Mediris

/>6. hét 103 (59,2%) 107 (64,8%) 45 (25,9%) 47 (28,5%) 18 (10,3%) 19 (11,5%)
22. hét 137 (78,7%) 139 (84,2%) 90 (51,7%) 85 (51,5%) 49 (28,2%) 46 (27,9%) 54. hét 125 (71,8%)a 132 (80,0%) 101 (58,0%)a 108 (65,5%) 68 (39,1%)a 77 (46,7%)
a Remsima iv. készítményről a Remsima sc. készítményre történő váltás a 30. héten

Rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél nem voltak olyan klinikai vizsgálatok a Remsima 120 mg-os subcutan adagolású vizsgálatban, amelyben nem alkalmaztak intravénás telítő infliximab dózist. Azonban populációs farmakokinetikai és farmakokinetikai/farmakodinámiás modellezés és szimuláció alapján összemérhető infliximab-expozíció (AUC 8 héten át) és hatásosság (DAS28 és ACR20 válasz) jósolható a 6. héttől kezdődően az olyan rheumatoid arthritises betegeknél, akiket 120 mg Remsima-val kezelnek intravénás telítő infliximab dózis alkalmazása nélkül, azokhoz képest, akik intravénásan 3 mg/ttkg Remsima-t kaptak a 0., 2. és 6. héten, majd azt követően 8 hetente.

Felnőttkori Crohn-betegség

Intravénás készítmény Indukciós kezelés közepes, illetve súlyos fokú, aktív Crohn-betegségben

Az egyszeri adagolású infliximab intravénás készítménnyel végzett -kezelés hatásosságát aktív Crohn-betegek (Crohn-betegség Aktivitási Index (CDAI) ? 220; ? 400) esetén értékelték egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos dózis-hatás vizsgálatban, melyet 108 betegen végeztek. A 108 beteg közül 27-et kezeltek az infliximab ajánlott, 5 mg/ttkg-os adagjával. Előzetesen egyik beteg sem reagált megfelelően a korábban alkalmazott hagyományos kezelésre. A stabil dózisban egyidejűleg alkalmazott hagyományos kezelés megengedett volt, melyet a betegek 92%-a továbbra is kapott.

Az elsődleges végpont azon betegek aránya volt, akik klinikai választ tapasztaltak, ami definíció szerint az alapállapothoz képest CDAI ? 70 pontos javulás a 4. heti értékelés során úgy, hogy közben a Crohn-betegség miatt nem emelték az egyéb gyógyszerek adagját, illetve nem végeztek sebészeti beavatkozást. A 4. héten választ mutató betegek állapotát tovább figyelték a 12. hétig. A másodlagos végpontok közé tartozott a 4. héten klinikai remisszióban levő (CDAI < 150), illetve az idő függvényében klinikai választ mutató betegek aránya.

Az egyszeri, 5 mg/ttkg-os adag beadását követően a 4. héten 22/27 (81%) infliximabbal kezelt beteg ért el klinikai választ, míg ez 4/25 (16%) placebóval kezelt betegnél következett be (p < 0,001). Szintén a 4. héten, 13/27 (48%) infliximabbal kezelt betegnél volt tapasztalható klinikai remisszió (CDAI < 150), míg ez 1/25 (4%) placebóval kezelt betegnél következett be. Választ már két héten belül megfigyeltek, a maximális hatás pedig a 4. héten volt tapasztalható. A 12. heti, utolsó értékeléskor 13/27 (48%) infliximabbal kezelt beteg továbbra is adott klinikai választ.

Fenntartó kezelés közepes, illetve súlyos fokú, aktív Crohn-betegségben szenvedő felnőtteknél Az ismételt intravénás infliximab infúziók hatásosságát egy 1 éves vizsgálatban tanulmányozták (ACCENT I).
Összesen 573, közepesen súlyos/súlyos, aktív Crohn-betegségben szenvedő beteg (CDAI ? 220 ? 400) kapott egyszeri 5 mg/ttkg infúziót a 0. héten. A beválasztott 580 beteg közül 178 (30,7%) besorolása
súlyos volt (CDAI pontszám > 300 és kiegészítő kortikoszteroid és/vagy immunszuppresszív-kezelés), amely megfelel a javallatoknál megadott populációnál leírtaknak (lásd 4.1 pont). A 2. héten értékelték a betegek klinikai válaszát és a három kezelési csoport - fenntartó placebo-kezelés, 5 mg/ttkg fenntartó kezelés és 10 mg/ttkg fenntartó kezelés - egyikébe sorolták őket, véletlenszerűen. Minhárom csoport ismételt infúziókat kapott a 2., 6. héten, majd minden 8. héten.

Az 573, véletlenszerűen besorolt beteg közül 335 (58%) mutatott választ a 2. héten. Ezeket a betegeket 2. héten reagálóknak nevezték el, és belevették őket az elsődleges kiértékelésbe (lásd 7. táblázat). A 2. héten választ nem mutató betegek közül 32% (26/81) a fenntartó placebo-kezelési csoportban és 42% (68/163) az infliximab csoportban a 6. hétre klinikai választ mutatott. Ezután már nem volt különbség a csoportok között a késői választ mutatók számában.

Az elsődleges társvégpontok voltak még: a klinikai remisszióban lévő betegek aránya (CDAI < 150) a 30. héten, valamint a válasz megszűnéséig eltelt idő az 54. hétig vizsgálva. A kortikoszteroidok fokozatos leépítése a 6. hét után megengedett volt.

7. táblázat
A válaszadás és a remisszió arányára gyakorolt hatások; az ACCENT I-ből származó adatok (2. héten reagálók)

Placebo Infliximab Infliximab
fenntartó fenntartó fenntartó
(n=110) 5 mg/kg 10 mg/kg
(n=113) (n=112)
(p-érték) (p-érték)
A válasz megszűnéséig eltelt idő 19 hét
középértéke az 54. hétig vizsgálva
30. hét
Klinikai válasza 27,3 51,3 59,1
(< 0,001) (< 0,001)
Klinikai remisszió 20,9 38,9 45,5
(0,003) (< 0,001)
5,7 (3/53) 17,(0,075)9 (10/56) 28,(0,002)6 (16/56)
b CDAI < 150 mind a 30., mind a 54. héten, és szteroid-kezelés mentesség az 54. hetet megelőző 3 hónap során azoknál a betegeknél, akik kiinduláskor kortikoszteroidot kaptak.

Azoknak a betegeknek, akik a kezelésre reagáltak ugyan, de ezután a kedvező klinikai hatás megszűnt, a 14. héttől elkezdve megengedték, hogy áttérjenek az eredeti randomizáció szerinti csoportjuk adagjánál 5 mg/ttkg-mal magasabb infliximab adagra. A klinikai hatást 5 mg/ttkg fenntartókezelés mellett elvesztő betegek 89%-a (50/56) a 14. hét után reagált a 10 mg/ttkg-mal végzett kezelésre.

Az életminőségi mutatókban javulás, a betegséggel összefüggő hospitalizációban, valamint a kortikoszteroid alkalmazásban pedig csökkenés mutatkozott a 30. és 54. hétnél a fenntartó infliximab-kezelési csoportokban, összehasonlítva a fenntartó placebo-csoporttal.

Az infliximabot AZA-val vagy anélkül, egy olyan randomizált, kettős vak, aktív komparátoros vizsgálatban (SONIC) értékelték, amelyben 508 közepesen súlyos, illetve súlyos fokú, aktív Crohn-betegségben (CDAI ? 220 ? 450) szenvedő beteg vett rész. A bevont betegek azelőtt nem részesültek sem biológiai sem immunszuppresszáns kezelésben, és betegségük medián időtartama 2,3 év volt. A vizsgálatba való belépéskor a betegek 27,4%-a szisztémás kortikoszteroidokat, 14,2%-a budezonidot és 54,3%-a 5-ASA készítményeket kapott. A betegek randomizálás után vagy AZA vagy infliximab monoterápiát vagy infliximab és AZA kombinációs kezelést kaptak. Infliximabot a 0., 2., 6. héten, majd 8 hetente adták 5 mg/kg-os dózisban. Az AZA-t 2,5 mg/kg-os dózisban, naponta adták.

A vizsgálat elsődleges végpontja a 26. heti kortikoszteroid-mentes klinikai remisszió volt, definíciója szerint azok a klinikai remisszióban lévő betegek (CDAI < 150), akik legalább 3 hete nem szedtek
orális szisztémás kortikoszteroidokat (prednizon vagy azzal egyenértékű), vagy napi 6 mg budezonidnál nagyobb adagot. Az eredményeket lásd a 8. táblázatban. Az AZA monoterápiás csoporthoz (16,5%) képest az infliximab monoterápiás csoportban (30,1%, p = 0,023) valamint az infliximabot AZA-val kombinációban kapó csoportban (43,9%, p < 0,001) szignifikánsan nagyobb volt a nyálkahártya gyógyulást mutató betegek aránya a 26. héten.

8. táblázat
A 26. héten kortikoszteroid-mentes klinikai remissziót elérő betegek százalékos aránya, SONIC
AZA Infliximab Infliximab + AZA
monoterápia monoterápia kombinációs terápia
26. hét
Az összes randomizált beteg 30,0% (51/170) 44,4% (75/169) 56,8% (96/169)
(p = 0,006)* (p < 0,001)*
* A p-értékek az egyes infliximab-csoporoknak az AZA monoterápiás csoporttal való összehasonlítását képviselik.

Hasonló tendenciát figyeltek meg a kortikoszteroid-mentes klinikai remisszió elérésében az 50. héten.
Ezenkívül, az infliximab esetében IBDQ alapján mért életminőség javulást is megfigyeltek.

Indukciós kezelés fisztulaképződéssel járó, aktív Crohn-betegségben
Olyan, fisztulaképződéssel járó Crohn-betegségben szenvedő 94 betegben, akiknek a fisztulája már legalább 3 hónapja kialakult, szintén végeztek a hatékonyságot értékelő, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatot. Ezek közül 31 beteget kezeltek 5 mg/ttkg infliximabbal intravénás készítménnyel. A betegek megközelítően 93%-a kapott előzőleg antibiotikus vagy immunszuppresszív terápiát.

A stabil dózisban egyidejűleg alkalmazott hagyományos kezelés megengedett volt, melyek közül legalább egyféle terápiát a betegek 83%-a továbbra is kapott. A betegek placebót vagy infliximabot kaptak három alkalommal, a 0., 2. és 6. héten. A betegek állapotát 26 hétig figyelték meg. A vizsgálat elsődleges végpontja azon betegek aránya volt, akiknél klinikai választ tapasztaltak, ami definíció szerint legalább két, egymást (4 hét különbséggel) követő felülvizsgálat során az alapállapothoz képest ? 50%-os csökkenést jelent azon váladékozó fisztulák számában, amelyek enyhe nyomásra ürülnek, és közben nem növelték a Crohn-betegség egyéb gyógyszereinek alkalmazását, továbbá sebészeti beavatkozást sem végeztek a betegség miatt.

Az 5 mg/ttkg infliximab-kezelésben részesülő betegek 68%-a (21/31) ért el klinikai választ a placebóval kezelt betegek 26%-ával (8/31) szemben (p = 0,002). Az infliximabbal kezelt csoportban a válasz megjelenési idejének medián értéke 2 hét volt. A válasz időtartamának medián értéke 12 hét volt. Ezenkívül, az infliximabbal kezelt betegek 55%-ánál zárult be az összes fisztula, szemben a placebóval kezelt betegek 13%-ával (p = 0,001).

Fenntartó kezelés fisztulaképződéssel járó, aktív Crohn-betegségben
A fisztulaképződéssel járó Crohn-betegségben szenvedő betegek esetében az infliximab ismételt adagolásának hatásosságát egy 1 éves vizsgálatban (ACCENT II) tanulmányozták. Összesen 306 beteg részesült 3 alkalommal, a 0., 2. és 6. héten 5 mg/ttkg-os intravénás infliximab-kezelésben. A kiinduláskor a betegek 87%-ának volt perianalis fisztulája, 14%-ának hasi fisztulája, 9%-ának rectovaginalis fisztulája. A CDAI medián értéke 180 volt. A 14. héten 282 beteg klinikai válaszát értékelték, és
véletlenszerű besorolás alapján placebót vagy 5 mg/ttkg infliximabot kaptak minden 8. héten, a 46. hétig.

A 14. héten reagálóknál (195/282) megvizsgálták az elsődleges végpontot, ami a randomizációtól a válasz megszűnéséig eltelt idő volt (lásd 9. táblázat). A kortikoszteroidok fokozatos leépítése a 6. hét után megengedett volt.

9. táblázat
A válaszadás arányára gyakorolt hatások; az ACCENT II-ből származó adatok
(14. héten reagálók)
ACCENT II (14. héten reagálók)
Placebo Infliximab p-érték
fenntartó fenntartó
(5 mg/kg)
(n=99) (n=96)
A válasz megszűnéséig eltelt idő 14 hét > 40 hét < 0,001 középértéke az 54. hétig vizsgálva
54. hét
Fisztula-válasz (%) a 23,5 46,2 0,001
Teljes fisztula-válasz (%) b 19,4 36,3 0,009
csökkenése a kiindulási értékhez képest.
b Váladékozó fisztula nincs.

Azok a betegek, akik a kezelésre kezdetben reagáltak ugyan, de ezt követően a válasz megszűnt, a 22. héttől kezdve áttérhettek egy aktív, ismételt kezelésre, az eredeti randomizáció szerinti csoportjuk adagjánál 5 mg/ttkg-mal magasabb infliximab adaggal, minden 8. héten. Az 5 mg/ttkg infliximab-csoportból azok a betegek, akik a fisztula-válasz megszűnése miatt áttértek a 22. héten, 57% (12/21) reagált a 8 hetenként 10 mg/ttkg-mal végzett ismételt kezelésre.

A placebo- és az infliximab-csoport között nem volt szignifikáns különbség azon betegek arányát tekintve, akiknél az 54. héten az összes fisztula tartós záródása volt tapasztalható, továbbá olyan tünetek vonatkozásában, mint a végbélfájdalom, tályogok és húgyúti fertőzés, illetve a kezelés idején újonnan kialakuló fisztulák számára vonatkozóan.

Az infliximabbal 8 hetenként végzett fenntartó kezelés a placebóhoz képest szignifikánsan csökkentete a betegséggel összefüggő hospitalizációk és műtétek gyakoriságát. Ezen túlmenően megfigyelhető volt a kortikoszteroid alkalmazás csökkenése és az életminőség javulása is.

Subcutan készítmény

Az infliximab subcutan adagolásának hatékonyságát aktív Crohn-betegségben és aktív colitis ulcerosában szenvedő betegeken alkalmazva egy nyílt címkés, randomizált, párhuzamos csoportban végzett I. fázisú vizsgálatban értékelték, amely két részből áll: Az 1. részben a subcutan adagolt infliximab optimális dózisának meghatározása, a 2. részben pedig a subcutan infliximab kezelés intravénás infliximab kezeléssel való egyenrangúságának bizonyítása történt meg.

Ennek a tanulmánynak az 1. részében 45 aktív Crohn-betegségben szenvedő beteget vontak be, hogy 2 adag 5 mg/ttkg-nyi Remsima készítményt kapjanak intravénásan a 0. és a 2. héten, majd 44 beteget randomizáltak négy kohorszba, akik 5 mg/kg Remsima-t kapnak intravénásán (n = 13) a 6. héten, majd minden azt követő 8. héten az 54. hétig, 120 mg subcutan Remsima-t (n = 11), 180 mg subcutan
Remsima-t (n = 12) vagy 240 mg subcutan Remsima-t (n = 8) kapnak a 6. héten és az azt követő minden második héten az 54. hétig.

A tanulmány 2. részében 136 beteg (57 aktív Crohn-betegségben és 79 aktív colitis ulcerosában szenvedő) közül, akik a 0. és a 2. héten 2 dózis 5 mg/ttkg-nyi intravénás Remsimát kaptak, 66 beteget
(28 aktív Crohn-betegségben és 38 aktív colitis ulcerosában szenvedő beteg) véletlenszerűen kiválasztottak a Remsima 120/240 mg-os subcutan beadására a 6. héten és minden második héten az
54. hétig, míg 65 véletlenszerűen kiválasztott beteg (25 aktív Crohn-betegségben és 40 aktív colitis ulcerosában szenvedőt) 5 mg/ttkg intravénás Remsimát kapott a 6., 14. és 22. héten, majd a 30. héten Remsima 120/240 mg subcutan készítményre váltottak kéthetente egyszer adagolva, az 54. hétig. A Remsima 120/240 mg subcutan készítmény dózisát a beteg testtömege alapján határozták meg a
6. héten azoknál, akik a Remsima-t subcutan formában kapták, és a 30. héten azoknál, akik átváltottak a Remsima subcutan készítményre (Remsima subcutan 120 mg 80 kg-nál kisebb betegek esetén; 240 mg ? 80 kg-os betegek esetén).

Aktív Crohn-betegségben szenvedő betegekben a meghatározott hatékonyság azt mutatta, hogy a 120 mg-os subcutan Remsima általában összehasonlítható volt az 5 mg/ttkg-os intravénás Remsimaval a klinikai válasz (a CDAI-70 választ CDAI ? 70 ponttal való csökkenésével, a CDAI-100 választ
?100 ponttal való csökkenéssel definiálják), a klinikai remisszió (abszolút CDAI pontszámként definiálva; <150 pont) és az endoszkópiai értékelések (az endoszkópos választ a Crohn-betegségre vonatkozó egyszerűsített endoszkópos aktivitási pontszám ?50% -ának csökkenéseként határozzuk meg a kiindulási értékből és az endoszkópos remisszióban, amelyet abszolút SES-CD pontszámként határozunk meg; ?2 pont) szempontjából.

Felnőttkori colitis ulcerosa

Intravénás készítmény

Az intravénás infliximab biztonságosságát és hatásosságát közepesen súlyos-súlyos aktív colitis ulcerosában (Mayo pontszám 6-12; endoszkópiás részpontszám ? 2) szenvedő, hagyományos kezelésre [per os kortikoszteroidok, aminoszalicilátok és/vagy immunmodulánsok (6-MP, azatioprin)] nem megfelelően reagáló felnőtteknél két (ACT 1 és ACT 2) randomizált, kettős vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat során értékelték. Stabil dózisban, egyidejűleg alkalmazott aminoszalicilát, kortikoszteriod és/vagy immunmoduláns megengedett volt. Mindkét vizsgálat során a betegek randomizált módon részesültek placebóban, 5 mg /ttkg infliximab- vagy 10 mg/ttkg infliximab-terápiában a 0., 2., 6., 14. és 22. héten, továbbá az ACT 1 vizsgálatban a 30., 38. és 46. héten. Kortikoszteroidok fokozatos leépítése a 8. hét után megengedett volt.

10. táblázat
A klinikai válaszra gyakorolt hatás, klinikai remisszió és nyálkahártya-gyógyulás a 8. és a 30. héten.
Az ACT 1 és ACT 2 vizsgálatból származó összesített adatok.
Infliximab
Randomizált vizsgálati alanyok 244 242 242
484
Klinikai választ és tartós klinikai választ mutató vizsgálati alanyok aránya
Klinikai válasz a 8. hétena 33,2% 66,9% 65,3% Klinikai válasz a 30. hétena 27,9% 49,6% 55,4%
Tartós klinikai válasz
66,1%
52,5%
(klinikai válasz mind a
8., mind a 30. héten)a 19,3% 45,0% 49,6%
47,3%
Klinikai remissziót és tartós remissziót mutató vizsgálati alanyok aránya
Klinikai remisszió a 8. hétena 10,2% 36,4% Klinikai remisszió a 30. hétena 13,1% 29,8%

29,8%
36,4%
33,1%
33,1%
Tartós remisszió
(remisszió mind a
8., mind a 30. héten)a 5,3% 19,0%
24,4%
21,7%
Nyálkahártya-gyógyulást mutató vizsgálati alanyok a
Nyálkahártya-gyógyulás
a 8. hétena 32,4%
ránya
61,2%
60,3%
60,7%
Nyálkahártya-gyógyulás
a 30. hétena 27,5%
48,3%
52,9%
50,6%
Placebo 5 mg/ttkg 10 mg/ttkg Összesített
a p < 0,001 mindegyik infliximab- kezelési csoportnál a placebóhoz képest.

Az infliximab hatásosságát az 54. hétig az ACT 1 vizsgálatban mérték fel.
Az 54. héten az infliximab-kezelésben részesülő betegek összesített csoportjában 44,9% volt a klinikai válasz, míg a placebocsoportban 19,8% (p < 0,001). Klinikai remisszió és nyálkahártya-gyógyulás az 54. héten az infliximab-kezelésben részesülő betegek összesített csoportjában nagyobb százalékban volt jelen, mint a placebocsoportban (34,6%, ill. 16,5%, p < 0,001 és 46,1%, ill. 18,2%, p < 0,001). A tartós választ mutató és a tartós remisszióban levő betegek aránya az infliximab-kezelésben részesülő betegek összesített csoportjában az 54. héten nagyobb volt, mint a placebocsoportban (37,9%, ill. 14,0%, p < 0,001 és 20,2%, ill. 6,6%, p < 0,001).

A placebocsoporthoz képest az infliximab-kezelésben részesülő betegek összesített csoportjában a betegek nagyobb arányánál volt lehetséges a kortikoszteroidok leállítása úgy, hogy közben klinikai remisszióban maradtak a 30. héten (22,3%, ill. 7,2%, p < 0,001, összesített ACT 1 és ACT 2 adat) és az 54. héten (21,0%, ill. 8,9%, p=0,022, ACT 1 adat) egyaránt.

Az ACT 1 és ACT 2 vizsgálatokból és azok kiterjesztéséből származó összesített adatoknak a kiindulástól az 54. hétig történő analízise a colitis ulcerosával összefüggő kórházi felvételek és sebészeti beavatkozások csökkenését mutatta ki infliximab-kezelés esetén. A colitis ulcerosával
összefüggő kórházi felvételek száma szignifikánsan alacsonyabb volt az 5 és 10 mg/ttkg-os infliximab-kezelési csoportokban, mint a placebo-csoportban (kórházi felvételek átlagos száma 100 beteg-évre vonatkoztatva: 21 és 19 a placebo-csoportnál kimutatott 40-nel szemben; p
= 0,019 és p = 0,007, az adott sorrend szerint). A colitis ulcerosával összefüggő sebészeti beavatkozások száma szintén alacsonyabb volt az 5 és 10 mg/ttkg-os infliximab-kezelési csoportban, mint a placebo-csoportban (sebészeti beavatkozások átlagos száma 100 beteg-évre
vonatkoztatva: 22 és 19 a placebo-csoportnál kimutatott 34-gyel szemben; p = 0,145 és p = 0,022, az adott sorrend szerint).

A vizsgálati készítmény első infúzióját követően 54 héten belül bármikor colectomián átesett betegek arányát gyűjtötték össze és összesítették az ACT 1 és ACT 2 vizsgálatokból és azok kiterjesztéséből. Kevesebb beteg esett át colectomián az 5 mg/ttkg infliximab-csoportban (28/242 vagy 11,6% [N.S.]) és a 10 mg/ttkg infliximab-csoportban (18/242 vagy 7,4% [p=0,011]), mint a placebo-csoportban (36/244; 14,8%).

A colectomia incidenciájának csökkenését egy másik randomizált, kettős vak vizsgálatban
(C0168Y06) szintén vizsgálták kórházban kezelt (n=45), közepesen súlyos, illetve súlyos aktív colitis ulcerosában szenvedő betegeknél, akik intravénás kortikoszteroidra nem reagáltak, ezért magasabb volt náluk a colectomia kockázata. Szignifikánsan kevesebb colectomiát végeztek a vizsgálati infúziótól számított 3 hónap alatt azoknál a betegeknél, akik egyetlen adag 5 mg/ttkg infliximabot kaptak, összehasonlítva a placebót kapó betegekkel (29,2% szemben a 66,7%-kal, az adott sorrend szerint, p = 0,017).

Az ACT 1 és ACT 2 vizsgálatok során az infliximab javította az életminőséget, amit egy betegségspecifikus felmérőben (IBDQ), valamint az általános, 36 pontos kérdőívben (SF-36) mutatott statisztikailag szignifikáns javulás igazolt.

Subcutan készítmény

A subcutan infliximab hatékonyságát az aktív colitis ulcerosában szenvedő betegekben egy nyílt címkés, randomizált, párhuzamos csoportban végzett I. fázisú vizsgálat 2. részében értékelték. A vizsgálat részleteit lásd a tanulmány 5.1-es, Crohn-betegségről szóló pontjában, a subcutan készítmény tárgyalásánál.

Aktív colitis ulcerosában szenvedő betegekben a megfigyelt hatékonyság 120 mg-os subcutan Remsima adagolása esetén általában összehasonlítható volt az 5 mg/ttkg-os intravénás Remsima-val a klinikai válasz (ez úgy határozható meg, hogy a teljes Mayo-pontszám a kiindulási értékhez viszonyítva legalább 3 ponttal, illetve legalább 30%-kal csökken; vagy pedig a részleges Mayopontszám legalább 2 ponttal csökken a kiindulási értékhez viszonyítva, amely együtt jár azzal, hogy a végbélvérzésre vonatkozó alpontszám legalább 1 ponttal csökken a kiindulási értékhez képest, vagy a végbélvérzésre vonatkozó alpont abszolút értéke 0 vagy 1 pont), a klinikai remisszió (a teljes Mayopontszám ?2 pontot határoz meg, az egyes alpontszámok nem haladják meg az 1 pontot, vagy a Mayo részleges pontszáma ?1 pont) és a nyálkahártya gyógyulásának szempontjából (a Mayo pontszámító rendszer abszolút endoszkópos alpontszámaként definiálva 0 vagy 1).

Felnőttkori spondylitis ankylopoetica

Intravénás készítmény

Az infliximab intravénás készítmény hatásosságát és biztonságosságát két, több központban végzett, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban mérték fel aktív spondylitis ankylopoeticában szenvedő betegeken (Bath Ankylosing Spondylitis Disease Activity Index (BASDAI) pontszám ? 4; és gerincfájdalom-pontszám ? 4, egy 1-10 közötti numerikus mérési skálán).

Az első vizsgálatban (P01522), ami egy 3 hónapos kettős vak időszakot tartalmazott, 70 beteg kapott 5 mg/ttkg infliximabot vagy placebót a 0., 2. és 6. héten (mindkét csoportban 35 beteg).
A 12. héttől kezdődően a placebót kapott betegeket átállították 5 mg/ttkg infliximabra 6 hetenként az 54. hétig. A vizsgálat első éve után 53 beteg folytatta a részvételt a vizsgálat nyílt kiterjesztésében, a 102. hétig.

A második vizsgálatban (ASSERT) 279 beteget randomizáltak, hogy vagy placebót (1. csoport, n=78) vagy 5 mg/ttkg infliximabot (2. csoport, n=201) kapjanak a 0., 2. és 6. héten, majd 6 hetenként a 24. hétig. Ezt követően mindegyik vizsgálati alany 6 hetenként infliximab-kezelésben részesült a 96. hétig. Az 1. csoport 5 mg/ttkg infliximabot kapott. A 2. csoportból azok a betegek, akiknél a 36. heti infúziótól kezdve 2 egymást követő ellenőrzéskor BASDAI ? 3 pontszámot állapítottak meg, 7,5 mg/ttkg infliximabot kaptak a 96. hétig.

Az ASSERT vizsgálatban a panaszokban és tünetkeben bekövetkezett javulást már korán, a 2. héten megfigyelték. A 24. héten az ASAS 20 választ mutatók száma 15/78 (19%) volt a placebo-csoportban és 123/201 (61%) az 5 mg/ttkg infliximab-csoportban (p < 0,001). A 2. csoportból 95 alany folytatta a részvételt 6 hetenként adagolt 5 mg/ttkg dózissal. A 102. héten 80 alany még mindig infliximab-kezelés alatt állt, és közülük 71 (89%) ASAS 20 választ mutatónak bizonyult.

A P01522 vizsgálatban a panaszokban és tünetekben bekövetkezett javulást szintén korán, már a 2. héten megfigyelték. A 12. héten a BASDAI 50 választ mutatók száma 3/35 (9%) volt a placebo-csoportban és 20/35 (57%) az 5 mg/ttkg-os csoportban (p < 0,01). A részvételt 53 alany folytatta a 6 hetenként adagolt 5 mg/ttkg dózissal. A 102. héten 49 alany még mindig infliximab-kezelés alatt állt, és közülük 30 (61%) BASDAI 50 választ mutatónak bizonyult.

Mindkét vizsgálatban a fizikális funkció és az életminőség, amint azt a BASFI-val és az SF-36 fizikális komponensének értékével mérték, szignifikánsan javult.

Felnőttkori arthritis psoriatica

Intravénás készítmény

Az infliximab intravénás készítmény hatásosságát és biztonságosságát két, több központban végzett, kettős vak, placebo-kontrollos vizsgálatban mérték fel aktív arthritis psoriaticában szenvedő betegeken.

Az első vizsgálatban (IMPACT) az infliximab hatásosságát és biztonságosságát 104, aktív, polyarticularis arthritis psoriaticában szenvedő betegen mérték fel. A 16 hetes, kettős vak időszak alatt a betegek 5 mg/ttkg infliximabot vagy placebót kaptak a 0., 2., 6. és 14. héten (52 beteg mindkét csoportban). A 16. héttől kezdődően a placebót kapott betegeket átállították infliximabra, és ezt követően minden beteg 5 mg/ttkg infliximabot kapott 8 hetenként legfeljebb 46 hétig. A vizsgálat első éve után 78 beteg folytatta a részvételt nyílt vizsgálati kiterjesztésben a 98. hétig.

A második vizsgálatban (IMPACT 2) az infliximab hatásosságát és biztonságosságát 200, aktív arthritis psoriaticában szenvedő betegen (? 5 duzzadt ízület és ? 5 érzékeny ízület) mérték fel. A betegek negyvenhat százaléka folytatta a vizsgálatot stabil metotrexátdózis (? 25 mg/hét) mellett. A 24 hetes kettős vak vizsgálati periódus idején, a betegek 5 mg/ttkg infliximabot vagy placebót kaptak a 0., 2., 6., 14. és 22. héten (mindkét csoportban 100 beteg). A 16. héten 47, placebót kapott beteget, akiknél a kiinduláshoz képest < 10%-kal javult mind a duzzadt, mind pedig az érzékeny ízületek száma, infliximab indukciós kezelésre állítottak át (korai mentés). A 24. héten az összes placebóval kezelt beteget átsorolták infliximab indukciós kezelésre. Az adagolást az összes beteg esetében a 46. hétig folytatták.

Az IMPACT és IMPACT 2 lényeges hatásossági eredményei alább, a 11. táblázatban vannak feltüntetve:

11. táblázat
Az ACR-re és a PASI-ra kifejtett hatás az IMPACT és IMPACT 2-ben

Randomizált betegek

IMPACT

IMPACT 2*

Placebo
(16. hét)
Infliximab (16. hét)
Infliximab (98. hét)
Placebo
(24. hét)
Infliximab (24. hét)
Infliximab (54. hét)

52
52
N/Aa
100
100
100

ACR-válasz
(betegek%-a) N

52

52

78

100

100

100
ACR 20-válasz*
5 (10%)
34 (65%)
48 (62%)
16 (16%)
54 (54%)
53 (53%)
ACR 50-válasz*
0(0%)
24 (46%)
35 (45%)
4 (4%)
41(41%)
33 (33%)
ACR 70-válasz*
0(0%)
15 (29%)
27 (35%)
2 (2%)
27 (27%)
20 (20%)
PASI-válasz
(betegek%-a)b
N

87

83

82
PASI 75-válasz**

1 (1%)
50 (60%)
40 (48,8%)
* Beválogatás szerinti analízis, ahol a hiányzó adattal rendelkező betegeket a nem reagálók közé sorolták.
a Az IMPACT 98. heti adatai kombináltan tartalmazzák a placebocsoportból átsorolt és az infliximab-csoport betegeit, akik beléptek a nyílt vizsgálati kiterjesztésbe.
b A kiinduláskor PASI > 2,5-es értékű betegek esetében az IMPACT-ban, és a kiinduláskor a testfelszín > 3%-os psoriasisos bőrérintettségű betegek esetében az IMPACT 2-ben.
** A PASI 75-válasz az IMPACT-ból nincs feltüntetve az alacsony mintaelemszám miatt; p < 0,001 az infliximabot placebóval összehasonlítva a 24. héten az IMPACT 2-ben.

Az IMPACT-ban és az IMPACT 2-ben a klinikai választ már a 2. héten megfigyelték, mely a 98., illetve az 54. hétig fennmaradt. A hatásosságot metotrexát egyidejű adása mellett vagy a nélkül is igazolták. Az arthritis psoriaticára jellemző perifériás aktivitás paramétereiben (mint pl. a duzzadt ízületek száma, a fájdalmas/érzékeny ízületek száma, dactylitis és enthesopathia) csökkenés volt tapasztalható az infliximabbal kezelt betegeknél.

Az IMPACT 2-ben a radiológiai változásokat mérték fel. Összegyűjtötték a vizsgálat megkezdésekor, a 24. valamint az 54. héten készített kéz és láb röntgenfelvételeket. A placebo-kezeléshez viszonyítva az infliximab-kezelés lassította a perifériás ízületi károsodás progresszióját a 24. heti elsődleges végpontnál, amit a kiindulási értékhe

Az oldal tetejére

Szűrők szerinti lista