Alkalmazási elôirat
Gyógyszerforma3. GYÓGYSZERFORMA Filmtabletta Bézs színű, kerek, mindkét oldalán domború és mindkét oldalán sima felületű filmtabletta. 4. KLINIKAI JELLEMZŐK GyártóSandoz Hungária Kereskedelmi Kft. Hatóanyag2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 10 mg montelukasztnak megfelelő mennyiségű montelukaszt-nátriumot tartalmaz filmtablettánként. Ismert hatású segédanyag 84,7 mg laktózt (monohidrát formájában) és kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban. Segédanyag6.1 Segédanyagok felsorolása Tablettamag Laktóz-monohidrát, EF-típusú hidroxipropil-cellulóz, Mikrokristályos cellulóz, Kroszkarmellóz-nátrium, Magnézium-sztearát. Filmbevonat Poli(vinil)alkohol, Titán-dioxid (E 171), Makrogol 400, Talkum, Sárga vas-oxid (E 172), Vörös vas-oxid (E 172). Javallat4.1 Terápiás javallatok A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta kombinációs terápiaként javallt az asztma kezelésében azon betegek esetében, akik enyhe vagy közepes fokú perzisztáló asztmában szenvednek, és akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint adagolt rövid hatású béta-agonisták nem biztosítják kielégítően az asztma klinikai kontrollját. Azon asztmás betegek esetében, akiknél a Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta asztma kezelésére javallt, a Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta enyhíti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta az asztma megelőzésére is javallt olyan esetekben, mikor a predomináns ok a fizikai megterhelés által okozott bronchokonstrikció. Adagolás4.2 Adagolás és alkalmazás Adagolás 15 éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek ajánlott adagja asztma vagy asztma és egyidejű szezonális allergiás rhinitis esetén naponta egy 10 mg-os tabletta, amelyet este kell bevenni. Általános ajánlások A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta terápiás hatása az asztma-kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta étkezéskor, vagy attól függetlenül is bevehető. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Montelukast Sandoz 10 mg filmtablettát az asztma egyensúlyi állapotában és rosszabbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtablettát nem szabad montelukasztot tartalmazó más készítményekkel együtt szedni. Nem szükséges a dózismódosítás az idősek, illetve veseelégtelenségben vagy enyhe-középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem áll rendelkezésre adat. Az adagolás azonos a férfiak és a nők részére. Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta-terápia az asztma más kezeléseivel összefüggésben: A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta hozzáadható a beteg már meglévő kezelési rendjéhez. Inhalációs kortikoszteroidok A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta-kezelés kiegészítő terápiaként alkalmazható olyan betegek esetében, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a szükség szerint alkalmazott rövid hatású béta-agonisták nem biztosítanak megfelelő klinikai kontrollt. Az inhalációs kortikoszteroidokat nem szabad minden átmenet nélkül felváltani Montelukast Sandoz 10 mg filmtablettával (lásd 4.4 pont). Gyermekek és serdülők Ne adja a Montelukast Sandoz 10 mg filmtablettát 15 évesnél fiatalabb gyermekeknek. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta 15 évesnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó biztonságosságára és hatásosságára nem áll rendelkezésre elegendő adat. A 6-14 éves gyermekek részére az 5 mg-os rágótabletta áll rendelkezésre. A 2-5 éves gyermekek részére a 4 mg-os rágótabletta áll rendelkezésre. A 6 hónapostól 5 éves korú gyermekek részére az 4 mg-os granulátum áll rendelkezésre. Az alkalmazás módja Szájon át történő alkalmazásra. Ellenjavallat4.3 Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. Figyelmeztetés4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések A beteget tájékoztatni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot sose használja akut asztmás rohamok kezelésére, és az erre a célra használt megfelelő rohamoldó gyógyszere mindig legyen nála. Akut rohamok esetén rövid hatású inhalációs béta-agonistát kell alkalmazni. A betegnek mihamarabb orvoshoz kell fordulnia, ha a szokásosnál több rövid hatású béta-agonistára van szüksége. Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani. Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok dózisa csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén. Az asztmaellenes készítményekkel, köztük a montelukaszttal kezelt betegeknél ritka esetekben szisztémás eosinophilia lépett fel, néhány esetben a Churg-Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel, amit gyakran szisztémás kortikoszteroid-terápiával kezelik. Ezek az esetek néha a kortikoszteroid-terápia csökkentésével vagy megvonásával álltak összefüggésben. Bár ezidáig nem igazoltak ok-okozati összefüggést a leukotrién-receptor-antagonistákkal, a kezelőorvosoknak figyelniük kell a következők megjelenésére: eosinophilia, vasculitises kiütés, rosszabbodó pulmonalis tünetek, cardialis szövődmények és/vagy neuropathia. A fenti tüneteket mutató betegeket újra ki kell vizsgálni és kezelésüket újra kell értékelni. Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését. Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8 pont). A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és továbbra is fennállhatnak. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során. A betegek és/vagy a gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta laktózt és nátriumot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető. A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag "nátriummentes". 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre A montelukaszt nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Egyedi esetekben azonban jelentettek álmosságot és szédülést. 4.9 Túladagolás Krónikus asztma vizsgálatokban 22 héten keresztül napi 200 mg-ig terjedő, rövid távú vizsgálatokban pedig kb. egy héten át napi 900 mg-ig terjedő adagokban kaptak a betegek montelukasztot klinikailag lényeges nemkívánatos hatások nélkül. A forgalomba hozatalt követően, valamint klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000 mg-os (egy 42 hónapos gyermekre számított hozzávetőleg 61 mg/kg) adagról is beszámolnak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és a gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem jelentettek mellékhatást. A túladagolás tünetei A leggyakrabban jelentett mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának és ide tartozott a hasi fájdalom, aluszékonyág, szomjúság, fejfájás, hányás és a pszichomotoros hiperaktivitás. A túladagolás kezelése A montelukaszt túladagolásának kezelésére vonatkozóan nincs specifikus információ. Nem ismeretes, hogy a montelukaszt peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel eltávolítható-e. Kölcsönhatás4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen alkalmazott egyéb készítményekkel. Gyógyszerinterakciós vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinil-ösztradiol/noretindron 35/1), terfenadin, digoxin és warfarin. Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció-görbe alatti területe (AUC) megközelítőleg 40%-kal csökkent. Mivel a montelukasztot a CYP 3A4, 2C8 és 2C9 metabolizálja, óvatosan kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot CYP 3A4-, 2C8- és 2C9-induktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) adják együtt. Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt erős inhibitora a CYP 2C8 enzimnek. Egy montelukaszt és roziglitazon (az elsődlegesen a CYP 2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll-szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt in vivo nem gátolja a CYP 2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem változtatja meg jelentős mértékben az ezen enzim által metabolizált gyógyszerek (pl.: paklitaxel, roziglitazon és repaglinid) lebomlását. Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP 2C8 enzim, és kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzimek szubsztrátja. Egy montelukaszttal és gemfibrozillal (CYP 2C8- és 2C9-inhibitor) végzett gyógyszer-gyógyszer interakciós klinikai vizsgálatban a gemfibrozil 4,4-szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására gemfibrozillal vagy más erős CYP 2C8-inhibitorokkal való együttes alkalmazáskor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma növekedhet. In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás a kevésbé erős CYP 2C8-inhibitorokkal (pl. trimetoprim). Montelukaszt és az erős CYP 3A4-inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését. 6.2 Inkompatibilitások Nem értelmezhető. Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások Klinikai vizsgálatok során a montelukasztot az alábbiak szerint értékelték: - a 10 mg-os filmtablettát kb. 4000 felnőtt és 15 éves, vagy idősebb serdülőkorú, asztmás betegen - a 10 mg-os filmtablettát kb. 400 felnőtt és 15 éves, vagy idősebb serdülőkorú, szezonális allergiás rhinitisben szenvedő és asztmás betegen - az 5 mg-os rágótablettát kb. 1750, 6-14 éves kor közötti asztmás gyermeken - a 4 mg-os rágótablettát 851, 2-5 éves kor közötti gyermeken - a 4 mg-os granulátumot 175, 6 hónap és 2 éves kor közötti gyermeken Klinikai vizsgálatok során a montelukasztot intermittáló asztmában az alábbiak szerint értékelték: - a 4 mg-os granulátumot és rágótablettát 1038, 6 hónapos és 5 éves kor közötti gyermeken A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt asztmás betegek körében az alábbi, gyógyszer alkalmazásával összefüggő gyakori (? 1/100 - < 1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb arányban: Szervrendszer 15 éves és idősebb serdülők és felnőttek (két 12 hetes vizsgálat; n = 795) 6-14 éves gyermekek (egy 8 hetes vizsgálat; n = 201) (két 56 hetes vizsgálat; n = 615) 2-5 éves gyermekek (egy 12 hetes vizsgálat, n = 461) (egy 48 hetes vizsgálat; n = 278) 6 hónapos és 2 éves kor közötti gyermekek (egy 6 hetes vizsgálat, n = 175) Idegrendszeri betegségek és tünetek fejfájás fejfájás hyperkinesia Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek asztma Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasi fájdalom hasi fájdalom hasmenés A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei ekcémás dermatitis, kiütés Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók szomjúság Korlátozott számú betegeken végzett (felnőttek esetén maximum 2 évvel, 6-14 éves gyermekek esetén maximum 12 hónappal) meghosszabbított kezelés során a klinikai vizsgálatokban a biztonságossági profil nem változott. Összesen 502, 2-5 év közötti beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3 hónapig, 338 beteget 6 hónapig vagy tovább, és 534 beteget 12 hónapig vagy tovább. A tartós kezelés mellett sem változott a biztonságossági profil ezeknél a betegeknél. A biztonságossági profil a 6 hónap és 2 év közötti betegeknél sem változott a legfeljebb 3 hónapig tartó kezelés során. A mellékhatások táblázatos felsorolása Az alábbi táblázat tartalmazza a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatásokat szervrendszer valamint előfordulási gyakoriság szerint felsorolva. A gyakorisági katagóriákat a vonatkozó klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg. Szervrendszer Mellékhatások Gyakorisági kategória* Fertőző betegségek és parazitafertőzések felső légúti fertőzés§ Nagyon gyakori Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek megnövekedett vérzési hajlam Ritka thrombocytopenia Nagyon ritka Immunrendszeri betegségek és tünetek túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát Nem gyakori hepaticus eosinophil-beszűrődés Nagyon ritka Pszichiátriai kórképek rendellenes álmok, beleértve a rémálmokat, insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort**) Nem gyakori figyelemzavar, memóriazavar, tic Ritka hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), dysphemia, obszesszív-kompulzív tünetegyüttes Nagyon ritka Idegrendszeri betegségek és tünetek szédülés, álmosság, paraesthesia/hypoesthesia, görcsroham Nem gyakori Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek palpitatio Ritka Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek epistaxis Nem gyakori Churg-Strauss szindróma (CSS) (lásd 4.4 pont) pulmonalis eosinophilia Nagyon ritka Emésztőrendszeri betegségek és tünetek hasmenés§§, hányinger§§, hányás§§ Gyakori szájszárazság, dyspepsia Nem gyakori Máj- és epebetegségek, illetve tünetek emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) Gyakori hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májkárosodást) Nagyon ritka A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei kiütés§§ Gyakori véraláfutások, urticaria, pruritus Nem gyakori angio-oedema Ritka erythema nodosum, erythema multiforme Nagyon ritka A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei arthralgia, myalgia (beleértve az izomgörcsöket is) Nem gyakori Vese- és húgyúti betegségek és tünetek gyermekeknél enuresis Nem gyakori Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók pyrexia§§ Gyakori asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema Nem gyakori * Gyakorisági kategória: Minden mellékhatás esetében a klinikai kutatási adatbázisban jelentett előfordulási arány alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (? 1/10), Gyakori (? 1/100 - < 1/10), Nem gyakori (? 1/1000 - < 1/100), Ritka (? 1/10 000 - < 1/1000), Nagyon ritka (< 1/10 000). § Klinikai vizsgálatokban nagyon gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukaszttal, mind a placebóval kezelt betegeknél. §§ Klinikai vizsgálatokban gyakran jelentették ezt a mellékhatást mind a montelukaszttal, mind a placebóval kezelt betegeknél. ** Gyakorisági kategória: ritka Feltételezett mellékhatások bejelentése A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül. Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok Farmakoterápiás csoport: Obstruktív légúti betegségek egyéb szisztémás gyógyszerei. Leukotrién-receptor antagonisták ATC kód: R03D C03 Hatásmechanizmus A ciszteinil-leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) erős gyulladást kiváltó eikozanoidok, melyek különféle sejtekből, pl. mastocytákból vagy eosinophilekből szabadulnak fel. Az asztma ezen fontos mediátorai a ciszteinil-leukotrién-receptorokhoz (CysLT) kötődnek. Az I. típusú (CysLT1) receptor az emberi légutakban (beleértve a simaizomsejteket, valamint a légúti macrophagokat), illetve egyéb proinflammatorikus sejtekben (köztük az eosinophilek és egyes myeloid sejtek) található meg. A ciszteinil-leukotrién-receptorokat összefüggésbe hozták az asztma, illetve az allergiás rhinitis patofiziológiájával. Asztmában a leukotrién-mediált hatások közé tartozik a bronchokonstrikció, a nyákelválasztás, az érpermeabilitás-növekedés és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben az allergén expozíciót követően mind a korai, mind a késői fázisú reakciók során CysLT-ek szabadulnak fel az orrnyálkahártyáról; ez összefüggésbe hozható az allergiás rhinitis tüneteivel. Kísérletképpen adott intranasalis CysLT után az orrban fokozott légúti ellenállást, illetve az orrdugulás tüneteit figyelték meg. Farmakodinámiás hatások A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és magas szelektivitással kötődik a CysLT1-receptorokhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, mindössze 5 mg-os adagban is már jelentős mértékű blokádot hozott létre az inhalált LTD4 kiváltotta bronchokonstrikcióban. Szájon át történő alkalmazását követően két órán belül bronchodilatációt figyeltek meg. A béta-agonisták által kifejtett bronchodilatációs hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatáció összeadódott. A montelukaszt-kezelés gátolta az antigénnel szembeni reakció folyományaként fellépő korai és késői fázisú bronchokonstrikciót. Placebóhoz viszonyítva a montelukaszt felnőtteknél és gyermek betegeknél egyaránt csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophilek számát. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt-kezelés szignifikánsan csökkentette a (köpetben mért) légúti, valamint a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma-kontrollt. Klinikai hatásosság és biztonságosság Felnőtteken végzett vizsgálatokon a napi egyszeri 10 mg-os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctérfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%-kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5 l/perc a 3,3 l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest) és jelentős csökkenést eredményezett a teljes béta-agonista használatban (-26,1% a -4,6% kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek pontértékei szignifikánsan javultak. Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; béta-agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén -8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszeri 200 mcg) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti hatást mutatott, bár a 12 hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon nagyobb átlagos terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén 7,49%, beklometazon esetén 13,3%; béta-agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén -28,28%, beklometazon esetén -43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy része az inhalációs beklometazonhoz hasonló klinikai hatást tapasztalt (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%-ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%-os FEV1-javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%-a tapasztalta). 15 éves vagy annál idősebb serdülő és felnőtt, asztmában és egyidejűleg allergiás rhinitisben szenvedő betegek szezonális allergiás rhinitisének tüneti kezelésére adott montelukaszt értékelését egy klinikai vizsgálat során végezték el. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer adott 10 mg montelukaszt tabletta a placebóval összehasonlítva statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a "napi náthatünetek" pontszámában. A "napi náthatünetek" pontszáma a "nappali orrtünetek" (orrdugulás, orrfolyás, tüsszentés, orrviszketés összesített értékelése) és az "éjszakai tünetek" (orrdugulás ébredéskor, elalvási nehézség és éjszakai felébredések összesített értékelése) pontszámának átlaga. A placebóval összehasonlítva a betegek és kezelőorvosaik allergiás rhinitisre vonatkozó összesített értékelése szignifikáns javulást mutatott. Az asztmára vonatkoztatott hatásosság értékelése e vizsgálat során nem volt elsődleges célkitűzés. Egy 8 hétig tartó, 6-14 éves betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5 mg-os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%-kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9 l/perc a 17,8 l/perccel szemben) és csökkentette a "szükség szerinti" béta-agonista használatot (a kezdeti értékekhez képest -11,7% a +8,2%-kal szemben). Egy felnőtteken végzett, 12 hetes vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchokonstrikciót (excercise-induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan gátolta a montelukaszt (a FEV1 maximális esése 22,33%, míg placebo esetén ez az érték 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%-kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő montelukaszt esetén 44,22 perc, placebo esetén 60,64 perc volt). Ez a hatás állandó volt a vizsgálat 12 hete alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6-14 éves gyermekgyógyászati betegeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális esése 18,27%, míg placebo esetén ez az érték 26,11% volt; a kezdeti értékeket 5%-on belül megközelítő javuláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 17,76 perc, a placebo esetén ez az érték 27,98 perc volt). A hatás a napi egyszeri adagolási intervallum végén is kimutatható volt. Acetilszalicilsav-érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroidok-kezelést kaptak, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (a FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% volt a -1,74%-kal szemben, és a teljes béta-agonista használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest -27,78% volt a 2,09%-kal szemben). 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok Felszívódás A montelukaszt gyorsan felszívódik szájon át történő alkalmazást követően. A 10 mg-os filmtabletta plazma csúcskoncentrációja (Cmax) éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követően 3 óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax értékét. A biztonságosságot és a hatásosságot olyan klinikai vizsgálatokban bizonyították, ahol a 10 mg-os filmtablettát az étkezés idejére való tekintet nélkül alkalmazták. Az 5 mg-os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva felnőtteknél a bevételt követő 2 órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%-ra csökken egy átlagos étkezés következtében. Eloszlás A montelukaszt több mint 99%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A montelukaszt átlagos eloszlási térfogata egyensúlyi állapotban 8-11 liter. Patkányokon radioaktív jelzett montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér-agy-gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül az adagolást követő 24 órával a radioaktív jelzett anyag koncentrációja egyéb szövetekben minimális volt. Biotranszformáció A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás adagokkal végzett vizsgálatok során, felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak. A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P450 2C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP 3A4 és 2C9 is, habár a CYP 3A4-inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit napi 10 mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómákkal végzett in vitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P450 3A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 és 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális. Elimináció A montelukaszt átlagos plazmaclearance-e egészséges felnőttekben 45 ml/perc. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adását követően a radioaktivitás 86%-a az 5 napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%-a a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai szinte kizárólag az epén keresztül eliminálódnak. Különleges betegcsoportok Az idős, ill. az enyhe-közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegeken nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, vesekárosodásban szenvedő betegeknél várhatóan nem szükséges az adagolás módosítása. Súlyos májelégtelenségben (Child-Pugh pontszám > 9) szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról. A montelukaszt nagy dózisban (a javasolt felnőtt adag 20-60-szorosa) történő alkalmazásakor a plazma teofillin koncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ezt a hatást a javasolt napi egyszeri 10 mg montelukaszt alkalmazása esetén nem észlelték. 5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei Állatokon végzett toxicitási vizsgálatokban kismértékű biokémiai változásokat figyeltek meg a szérum ALT, glükóz, foszfor és trigliceridek szintjeiben, amelyek átmeneti jellegűek voltak.. A toxicitás jelei állatokban a fokozott nyálelválasztás, gastrointestinalis tünetek, laza széklet és az ionegyensúly felborulása voltak. Ezek a tünetek a klinikai szisztémás dózisexpozíció több mint 17-szeresénél jelentkeztek. Majmokban a nemkívánatos hatások 150 mg/kg/nap feletti dózisoknál jelentkeztek (> 232-szerese a klinikai dózis expozíciónak). Az állatokon végzett vizsgálatokban a montelukaszt nem hatott a fertilitásra vagy a reprodukciós képességekre a klinikai szisztémás expozíciót több mint 24-szeres mértékben meghaladó dózisokban. Egy patkányokon végzett nőstény fertilitási vizsgálatban 200 mg/kg/nap montelukaszt esetén (a klinikai szisztémás expozíció több mint 69-szerese) az utódok testsúlyának mérsékelt csökkenését figyelték meg. Nyulakon végzett vizsgálatok során a klinikai szisztémás expozíció több mint 24-szeresének megfelelő szisztémás expozíció esetén nagyobb gyakorisággal észleltek csontosodási zavarokat, összehasonlítva a párhuzamosan megfigyelt kontroll állatokkal. Patkányoknál nem észleltek eltéréseket. Kimutatták, hogy a montelukaszt átjut a placentán és kiválasztódik a laktáló állatok anyatejébe. Egereknél és patkányoknál a legnagyobb vizsgált dózis, 5000 mg/kg (egereknél 15 000 mg/m2 és patkányoknál 30 000 mg/m2) montelukaszt-nátrium egyszeri per os adása után sem észleltek elhullást. Ez az adag az ajánlott felnőtt humán dózis 25 000-szeresének felel meg (50 kg testsúlyú felnőtt esetén). Egereknél a montelukaszt 500 mg/kg/nap (kb. a szisztémás expozíció több mint 200-szorosa) adag esetén nem bizonyult fototoxikusnak az UVA, az UVB és a látható fény spektrumában. A montelukaszt a rágcsálókban végzett az in vitro és in vivo vizsgálatok során nem volt sem mutagén, sem tumorogén. Csomagolás6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése Filmtabletta OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban. 7, 10, 14, 20, 21, 28, 30, 49, 50, 56, 60, 84, 90, 98, 100, 140, 200 db filmtabletta. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba. 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb, a készítmény kezelésével kapcsolatos információk Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. Megjegyzés: ? (egy kereszt) Osztályozás: II. csoport Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V). 6.4 Különleges tárolási előírások Legfeljebb 30 °C-on tárolandó. A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó. 6.3 Felhasználhatósági időtartam 2 év. 7. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJA Sandoz Hungária Kft. 1114 Budapest, Bartók Béla út 43-47. 8. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY SZÁMA(I) OGYI-T-21467/05 28× OGYI-T-21467/06 30× 9. A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY ELSŐ KIADÁSÁNAK/ MEGÚJÍTÁSÁNAK DÁTUMA A forgalomba hozatali engedély első kiadásának dátuma: 2010. szeptember 30. A forgalomba hozatali engedély legutóbbi megújításának dátuma: 2018. február 9. 10. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA 2024. május 8. 2 NNGYK/GYSZ/5697/2024 Várandósság,szopt.4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás Terhesség Az állatkísérletek nem utalnak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásra. A terhességi adatbázis alapján rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat nem utal arra, hogy ok-okozati összefüggés lenne a Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta használata és azon fejlődési rendellenességek (pl. végtaghiányok) között, amelyekről a forgalomba hozatalt követően ritkán, világszerte beszámoltak. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta terhességben csak akkor adható, ha az egyértelműen szükséges. Szoptatás Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt/metabolitjai kiválasztódnak az anyatejbe (lásd 5.3 pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt kiválasztódik-e az emberi anyatejbe. A Montelukast Sandoz 10 mg filmtabletta a szoptatás alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges. | 
