéb különleges óvintézkedések A filgrasztim hatását jelentősen csökkent myeloid progenitor sejtszámmal rendelkező betegek esetében nem vizsgálták. A filgrasztim elsődlegesen a neutrofil prekurzor sejtekre gyakorolt hatáson keresztül emeli a neutrofilszámot. Ezért a csökkent prekurzor sejtszámmal rendelkező betegeknél (pl. extenzív radioterápiával vagy kemoterápiával kezelt betegek, illetve akiknél a tumor infiltrálta a csontvelőt) csökkenhet a neutrofil válasz. Allogén csontvelő-transzplantáción átesett G-CSF-et kapó betegek esetén graft-versus-host betegségről (GvHD) és halálos kimenetelről számoltak be (lásd 5.1 pont). PBPC mobilizálás Előzetes citotoxikus kezelés Az előzőleg extenzív myelosuppressiv kezelésben részesült betegeknél a filgrasztim PBPC mobilizálás céljára történő alkalmazását követően nem mindig jelentkezik megfelelő PBPC mobilizáció ahhoz, hogy elérhessék az ajánlott minimális mennyiségű progenitor sejtszámot (. 2,0 × 106 CD34+ sejt/kg) vagy a vérlemezkeszám helyreállításának ugyanilyen fokú gyorsulását. Egyes citotoxikus szerek rendkívüli toxicitást gyakorolnak a haemopoeticus progenitor sejtraktárra, és nemkívánatos módon befolyásolhatják a progenitor sejt mobilizációt. A progenitor sejt mobilizáció megkísérlése előtt hosszú ideig adott melfalan-, karmusztin- (BCNU) és karboplatin-kezelés csökkentheti a progenitorok számát. Kimutatták azonban, hogy a melfalan, karboplatin vagy BCNU filgrasztimmal együtt adva hatékonyan mobilizálja a progenitor sejteket. Perifériás vér progenitor sejt transzplantáció elrendelésekor javasolt az őssejt-mobilizációs eljárást a beteg kezelésének korai szakaszára tervezni. Az ilyen betegeknél a nagydózisú kemoterápiás kezelés megkezdése előtt különösen figyelni kell a mobilizált progenitorok számára. Ha a fenti kritériumok szerint kinyert őssejtek mennyisége nem megfelelő, akkor megfontolandó olyan alternatív kezelési módok alkalmazása, melyben nem szükséges a progenitor támogatás. A kinyert progenitor sejtek számának meghatározása A filgrasztimmal kezelt betegekből begyűjtött progenitor sejtek számának mérésekor különös figyelmet kell szentelni a mérési módszernek. A CD34+ sejtszámok áramlási citometriával meghatározott eredményei az alkalmazott precíz módszer szerint változnak, ezért a más laboratóriumok vizsgálatai alapján javasolt sejtszámokat kellő megfontolással kell értelmezni. A visszainfundált CD34+ sejtek száma és a nagy dózisú kemoterápiát követő vérlemezkeszám növekedési üteme közötti összefüggés statisztikai elemzése komplex, de folyamatos kapcsolatot mutat. Az ajánlott minimális sejtszám . 2,0 × 106 CD34+ sejt/kg, ami publikált tapasztalatok szerint megfelelő hematológiai rekonstitúciót eredményez. Ennél a minimum sejtszámnál nagyobb mértékű kinyert őssejt szám gyorsabb normalizálódást, az ennél kevesebb pedig lassúbb normalizálódást eredményez. Allogén PBPC-transzplantáción áteső normál donorok A PBPC mobilizáció nem nyújt közvetlen klinikai előnyöket normál donorok számára, és kizárólag allogén őssejt-transzplantáció céljára jöhet számításba. A PBPC mobilizáció csak azon donorok esetében vehető fontolóra, akik megfelelnek az őssejt-donációra vonatkozó általános klinikai és laboratóriumi alkalmassági kritériumoknak. Ilyenkor különös figyelmet kell fordítani a hematológiai értékekre és fertőző betegségekre. A filgrasztim hatásosságát és biztonságosságát még nem vizsgálták 16 évesnél fiatalabb vagy 60 évesnél idősebb normál donoroknál. A filgrasztim alkalmazása és a leukapheresis után átmeneti thrombocytopeniát (vérlemezkeszám < 100 × 109/l) figyeltek meg a vizsgált betegek 35%-ánál. Ezek közül két esetben < 50 × 109/l vérlemezkeszámról számoltak be, amit a leukapheresis eljárásnak tulajdonítottak. Amennyiben egynél több leukapheresis szükséges, különös figyelmet kell szentelni azoknak a donoroknak, akiknek vérlemezkeszáma < 100 × 109/l a leukapheresis előtt; általában nem szabad apheresist végezni, ha a vérlemezkeszám < 75 × 109/l. Nem végezhető leukapheresis antikoagulánssal kezelt donorokon vagy az ismerten véralvadási zavarban szenvedőknél. A filgrasztim-kezelést fel kell függeszteni, vagy dózisát csökkenteni kell, ha a leukocytaszám > 70 × 109/l-re emelkedik. Normál donoroknál a G-CSF alkalmazását követően átmeneti citogenetikai elváltozásokat figyeltek meg. Ezen elváltozások jelentősége nem ismert. A donorok biztonságosság szempontjából történő hosszú távú megfigyelése jelenleg is folyamatban van. Azonban nem zárható ki a rosszindulatú myeloid klón elősegítésének veszélye. A hosszú távú biztonságosság nyomon követésének biztosítása céljából az apheresis centrumoknak ajánlott az őssejt donorokról szisztematikus regisztrációt vezetni és legalább 10 évig nyomon követni őket. G-CSF-ek egészséges donoroknak és betegeknek történő beadását követően gyakori, de általában tünetmentes lépmegnagyobbodásról, illetve nagyon ritkán léprupturáról számoltak be. A lépruptura néhány esetben halálos kimenetelű volt. Ezért a lép méretét gondosan monitorozni kell (pl. fizikális vizsgálattal, ultrahanggal). A lépruptura diagnózisa azoknál a donoroknál és/vagy betegeknél merülhet fel, akik bal felhasi vagy bal vállfájdalomról számolnak be. A poszt-marketing tapasztalatok alapján normál donorok esetén nagyon ritkán a tüdőt érintő mellékhatásokról (haemoptysis, tüdővérzés, tüdőinfiltrátum, dyspnoe és hypoxia) számoltak be. A tüdőt érintő gyanított vagy igazolt mellékhatások esetén mérlegelni kell a filgrasztim-kezelés megszakítását és a beteget megfelelő orvosi ellátásban kell részesíteni. Filgrasztimmal történő allogén PBCP mobilizáción áteső recipiensek A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a csontvelő-transzplantációval összehasonlítva az allogén PBPC graft és a recipiens közötti immunológiai kölcsönhatás az akut és krónikus graft-versus-host betegség kialakulásának fokozott kockázatával járhat együtt. SCN Vérsejtszámok A vérlemezkeszámokat szorosan monitorozni kell, különösen a filgrasztim-kezelés első néhány hetében. Thrombocytopenia kialakulása esetén, azaz, ha a vérlemezkeszám tartósan 100 000/mm3 alá csökken, megfontolandó a kezelés átmeneti felfüggesztése vagy a filgrasztim dózisának csökkentése. Egyéb vérsejtváltozások szintén előfordulnak, ideértve az anémiát és a myeloid progenitor sejtek számának átmeneti emelkedését, ami a sejtszámok szigorú monitorozását teszi szükségessé. Leukaemiába vagy myelodisplasiás szindrómába történő átmenet Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a súlyos krónikus neutropenia diagnózisa elkülöníthető legyen az olyan egyéb haemopoeticus betegségektől, mint az anaemia aplastica, myelodysplasia és myeloid leukaemia. A kezelés megkezdése előtt kvalitatív vérképet és vérlemezke számlálást is magába foglaló teljes vérkép, illetve csontvelő morfológiai és karyotypus vizsgálatot kell elvégezni. Filgrasztimmal kezelt, SCN-ben szenvedő, klinikai vizsgálatban résztvevő betegeknél ritkán (kb. 3%) myelodysplasiás szindróma (MDS) vagy leukaemia alakult ki. Ezeket az elváltozásokat csak kongenitális neutropeniában szenvedő betegeknél figyelték meg. Az MDS és a leukaemia a betegség természetes komplikációi, így a filgrasztim-kezeléssel való összefüggés bizonytalan. A kiinduláskor normál citogenetikai értékeket mutató betegek kb. 12%-ánál a későbbiekben eltéréseket - ideértve a „7-es monosomiát” - találtak a rutinszerűen ismételt vizsgálat során. Ha SCN-ben szenvedő betegeknél citogenetikai eltérés fejlődik ki, a filgrasztim-kezelés folytatásának kockázatait és előnyeit gondosan mérlegelni kell. A filgrasztim-kezelést fel kell függeszteni, ha MDS vagy leukaemia fordul elő. Jelenleg nem tisztázott, hogy az SCN-ben szenvedő betegek hosszú távú kezelése fogékonnyá teszi-e a betegeket a citogenetikai elváltozásokra, MDS-re vagy leukaemia transzformációra. A betegeknél rendszeres időközönként (körülbelül 12 havonként) morfológiai és citogenetikai csontvelő vizsgálatot ajánlott végezni. Egyéb különleges óvintézkedések Az átmeneti neutropeniát kiváltó tényezőket, pl. a vírusfertőzéseket, ki kell zárni. A lépmegnagyobbodás a filgrasztim-kezelés közvetlen hatása. A vizsgálatokban résztvevő betegek 31%-ánál dokumentáltak tapintható lépmegnagyobbodást. A radiográfiával mért térfogatnövekedés már a filgrasztim-kezelés korai szakaszában fellépett, és állandó szinten maradt. A dózis csökkentése lassította vagy megállította a további lépmegnagyobbodást, és a betegek 3%-ában splenectomiára volt szükség. A lép méretét rendszeresen ellenőrizni kell. A hasi tapintása elegendő a léptérfogat rendellenes növekedésének kimutatására. Néhány betegnél haematuria/proteinuria fordult elő. Ennek ellenőrzésére rendszeres vizeletvizsgálat szükséges. A biztonságosságot és hatásosságot újszülötteknél és autoimmun neutropeniában szenvedő betegeknél nem állapították meg. HIV fertőzés Vérsejtszámok Az abszolút neutrofilszámot szorosan monitorozni kell, különösen a filgrasztim-kezelés első néhány hetében. Néhány beteg nagyon gyorsan és jelentős mértékű neutrofilszám növekedéssel reagálhat a filgrasztim első dózisára. A filgrasztim alkalmazásának első 2-3 napján az abszolút neutrofilszámot ajánlott naponta mérni. Ezt követően ajánlott az abszolút neutrofilszámot az első két hétben legalább hetente kétszer, majd a fenntartó terápia alatt hetente egyszer vagy kéthetente egyszer mérni. A 30 millió E/nap (300 mikrogramm/nap) filgrasztim dózissal végzett intermittáló adagolásban a betegek abszolút neutrofilszám széles határok között változhat a különböző időszakokban. A beteg legalacsonyabb abszolút neutrofilszámának meghatározásához ajánlott a vérmintát közvetlenül a filgrasztim bármely tervezett beadása előtt levenni. Az emelt dózisú myelosuppressiv gyógyszerekkel járó kockázat A filgrasztim-kezelés önmagában nem előzi meg a myelosuppressiv kezelések miatt bekövetkező thrombocytopeniát és anaemiát. Mivel filgrasztim-terápiában fennáll annak a lehetősége, hogy a beteg magasabb dózisokat kap, vagy gyakrabban kapja ezeket a kezeléseket, így a beteg a thrombocytopenia és anémia fokozott kockázatának lehet kitéve. A vérkép rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd fent). Myeloszuppressziót okozó fertőzések és rosszindulatú folyamatok Neutropenia a csontvelőt infiltráló opportunista fertőzések, pl. a Mycobacterium avium komplex, vagy rosszindulatú folyamatok, pl. lymphoma miatt is bekövetkezhet. Azoknál a betegeknél, akik diagnosztizált csontvelőt infiltráló fertőzésben vagy rosszindulatú elváltozásban szenvednek, a neutropenia kezelésére alkalmazott filgrasztim-terápia mellett megfontolandó az alapbetegségek megfelelő kezelése is. A filgrasztim hatása nem eléggé bizonyított csontvelőt infiltráló fertőzések, illetve rosszindulatú folyamatok miatt kialakuló neutropeniában. Egyéb különleges óvintézkedések G-CSF alkalmazása után ritkán a tüdőt érintő mellékhatásokról, főként interstitialis pneumoniáról számoltak be (lásd 4.8 pont). Nagyobb lehet a kockázat azoknál a betegeknél, akiknél a közelmúltban tüdő infiltrátumot vagy pneumoniát diagnosztizáltak. A pulmonalis tünetek, pl. köhögés, láz és dyspnoe fellépése a radiológiai módszerekkel igazolt tüdőinfiltráció kíséretében, valamint a légzésfunkció romlása, a felnőttkori respiratorikus distress szindróma (ARDS) előzetes jelei lehetnek. Ilyen esetben a filgrasztim-terápiát fel kell függeszteni, és megfelelő kezelést kell biztosítani. A 6 hónapnál hosszabb ideig folyamatos filgrasztim kezelésben részesülő, osteoporosisban is szenvedő betegeknél szükségessé válhat a csontsűrűség ellenőrzése. 9 Sarlósejtes anémiában szenvedő betegeknél a filgrasztim alkalmazás során sarlósejtes krízisről számoltak be, amely néhány esetben halálos kimenetelű volt. A kezelőorvosoknak óvatosan kell eljárniuk, amikor megfontolják a filgrasztim sarlósejtes anémiában szenvedő betegeknél történő alkalmazását, és erre csak a lehetséges kockázat és előny gondos értékelését követően kerülhet sor. A növekedési faktorral végzett terápia a csontvelőben fokozott haemopoeticus aktivitást idéz elő, ami a csontfelvételeken átmeneti pozitív eredményt adhat. A csontfelvételek értékelésekor ezt a tényt figyelembe kell venni. Segédanyagok A Zarzio szorbitot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában a készítmény nem szedhető. 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre A filgrasztim nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. 4.9 Túladagolás A filgrasztim túladagolásának hatásait nem vizsgálták. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A myelosuppressiv citotoxikus kemoterápiával egyazon napon adott filgrasztim biztonságosságát és hatásosságát még nem igazolták egyértelműen. A gyorsan osztódó myeloid sejtek myelosuppressiv citotoxikus kemoterápiával szembeni érzékenysége miatt a filgrasztim alkalmazása nem ajánlott a kemoterápiát megelőző és az azt követő 24 órán belül. Kis számú betegpopuláció egyidejűleg filgrasztimmal és 5-fluorouracillal végzett kezeléséből származó előzetes bizonyítékok szerint a neutropenia súlyosbodhat. Egyéb haemopoeticus növekedési faktorokkal és cytokinekkel esetleg létrejövő kölcsönhatásokat klinikai vizsgálatok során eddig nem vizsgáltak. Mivel a lítium elősegíti a neutrofilek felszabadulását, valószínűleg a filgrasztim hatását is fokozza. Bár ezt a kölcsönhatást formálisan nem vizsgálták, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy egy ilyen jellegű kölcsönhatás káros lenne. 6.2 Inkompatibilitások A Zarzio nem hígítható nátrium-klorid oldattal. Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6 pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető. A hígított filgrasztim üvegen és műanyagon is adszorbeálódhat, kivéve, ha a hígítás 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal történik (lásd 6.6 pont). Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások A filgrasztimmal kapcsolatosan az enyhétől a középsúlyosig terjedő csont-izomrendszeri fájdalom volt a leggyakrabban jelentett mellékhatás, mely a betegek több mint 10%-ánal fellépett. A csont-izomrendszeri fájdalom általában standard analgetikumokkal megszüntethető. Az alább feltüntetett mellékhatások előfordulási gyakoriságuk alapján és szervrendszerenként kerültek csoportosításra. A gyakorisági csoportok meghatározása a következő konvenció szerint történt: Nagyon gyakori (. 1/10), gyakori (. 1/100 <1/10), nem gyakori (. 1/1000 <1/100), ritka (. 1/10 000 <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). 1. táblázat: Daganatos betegeken végzett klinikai vizsgálatokban fellépő mellékhatások Immunrendszeri betegségek és tünetek Nagyon ritka: allergiás típusú reakciók*, ideértve az anafilaxiás reakciót, bőrkiütést, urticariát, angiödémát, nehézlégzést és vérnyomásesést Érbetegségek és tünetek Nem gyakori: hypotonia (átmeneti) Ritka: érrendszeri betegségek*, többek között veno-occlusiv betegség és a vízháztartás zavarai Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka: tüdőödéma*, interstitialis pneumonia*, pulmonalis infiltratio* A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei Nagyon ritka: Sweet-szindróma*, cutan vasculitis A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: csont-izomrendszeri fájdalom (enyhe vagy középsúlyos) Gyakori: csont-izomrendszeri fájdalom (súlyos) Nagyon ritka: a rheumatoid arthritis súlyosbodása Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nagyon ritka: vizeletürítési rendellenességek (elsősorban dysuria) Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Nagyon gyakori: az alkalikus foszfatáz-, a laktát-dehidrogenáz- (LDH), a gamma-glutamil-transzferáz- (GGT) és a vér húgysavszint emelkedése (reverzíbilis, dózisfüggő, enyhe vagy középsúlyos jellegű) * lásd alább 2. táblázat: PBPC-mobilizáláson áteső normál donorok végzett klinikai vizsgálatokban fellépő mellékhatások Immunrendszeri betegségek és tünetek Nem gyakori: súlyos allergiás reakció: anafilaxiás reakció, angioödéma, urticaria, bőrkiütés Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: leukocytosis (WBC > 50 × 109/l), thrombocytopenia (vérlemezkeszám < 100 × 109/l; átmeneti) Gyakori: lépmegnagyobbodás (általában tünetmentes, betegeknél is) Nem gyakori: léprendellenességek Nagyon ritka: lépruptura (betegeknél is) Idegrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: fejfájás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon ritka: haemoptysis*, tüdővérzés*, tüdőinfiltrátum*, dyspnoe*, hypoxia* A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: csont-izomrendszeri fájdalom (enyhe vagy középsúlyos, átmeneti) Nem gyakori: a rheumatoid arthritis és az arthritis tüneteinek súlyosbodása Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Gyakori: emelkedett alkalikus foszfatáz, emelkedett LDH (átmeneti, kis mértékű) Nem gyakori: emelkedett aszpartát aminotranszferáz (AST) és vér húgysav-szint (átmeneti, kis mértékű) * lásd alább 3. táblázat: SCN betegeken végzett klinikai vizsgálatokban fellépő mellékhatások Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Nagyon gyakori: anaemia, splenomegalia (néhány esetben progresszív jellegű is lehet) Gyakori: thrombocytopenia Nem gyakori: léprendellenességek Idegrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: fejfájás Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek Nagyon gyakori: epistaxis Emésztőrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: diarrhoea Máj-, és epebetegségek illetve tünetek Gyakori: hepatomegalia A bőr és a bőralatti szövetek betegségei és tünetei Gyakori: cutan vasculitis (hosszan tartó alkalmazás során), alopecia, bőrkiütés A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: általános csont-izomrendszeri fájdalom, csontfájdalom Gyakori: osteoporosis, arthralgia Vese- és húgyúti betegségek és tünetek Nem gyakori: haematuria, proteinuria Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók Gyakori: fájdalom az injekció beadási helyén Laboratóriumi vizsgálatok eredményei Nagyon gyakori: emelkedett alkalikus foszfatáz, emelkedett LDH és vér húgysav-szint (átmeneti), csökkent vércukorszint (átmeneti, kis mértékű) 4. táblázat: HIV-fertőzött betegeken végzett klinikai vizsgálatokban fellépő mellékhatások Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Gyakori: léprendellenességek, lépmegnagyobbodás* A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei Nagyon gyakori: csont-izomrendszeri fájdalom (enyhe-középsúlyos) * lásd alább Randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálatokban a filgrasztim nem növelte a citotoxikus kemoterápiával kapcsolatos nemkívánatos hatások előfordulási gyakoriságát. A filgrasztim/kemoterápia és placebo/kemoterápia kezelésben részesült betegeknél azonos gyakorisággal számoltak be nemkívánatos hatásokról, beleértve a hányingert és hányást, alopeciát, hasmenést, fáradtságot, anorexiát, mucositist, fejfájást, köhögést, bőrkiütést, mellkasi fájdalmat, általános gyengeséget, torokfájást, székrekedést és nem meghatározott fájdalmat. Allergiás reakciók a filgrasztim-kezelésben részesülő betegeknél a kezdő vagy azt követő dózisok alkalmazását követően léptek fel. Összességében, gyakrabban érkeztek jelentések az intravénás beadást követően. Néhány esetben a tünetek visszatértek a készítmény ismételt alkalmazásakor, amely ok-okozati összefüggésre utal. A filgrasztim alkalmazását véglegesen fel kell függeszteni a súlyos allergiás reakciót mutató betegeknél. Magas dózisú kemoterápiát követően autológ csontvelő-átültetésen átesett betegeknél érrendszeri betegségekről számoltak be. A filgrasztimmal való ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg. Ritkán a tüdőt érintő mellékhatásokról számoltak be, melyek következményeként néhány esetben akár fatális kimenetelű légzési elégtelenség vagy felnőttkori respiratorikus distress szindróma (ARDS) alakult ki. A poszt-marketing tapasztalatok alapján normál donorok esetén nagyon ritkán a tüdőt érintő nemkívánatos eseményekről (haemoptysis, tüdővérzés, tüdőinfiltrátum, dyspnoe és hypoxia) számoltak be (lásd 4.4 pont). Daganatos betegeknél esetenként Sweet-szindróma (akut lázas dermatosis) előfordulásáról számoltak be. Ezeknek a betegeknek jelentős százaléka azonban leukaemiában szenvedett, mely betegségről ismert, hogy Sweet-szindrómával járhat együtt, ezért a filgrasztimmal kapcsolatos ok-okozati összefüggést nem állapítottak meg. Sarlósejtes krízis egyedülálló eseteiről számoltak be sarlósejtes anémiában szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont). A gyakoriság nem ismert. A HIV-fertőzött betegeknél fellépő lépmegnagyobbodás minden esetben enyhének vagy közepes mértékűnek bizonyult a fizikális vizsgálat során, jóindulatú klinikai lefolyással. Egyetlen betegnél sem diagnosztizáltak hypersplenismust és egyetlen betegnél sem történt splenectomia. Mivel a lépmegnagyobbodás gyakran előfordul HIV fertőzött betegeknél, és különböző mértékben a legtöbb AIDS-es betegnél jelen van, a filgrasztim-kezeléssel való összefüggés nem tisztázott. Immunogenicitás Négy klinikai vizsgálatban a Zarzio kezelés során egyetlen egészséges önkéntesnél és egyetlen daganatos betegnél sem alakult ki (kötő vagy semlegesítő) rekombináns humán granulocita kolónia-stimuláló faktor (rhG-CSF) antitest. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: kolónia-stimuláló faktorok, ATC kód: L03AA02 A humán G-CSF egy glikoprotein, amely a funkcionális neutrofilek termelődését és a csontvelőből történő felszabadulását szabályozza. Az r-metHuG-CSF (filgrasztim) tartalmú Zarzio 24 órán belül jelentős mértékben megemeli a perifériás vér neutrofilszámát, továbbá kismértékű monocyta-szám növekedést is előidéz. Néhány SCN betegnél a filgrasztim hatására a kiindulási értékhez képest kismértékben emelkedik a keringő eozinofilek és bazofilek száma is. Az ilyen betegek némelyikénél már a kezelést megelőzően eozinofília vagy bazofília tapasztalható. A javasolt dózistartományon belül a neutrofilszám emelkedésének mértéke dózisfüggő. A filgrasztim hatására termelődő neutrofilek normális vagy fokozott működést mutatnak, amint azt a kemotaktikus és fagocita funkciós tesztek igazolják. A filgrasztim-terápia befejezését követően a keringő neutrofilszám 1-2 napon belül 50%-kal csökken, és 1-7 napon belül visszatér a normális szintre. Egyéb haemopoeticus növekedési faktorokhoz hasonlóan a G-CSF in vitro serkentő hatást gyakorol a humán endothel sejtekre, melyek specifikus G-CSF receptorokkal rendelkeznek. Ennek megfelelően kimutatták, hogy a G-CSF serkenti az angiogenesishez kapcsolódó endothel sejtek működését. Emellett kimutatták, hogy a G-CSF fokozza a neutrofil migrációt a vascularis endothelben. A filgrasztim alkalmazása citotoxikus kemoterápiában részesülő betegeknél a neutropenia és lázas neutropenia előfordulási gyakoriságának, súlyosságának és időtartamának jelentős csökkenését eredményezi. A filgrasztim-kezelés jelentősen csökkenti a lázas neutropenia, az antibiotikumhasználat és a hospitalizáció időtartamát az akut myelogen leukaemia miatt indukciós kemoterápiában vagy myeloablativ terápiát követően csontvelő-transzplantációban részesülő betegeknél. A lázas állapotok és a dokumentált fertőzések száma egyik kezelési sémában sem csökkent. A lázas állapot időtartama nem csökkent a myeloablativ terápiát követően csontvelő-transzplantációban részesülő betegeknél. A filgrasztim alkalmazása monoterápiában vagy kemoterápia után a perifériás vérbe mobilizálja a haemopoeticus progenitor sejteket. Ezeket az autológ PBPC-ket ki lehet nyerni, és a nagydózisú citotoxikus terápia után csontvelő-átültetés helyett vagy annak kiegészítéseként be lehet infundálni. A PBPC infúzió felgyorsítja a haemopoeticus rendszer működésének normalizálódását, ezzel csökkentve a vérzéses szövődmények kockázatának időtartamát és a thrombocyta transzfúzió szükségességét. Egy a G-CSF alkalmazását akut leukaemiában szenvedő betegeken végzett csontvelő-átültetés után evaluáló retrospektív európai vizsgálat a graft-versus-host betegség (GvHD), a kezeléshez kapcsolódó mortalitás (TRM – treatment related mortality), valamint az elhalálozás kockázatának megnövekedésére utalt G-CSF alkalmazása során. Egy másik, akut és krónikus myelogen leukaemiában szenvedő betegeken végzett retrospektív nemzetközi vizsgálatban nem figyeltek meg a GvHD, a TRM és az elhalálozás kockázatát befolyásoló hatást. Allogén transzplantációs vizsgálatok - ideértve kilenc prospektív randomizált vizsgálat, 8 retrospektív vizsgálat és 1 esetkontrollos vizsgálat eredményeit is - metaelemzése során nem találtak az akut GvDH, a krónikus GvDH és a korai, kezeléssel kapcsolatos mortalitás kockázatára gyakorolt hatást. A GvHD és a TRM relatív kockázata (95%-os CI) Csontvelő-transzplantációt követő G-CSF kezelés után Publikáció A vizsgálat időtartama N Akut II – IV fokú GvHD Krónikus GvHD TRM Metaelemzés (2003) 1986-2001a 1198 1,08 (0,87, 1,33) 1,02 (0,82, 1,26) 0,70 (0,38, 1,31) Európai retrospektív vizsgálat (2004) 1992-2002b 1789 1,33 (1,08, 1,64) 1,29 (1,02, 1,61) 1,73 (1,30, 2,32) Nemzetközi retrospektív vizsgálat (2006) 1995-2000b 2110 1,11 (0,86, 1,42) 1,10 (0,86, 1,39) 1,26 (0,95, 1,67) aAz adott időszakban végzett csontvelő-átültetéseket bevonó vizsgálatokat tartalmazó elemzés; néhány vizsgálatban GM-CSF-t alkalmaztak bAz adott időszakban csontvelő-átültetésen átesett betegeket bevonó elemzés A filgrasztim PBPC-mobilizációra történő alkalmazása normál donorok esetében az allogén PBPC transzplantációt megelőzően Normál donorok esetén a subcutan 4-5 egymást követő napon alkalmazott 1 millió E/kg/nap (10 mikrogramm/kg/nap) dózis két leukapheresist követően . 4 × 106 CD34+ sejt/recipiens testtömegkilogramm kinyerését teszi lehetővé a donorok többségénél. Allogén PBPC-ben részesülő, filgrasztimmal mobilizált betegeknél jelentősen gyorsabb volt a haematológiai javulás, ami a támogatás nélkül bekövetkező vérlemezkeszám-helyreállás időtartamának jelentős csökkenését eredményezte, az allogén csontvelő-transzplantációval összevetve. A filgrasztim alkalmazása SCN-ben (súlyos kongenitális, ciklikus és idiopátiás neutropenia) szenvedő gyermekeknél vagy felnőtteknél az abszolút neutrofilszám tartós növekedését idézi elő a perifériás vérben, és csökkeni a fertőzések, illetve az ehhez társuló események számát. A filgrasztim alkalmazása HIV- fertőzött betegeknél fenntartja a normál neutrofilszámot, és ezzel lehetővé teszi az antivirális és/vagy myelosuppressiv gyógyszerek ütemezett adagolását. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a filgrasztimmal kezelt HIV-fertőzött betegeknél fokozott mértékű lenne a HIV-replikáció. 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Száznegyvenhat egészséges önkéntesen egyszeri és ismételt dózissal végzett randomizált kettős-vak, keresztezett (crossover) vizsgálatok azt mutatták, hogy a Zarzio farmakokinetikai profilja subcutan és intravénás alkalmazását követően a referencia-készítményéhez hasonló volt. Felszívódás A subcutan adott egyszeri 0,5 millió E/kg (5 mikrogramm/kg) dózis maximális szérumkoncentrációt eredményezett 4,5 ± 0,9 óra tmax után (középérték ± SD). Eloszlás A filgrasztim megoszlási térfogata a vérben megközelítőleg 150 ml/kg. A javasolt dózisok subcutan alkalmazását követően a szérumkoncentráció 8-16 órán keresztül 10 ng/ml felett maradt. A filgrasztim dózis és a szérumkoncentráció között pozitív lineáris korreláció áll fenn mind intravénás, mind subcutan alkalmazás esetén. Elimináció A filgrasztim ürülése a dózis tekintetében nem lineáris, a szérum clearance a dózis emelésével csökken. A filgrasztim az eddigi megfigyelések szerint főként a neutrophil granulocyták által közvetített clearance-szel ürül, mely magasabb dózisnál telítődik. A szérum clearance azonban ismételt dózisok mellett nő, és a neutrofilszám ugyancsak. Egyszeri subcutan alkalmazott Zarzio beadása után a filgrasztim átlagos szérum eliminációs felezési ideje (t1/2) 2,7 óra (1,0 millió E/kg, 10 mikrogramm/kg) és 5,7 óra (0,25 millió E/kg, 2,5 mikrogramm/kg) között mozgott és 7-napos adagolást követően 8,5-14 óra közötti értékre emelkedett meg. Az autológ csontvelő-transzplantáció után lábadozó betegeknél legfeljebb 28 napon át folyamatosan alkalmazott filgrasztim-infúzió hatására nem lépett fel gyógyszerfelhalmozódásra utaló jel, és az eliminációs fél-életidő hasonló volt. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Az alkalmazási előírás egyéb részeiben már rögzített preklinikai biztonságossági eredményeken kívül nem áll rendelkezésre a gyógyszer felírója számára releváns adat. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Injekciós tűvel (rozsdamentes acél) ellátott, (I-es típusú) üvegből készült 0,5 ml oldatot tartalmazó előretöltött fecskendő, biztonsági tűvédővel vagy anélkül. 1, 3, 5 vagy 10 előretöltött fecskendőt tartalmazó kiszerelések. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Felhasználás előtt az oldatot vizuális ellenőrzésnek kell alávetni. Csak a tiszta, részecskéktől mentes oldatot szabad felhasználni. A Zarzio stabilitására nincs negatív hatással, ha véletlenül fagyáspont alatti hőmérsékletnek van kitéve. A Zarzio nem tartalmaz tartósítószert. A lehetséges mikrobiális szennyeződések miatt a Zarzio fecskendők szigorúan egyszer használatos eszközök. Alkalmazás előtti felhígítás (opcionális) Szükség esetén a Zarzio 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal hígítható. A végső hígított koncentráció semmilyen körülmények között ne legyen < 0,2 millió E/ml (2 mikrogramm/ml). Azoknál a filgrasztimmal kezelt betegeknél, akiknek a készítményt < 1,5 millió E/ml (15 mikrogramm/ml) koncentrációban adják, humán szérum albumint (HSA) kell az oldathoz adni, hogy biztosítható legyen a végső, 2 mg/ml-es koncentráció. Példa: 20 ml-es végső injekciós térfogat mellett a 30 millió E-nél (300 mikrogramm) kevesebb összdózisú filgrasztimhoz 0,2 ml 200 mg/ml (20%) koncentrációjú humán albumin oldatot kell adni. Ha a filgrasztimot 50 mg/ml (5%-os) glükóz-oldattal hígítják, az így elkészített oldat kompatibilis üveggel, különböző műanyagokkal, köztük PVC-vel, poliolefinnel (a polipropilén és polietilén egy kopolimerje) és polipropilénnel. Az előretöltött fecskendő alkalmazása biztonsági tűvédővel A biztonsági tűvédő a tűszúrás okozta sérülések elkerülése érdekében az injekció beadása után elfedi a tűt. Ez nem befolyásolja a fecskendő használatát. Nyomja lassan és egyenletesen a dugattyút egészen addig, amíg be nem adta a teljes dózist, és a dugattyú nem nyomható mélyebbre. Húzza ki a betegből a fecskendőt, és közben tartsa fenn továbbra is a dugattyúra gyakorolt nyomást. A dugattyú elengedésekor a biztonsági tűvédő elfedi a tűt. Az előretöltött fecskendő alkalmazása biztonsági tűvédő nélkül A dózist a szokásos módon adja be. Megsemmisítés Bármilyen fel nem használt készítmény, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani. 6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben (2°C-8°C) tárolandó. Az előretöltött fecskendő a fénytől való védelem érdekében a külső csomagolásban tárolandó. A hígított gyógyszerre vonatkozó tárolási előírásokat lásd a 6.3 pontban. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 30 hónap. Hígítás után: A hígított oldatos infúzió használat közbeni kémiai és fizikai stabilitását 2-8°C-on bizonyítottan 24 órán keresztül őrzi meg. Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni. Amennyiben nem kerül azonnali felhasználásra, a felbontás utáni tárolási időért és a felhasználás előtti tárolás körülményeiért a felhasználó a felelős, ami szokásos esetben, 2-8°C-on nem haladhatja meg a 24 órát, kivéve, ha a hígítást ellenőrzött, validált aszeptikus körülmények között végezték el. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sandoz GmbH Biochemiestrasse 10 A-6250 Kundl Ausztria 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMAI EU/1/08/495/001 EU/1/08/495/002 EU/1/08/495/003 EU/1/08/495/004 EU/1/08/495/009 EU/1/08/495/010 EU/1/08/495/011 EU/1/08/495/012 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA 2009/02/06 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA A gyógyszerről részletes információ az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) internetes honlapján (http://www.emea.europa.eu/) található. 17 Várandósság,szopt.4.6 Terhesség és szoptatás Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a filgrasztim tekintetében. Vannak közlemények a szakirodalomban, melyekben terhes nőknél kimutatták a filgrasztim átjutását a placentán. A patkányokon és nyulakon végzett kísérletek alapján nincs a filgrasztim teratogenitására utaló jel. Nyulaknál fokozott embrióvesztést figyeltek meg, malformatiókat azonban nem észleltek. Terhesség alatt mérlegelni kell a filgrasztim alkalmazása által a magzatot érő esetleges kockázatokat a várható terápiás haszonnal szemben. Nem ismeretes, hogy a filgrasztim kiválasztódik-e az emberi anyatejbe, ezért alkalmazása szoptató anyák esetében nem javasolt. |