Mellékhatás4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonságossági profil összefoglalása
A 10 befejezett, III. fázisú vizsgálatban 7925 beteg kapott tirzepatidot önmagában vagy egyéb
vércukorszint-csökkentő gyógyszerekkel kombinálva. A leggyakrabban jelentett mellékhatások az
emésztőrendszeri betegségek voltak, súlyosságuk többnyire enyhe vagy közepesen súlyos volt. A
hányinger, a hasmenés és a hányás előfordulási gyakorisága nagyobb volt a dózis emelésekor, és
idővel csökkent (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő, klinikai vizsgálatokból származó mellékhatások az alábbiakban szervrendszeri
kategóriánként, előfordulási gyakoriság szempontjából csökkenő sorrendben vannak feltüntetve
(nagyon gyakori: ?1/10; gyakori: ?1/100 – <1/10; nem gyakori: ?1/1000 – <1/100; ritka:
?1/10 000 – <1/1000; nagyon ritka: <1/10 000). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a
mellékhatások csökkenő előfordulási gyakoriság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat: Mellékhatások
#M A forgalomba hozatalt követő jelentésekből.
*A hypoglykaemia definícióját lásd alább.
†
A fáradtság magában foglalja a fáradtság, a gyengeség, a rossz közérzet és a letargia kifejezéseket.
1 Olyan mellékhatás, amely csak a 2-es típusú diabetes mellitusban (type 2 diabetes mellitus, T2DM)
szenvedő betegeknél jelentkezik.
2 Olyan mellékhatás, amely elsősorban túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú diabetes mellitusban
szenvedő vagy 2-es típusú diabetes mellitusban nem szenvedő betegeknél jelentkezik.
3 A gyakoriság „nagyon gyakori” volt a testtömegkontrollt értékelő vizsgálatokban, és „gyakori” volt a
T2DM-vizsgálatokban.
4 A gyakoriság „gyakori” volt a testtömegkontrollt értékelő vizsgálatokban, és „nem gyakori” volt a
T2DM-vizsgálatokban.
Kiválasztott mellékhatások leírása
Túlérzékenységi reakciók
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, placebokontrollos
vizsgálatokban a tirzepatiddal kapcsolatban túlérzékenységi reakciókat jelentettek, amelyek néha
súlyosak voltak (pl. urticaria és ekcéma); túlérzékenységi reakciókat a tirzepatid-kezelésben részesülő
betegek 3,2%-ánál jelentettek, szemben a placebóval kezelt betegek 1,7%-ával. A tirzepatid
Szervrendszeri
kategória Nagyon gyakori Gyakori Nem gyakori Ritka
Immunrendszeri
betegségek és
tünetek
túlérzékenységi
reakciók
anaphylaxiás
reakció#M
,
angiooedema#M
Anyagcsere- és
táplálkozási
betegségek és
tünetek
hypoglykaemia1
*
szulfonilureával
vagy inzulinnal
együtt alkalmazva
hypoglykaemia1
*
metforminnal és
SGLT-2-gátlóval
együtt alkalmazva,
étvágycsökkenés1
hypoglykaemia1
*
metforminnal
együtt alkalmazva,
testtömegcsökken
és1
Idegrendszeri
betegségek és
tünetek
szédülés2 dysgeusia
Érbetegségek és
tünetek
hypotensio2
Emésztőrendsze
ri betegségek és
tünetek
hányinger,
hasmenés, hányás3
,
hasi fájdalom3
,
székrekedés3
dyspepsia, haspuffadás,
eructatio, flatulencia,
gastrooesophagealis
refluxbetegség
cholelithiasis,
cholecystitis, akut
pancreatitis
A bőr és a bőr
alatti szövet
betegségei és
tünetei
hajhullás2
Általános
tünetek, az
alkalmazás
helyén fellépő
reakciók
fáradtság†
, az injekció
beadási helyén fellépő
reakciók
az injekció
beadási helyén
fellépő fájdalom
Laboratóriumi
és egyéb
vizsgálatok
eredményei
a szívfrekvencia
növekedése, lipázszintemelkedés,
amilázszint-emelkedés,
a vér
kalcitoninszintjének
emelkedése4
forgalomba hozatalát követő alkalmazás során ritkán anafilaxiás reakció és angioödéma eseteit
jelentették.
3, testtömegkontrollt értékelő, placebokontrollos vizsgálatban tirzepatiddal összefüggő
túlérzékenységi reakciókat jelentettek, amelyek néha súlyosak voltak (pl. bőrkiütés és dermatitis);
túlérzékenységi reakciókat a tirzepatiddal kezelt betegek 5,0%-ánál jelentettek, szemben a placebóval
kezelt betegek 3,8%-ával.
Hypoglykaemia a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél
2-es típusú diabetes mellitust értékelő vizsgálatok
Klinikailag jelentős hypoglykaemia (vércukorszint <3,0 mmol/l [<54 mg/dl]) vagy súlyos
hypoglykaemia (más személy segítségét igénylő) a betegek 10–14%-ánál fordult elő (0,14–
0,16 esemény/betegév), amikor a tirzepatidot szulfonilureához, és a betegek 14–19%-ánál fordult elő
(0,43–0,64 esemény/betegév), amikor a tirzepatidot bázisinzulinhoz adták.
A klinikailag jelentős hypoglykaemia aránya 0,04 esemény/betegév-ig terjedt, amikor a tirzepatidot
monoterápiaként vagy más orális antidiabetikus gyógyszerekkel kombinációban adták (lásd 1. táblázat
és a 4.2, 4.4 és 5.1 pont).
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban 10 (0,2%) beteg 12 súlyos hypoglykaemiás epizódról számolt be.
Ebből a 10 betegből 5 (0,1%) részesült glargin inzulin- vagy szulfonilurea-háttérkezelésben, akik
egyenként egy-egy epizódról számoltak be.
Testtömegkontrollt értékelő vizsgálat
Egy 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, testtömegkontrollt értékelő,
III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban a tirzepatiddal kezelt betegek 4,2%-ánál jelentettek
hypoglykaemiát (vércukorszint <3,0 mmol/l [<54 mg/dl]), szemben a placebóval kezelt betegek
1,3%-ával. Ebben a vizsgálatban azoknál a betegeknél, akik a tirzepatidot inzulin-szekretagóg
szerekkel (például szulfonilureával) kombinálva alkalmazták, nagyobb volt a hypoglykaemia
előfordulási gyakorisága (10,3%), mint a szulfonilureát nem szedő, tirzepatiddal kezelt betegeknél
(2,1%). Súlyos hypoglykaemiás epizódokról nem számoltak be.
Gastrointestinalis mellékhatások
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, III. fázisú, placebokontrollos
vizsgálatokban a gastrointestinalis rendellenességek száma dózisfüggően nagyobb volt az 5 mg
(37,1%), a 10 mg (39,6%), illetve a 15 mg (43,6%) tirzepatid esetén a placebóhoz (20,4%) képest. Az
5 mg, a 10 mg, illetve a 15 mg tirzepatid esetén a hányinger a betegek 12,2%-ánál, 15,4%-ánál, illetve
18,3%-ánál, míg a placebo esetén a betegek 4,3%-ánál fordult elő, a hasmenés pedig a betegek
11,8%-ánál, 13,3%-ánál, illetve 16,2%-ánál, míg a placebo esetén a betegek 8,9%-ánál fordult elő. A
gastrointestinalis mellékhatások többnyire enyhék (74%) vagy közepesen súlyosak (23,3%) voltak. A
hányinger, a hányás és a hasmenés előfordulási gyakorisága nagyobb volt a dózis emelésekor, és
idővel csökkent.
Az 5 mg-os (3,0%), a 10 mg-os (5,4%), illetve a 15 mg-os (6,6%) tirzepatid-csoportban a
placebocsoporthoz (0,4%) képest több beteg hagyta abba végleg a kezelést gastrointestinalis esemény
miatt.
Egy 2-es típusú diabetes mellitusban nem szenvedő betegek körében végzett, testtömegkontrollt
értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban a gastrointestinalis rendellenességek száma
nagyobb volt az 5 mg (55,6%), a 10 mg (60,8%), illetve a 15 mg (59,2%) tirzepatid esetén a
placebóhoz (30,3%) képest. A hányinger az 5 mg, a 10 mg, illetve a 15 mg tirzepatid esetén a betegek
24,6%-ánál, 33,3%-ánál, illetve 31,0%-ánál, míg a placebo esetén a betegek 9,5%-ánál fordult elő, a
hasmenés pedig a betegek 18,7%-ánál, 21,2%-ánál, illetve 23,0%-ánál, míg a placebo esetén a betegek
7,3%-ánál fordult elő. A gastrointestinalis mellékhatások többnyire enyhék (60,8%) vagy közepesen
súlyosak (34,6%) voltak. A hányinger, a hányás és a hasmenés előfordulási gyakorisága nagyobb volt
a dózis emelésekor, és idővel csökkent.
Az 5 mg-os (1,9%), a 10 mg-os (4,4%), illetve a 15 mg-os (4,1%) tirzepatid-csoportban a
placebocsoporthoz (0,5%) képest több beteg hagyta abba végleg a vizsgálati kezelést gastrointestinalis
esemény miatt.
Epehólyaggal összefüggő események
3, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban a cholecystitis és az akut
cholecystitis előfordulási gyakorisága összességében 0,6% volt a tirzepatiddal kezelt betegek esetén és
0,2% volt a placebóval kezeltek esetén.
3, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban akut epehólyag-betegségről a
tirzepatiddal kezelt betegek 2,0%-a, míg a placebóval kezeltek 1,6%-a számolt be. Ezek az akut
epehólyag-események pozitív összefüggést mutattak a testtömegcsökkenéssel.
Immunogenitás
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, III. fázisú klinikai
vizsgálatokban 5025 tirzepatiddal kezelt beteg esetében vizsgálták a gyógyszerellenes antitesteket
(anti-drug antibodies, ADAs). Közülük a betegek 51,1%-ánál jöttek létre a kezelés következtében
kialakult gyógyszerellenes antitestek (treatment-emergent anti-drug antibody, TE ADA) a kezelés
alatti időszakban. A vizsgált betegek 38,3%-ánál a TE ADA-k tartósan jelen voltak (16 hétig vagy
annál hosszabb ideig fennálló ADA-k). A vizsgált betegek 1,9%-ának volt a glükózfüggő inzulinotróp
polipeptid- (GIP) receptorra, valamint 2,1%-ának volt a glükagonszerű peptid-1- (GLP-1) receptorra
kifejtett, tirzepatid-aktivitást neutralizáló antitestje, továbbá 0,9%-ánál voltak jelen natív GIP elleni, és
0,4%-ánál natív GLP-1 elleni neutralizáló antitestek. Nem volt bizonyíték arra, hogy az ADA-k
kialakulása megváltoztatta volna a farmakokinetikai profilt, vagy hatással lett volna a tirzepatid
hatásosságára.
A 4, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú klinikai vizsgálatban 3484 tirzepatiddal kezelt beteg
esetében vizsgálták a gyógyszerellenes antitesteket (ADAs). Közülük a betegek 65,1% ánál jöttek létre
TE ADA-k a kezelés alatti időszakban. A vizsgált betegek 51,3%-ánál a TE ADA-k tartósan jelen
voltak (16 hétig vagy annál hosszabb ideig fennálló ADA-k). A vizsgált betegek 2,3%-ának volt a
glükózfüggő inzulinotróp polipeptid- (GIP) receptorra, valamint 2,3%-ának volt a glükagonszerű
peptid-1- (GLP-1) receptorra kifejtett, tirzepatid-aktivitást neutralizáló antitestje, továbbá 0,7%-ánál
voltak jelen natív GIP elleni, és 0,1%-ánál natív GLP-1 elleni neutralizáló antitestek.
Szívfrekvencia
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, III. fázisú, placebokontrollos
vizsgálatokban a tirzepatid-kezelés a szívfrekvencia 3–5 ütés/perces maximális átlagos növekedését
okozta. A placebóval kezelt betegeknél a szívfrekvencia maximális átlagos növekedése 1 ütés/perc
volt.
Az 5 mg, a 10 mg, illetve a 15 mg tirzepatid alkalmazásakor 2,1%, 3,8%, illetve 2,9% volt azon
betegek aránya, akiknél a szívfrekvencia változása a kiinduláshoz képest >20 ütés/perc volt 2 vagy
több egymást követő vizit során, szemben a placebóval kezelt betegek 2,1%-ával.
A PR-intervallum kismértékű átlagos növekedését figyelték meg a tirzepatid alkalmazásakor a
placebóhoz képest (átlagosan 1,4–3,2 ms-os növekedés, illetve átlagosan 1,4 ms-os csökkenés). Nem
figyeltek meg különbséget a kezelés következtében kialakuló arrhythmia és szív-ingerületvezetési
zavar eseményeiben az 5 mg-os, 10 mg-os, 15 mg-os tirzepatid- és a placebokezelés között (3,8%,
2,1%, 3,7% és 3%).
3, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban a tirzepatid-kezelés a
szívfrekvencia 3 ütés/perces átlagos növekedését okozta. A placebóval kezelt betegeknél nem volt
átlagos szívfrekvencia-növekedés.
Egy 2-es típusú diabetes mellitusban nem szenvedő betegek körében végzett, testtömegkontrollt
értékelő, placebokontrollos vizsgálatban az 5 mg, a 10 mg, illetve a 15 mg tirzepatid alkalmazásakor
2,4%, 4,9%, illetve 6,3% volt azon betegek aránya, akiknél a szívfrekvencia változása a kiinduláshoz
képest >20 ütés/perc volt 2 vagy több egymást követő vizit során, szemben a placebóval kezelt
betegek 1,2%-ával. A PR-intervallum kismértékű átlagos növekedését figyelték meg a tirzepatid és a
placebo alkalmazásakor (átlagosan 0,3–1,4 ms-os, illetve 0,5 ms-os növekedés). Nem figyeltek meg
különbséget a kezelés következtében kialakuló arrhythmia és szív-ingerületvezetési zavar
eseményeiben az 5 mg-os, a 10 mg-os, a 15 mg-os tirzepatid- és a placebokezelés között (3,7%, 3,3%,
3,3% és 3,6%).
Az injekció beadási helyén fellépő reakciók
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, III. fázisú, placebokontrollos
vizsgálatokban az injekció beadási helyén fellépő reakciók száma a tirzepatid esetében (3,2%)
nagyobb volt a placebóhoz képest (0,4%).
3, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban az injekció beadási helyén
fellépő reakciók száma a tirzepatid esetében (8,0%) nagyobb volt a placebóhoz képest (1,8%).
Összességében a III. fázisú vizsgálatokban az injekció beadási helyén fellépő reakciók leggyakoribb
jelei és tünetei az erythema és a viszketés voltak. A betegeknél az injekció beadási helyén fellépő
reakciók legfeljebb enyhék (91%) vagy közepesen súlyosak (9%) voltak. Egyetlen, az injekció beadási
helyén fellépő reakció sem volt súlyos.
Pancreas enzimek
A 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében végzett, III. fázisú, placebokontrollos
vizsgálatokban a tirzepatid-kezelés a kiindulási értékhez képest a hasnyálmirigy-amiláz 33–38%-os, és
a lipáz 31–42%-os átlagos emelkedését okozta. A placebóval kezelt betegeknél a kiindulási értékhez
képest az amiláz 4%-kal emelkedett, a lipáz esetében pedig nem figyeltek meg változást.
3, testtömegkontrollt értékelő, III. fázisú, placebokontrollos vizsgálatban a tirzepatid-kezelés a
kiindulási értékhez képest a hasnyálmirigy-amiláz 23%-os, és a lipáz 34%-os átlagos emelkedését
okozta. A placebóval kezelt betegeknél a kiindulási értékhez képest az amiláz 1,8%-kal, a lipáz pedig
5,7%-kal emelkedett.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez
fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a
hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológia5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Cukorbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek, vércukorszint-csökkentő
gyógyszerek az inzulinok kivételével, ATC kód: A10BX16
Hatásmechanizmus
A tirzepatid egy hosszú hatású, a humán GIP- és GLP-1-receptorokra erősen szelektív, GIP- és
GLP-1-receptor-agonista. A tirzepatid nagy affinitással kötődik mind a GIP-, mind a
GLP-1-receptorokhoz. A tirzepatid aktivitása a GIP-receptoron hasonló a natív GIP-hormonéhoz. A
tirzepatid aktivitása a GLP-1-receptoron kisebb, mint a natív GLP-1-hormoné. Mindkét receptor
megtalálható a pancreas ? és ß endokrin sejtjeiben, a szívben, az érrendszerben, az immunsejtekben
(leukociták), a bélben és a vesében. A GIP-receptorok a zsírsejtekben is megtalálhatók.
Ezenkívül mind a GIP-, mind a GLP-1-receptorok az agynak az étvágyszabályozás szempontjából
fontos területein expresszálódnak. Állatkísérletek azt mutatják, hogy a tirzepatid eljut az étvágy és a
táplálékfelvétel szabályozásában részt vevő agyi régiók neuronjaihoz és aktiválja azokat.
Állatkísérletek azt mutatják, hogy a tirzepatid a GIP-receptoron keresztül modulálhatja a
zsírfelhasználást. Az in vitro tenyésztett humán zsírsejtekben a tirzepatid a GIP-receptorokra hatva
szabályozza a glükózfelvételt, a lipidfelvételt és a lipolízist.
Glykaemiás kontroll
A tirzepatid az éhomi és a posztprandiális vércukorszint csökkentése révén számos mechanizmuson
keresztül javítja a glykaemiás kontrollt a 2-es típusú cukorbetegeknél.
Étvágyszabályozás és energia-anyagcsere
A tirzepatid csökkenti a testtömeget és a testzsírtömeget. A testtömegcsökkenés leginkább a zsírtömeg
csökkenésének köszönhető. A testtömeg és a testzsírtömeg csökkentésével kapcsolatos
mechanizmusok az étvágy szabályozásán keresztül csökkentik a táplálékfelvételt. A klinikai
vizsgálatok azt mutatják, hogy a tirzepatid csökkenti az energiabevitelt és az étvágyat azáltal, hogy
növeli a jóllakottságérzést és a teltségérzetet, és csökkenti az éhségérzetet. A tirzepatid csökkenti az
ételek iránti sóvárgás intenzitását és a magas cukor- és zsírtartalmú ételek iránti preferenciát is. A
tirzepatid szabályozza a zsírfelhasználást.
Farmakodinámiás hatások
Inzulinszekréció
A tirzepatid megnöveli a hasnyálmirigy ß-sejtjeinek glükózérzékenységét. Ez glükózfüggő módon
fokozza az első- és második fázisú inzulinszekréciót.
Egy 2-es típusú cukorbetegek körében végzett hyperglykaemiás clamp vizsgálatban a tirzepatidot
placebóval és a szelektív GLP-1-receptor-agonista szemaglutid 1 mg-os dózisával hasonlították össze
inzulinszekréció szempontjából. A 15 mg tirzepatid az első és a második fázisú inzulinszekréciót
466%-kal, illetve 302%-kal növelte a kiindulási értékhez képest. A placebo esetén nem változott az
első és a második fázisú inzulinszekréciós ráta.
Inzulinérzékenység
A tirzepatid javítja az inzulinérzékenységet.
A 15 mg tirzepatid a szervezet teljes inzulinérzékenységét 63%-kal növelte, az M-érték mérései
alapján, amely a szöveti glükózfelvételt hyperinsulinaemiás euglykaemiás clamp segítségével
vizsgálja. Az M-érték változatlan volt a placebo esetén.
A tirzepatid csökkenti a testtömeget az elhízott és a túlsúlyos betegeknél, valamint a 2-es típusú
cukorbetegeknél (függetlenül a testtömegtől), ami hozzájárulhat az inzulinérzékenység javulásához.
Glükagonkoncentráció
A tirzepatid glükózfüggő módon csökkentette az éhomi és a posztprandiális glükagonkoncentrációkat.
A 15 mg tirzepatid az éhomi glükagonkoncentrációt 28%-kal, a glükagon AUC-értékét vegyes étkezés
után 43%-kal csökkentette, míg a placebo esetén nem volt változás.
Gyomorürülés
A tirzepatid késlelteti a gyomorürülést, amely lassíthatja az étkezést követő glükózfelszívódást, és
kedvező hatással lehet a posztprandiális glykaemiára. A tirzepatid gyomorürülést késleltető hatása
idővel csökken.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
2-es típusú diabetes mellitus
A tirzepatid biztonságosságát és hatásosságát öt globális, randomizált, kontrollos, III. fázisú
vizsgálatban (SURPASS-1–5) értékelték, melyek elsődleges célkitűzése a glykaemiás kontroll
értékelése volt. A vizsgálatokba 6263, 2-es típusú diabetes miatt kezelt beteget vontak be (közülük
4199 kapott tirzepatid-kezelést). A másodlagos végpontok között szerepelt a testtömeg, a
testtömegcsökkenés célértékét elérő betegek aránya, az éhomi vércukorszint (fasting serum glucose,
FSG), és a HbA1c-célértéket elérő betegek aránya is. Mind az öt III. fázisú vizsgálatban az 5 mg, a
10 mg, illetve a 15 mg tirzepatidot vizsgálták. Minden tirzepatiddal kezelt beteg először 4 héten át
2,5 mg-ot kapott. Ezután a tirzepatid dózisát 4 hetente 2,5 mg-mal emelték, amíg el nem érték a
kijelölt dózist.
A tirzepatiddal végzett kezelés az összes vizsgálatban a HbA1c, mint elsődleges végpontként vizsgált
paraméter tartós, akár 1 évig fennmaradó, statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős
csökkenését mutatta a kiinduláshoz viszonyítva mind a placebóval, mind az aktív kontrollal
(szemaglutid, degludek és glargin inzulin) végzett kezeléssel szemben. Az egyik vizsgálatban ezek a
hatások akár 2 éven át is fennmaradtak. Statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős
testtömegcsökkenést is igazoltak a kiindulási értékhez képest. A III. fázisú vizsgálatok alább
ismertetett eredményei a mentőterápia nélkül folytatott kezelés mellett (on-treatment) gyűjtött
adatokon alapulnak a módosított, vizsgálatba bevont populációban (modified intent-to-treat, mITT),
amely magában foglalja az összes olyan randomizált beteget, aki legalább 1 dózis vizsgálati kezelést
kapott, kivéve azokat a betegeket, akik téves beválasztás miatt hagyták abba a vizsgálati kezelést.
SURPASS-1 – Monoterápia
Egy 40 hetes, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 478, diéta és testmozgás mellett nem
megfelelő glykaemiás kontrollal rendelkező beteget randomizáltak heti egyszeri 5 mg, 10 mg, illetve
15 mg tirzepatid- vagy placebokezelésre. A betegek átlagéletkora 54 év volt, és 52%-uk volt férfi. A
vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagos diabetestartama 5 év, és az átlagos BMI-érték 32 kg/m2
volt.
2. táblázat SURPASS-1: Eredmények a 40. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Placebo
mITT populáció (n) 121 121 120 113
HbA1c (%) Kiindulási érték
(átlag)
7,97 7,88 7,88 8,08
Változás a kiindulási
értékhez képest
-1,87#M#M -1,89#M#M -2,07#M#M +0,04
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-1,91**
[-2,18; -1,63]
-1,93**
[-2,21; -1,65]
-2,11**
[-2,39; -1,83]
-
HbA1c
(mmol/mol)
Kiindulási érték
(átlag)
63,6 62,6 62,6 64,8
Változás a kiindulási
értékhez képest
-20,4#M#M -20,7#M#M -22,7#M#M +0,4
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-20,8**
[-23,9; -17,8]
-21,1**
[-24,1; -18,0]
-23,1**
[-26,2; -20,0]
-
HbA1c-értéket
elérő betegek
aránya (%)
<7% 86,8** 91,5** 87,9** 19,6
?6,5% 81,8†† 81,4†† 86,2†† 9,8
<5,7% 33,9** 30,5** 51,7** 0,9
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték
(átlag)
8,5 8,5 8,6 8,6
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,4#M#M -2,6#M#M -2,7#M#M +0,7#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-3,13**
[-3,71; -2,56]
-3,26**
[-3,84; -2,69]
-3,45**
[-4,04; -2,86]
-
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték
(átlag)
153,7 152,6 154,6 155,2
Változás a kiindulási
értékhez képest
-43,6#M#M -45,9#M#M -49,3#M#M +12,9#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-56,5**
[-66,8; -46,1]
-58,8**
[-69,2; -48,4]
-62,1**
[-72,7; -51,5]
-
Testtömeg (kg) Kiindulási érték
(átlag)
87,0 85,7 85,9 84,4
Változás a kiindulási
értékhez képest
-7,0#M#M -7,8#M#M -9,5#M#M -0,7
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-6,3**
[-7,8; -4,7]
-7,1**
[-8,6; -5,5]
-8,8**
[-10,3; -7,2]
-
Fogyást elérő
betegek aránya
(%)
?5% 66,9†† 78,0†† 76,7†† 14,3
?10% 30,6†† 39,8†† 47,4†† 0,9
?15% 13,2† 17,0† 26,7† 0,0 *
p <0,05; **p <0,001 a szuperioritásra vonatkozóan, a multiplicitásra korrigálva. †
p <0,05; ††p <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva. #M
p <0,05; #M#Mp <0,001 a kiindulási értékhez képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
1. ábra Átlagos HbA1c (%) és átlagos testtömeg (kg) a kiindulási értékekhez képest a 40. hétig
SURPASS-2 – Kombinációs kezelés metforminnal
Egy 40 hetes, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű vizsgálatban (amely kettős vak volt a tirzepatid
dóziscsoportba sorolás tekintetében) 1879 beteget randomizáltak heti egyszeri 5 mg, 10 mg, illetve
15 mg tirzepatid-kezelésre vagy heti egyszeri 1 mg szemaglutid-kezelésre, minden esetben
metforminnal kombinációban. A betegek átlagéletkora 57 év volt, és 47%-uk volt férfi. A vizsgálat
megkezdésekor a betegek átlagos diabetestartama 9 év, és az átlagos BMI-érték 34 kg/m2 volt.
3. táblázat SURPASS-2: Eredmények a 40. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Szemaglutid
1 mg
mITT populáció (n) 470 469 469 468
HbA1c (%) Kiindulási érték
(átlag)
8,33 8,31 8,25 8,24
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,09#M#M -2,37#M#M -2,46#M#M -1,86#M#M
Különbség a
szemaglutidhoz
képest [95%-os CI]
-0,23**
[-0,36; -0,10]
-0,51**
[-0,64; -0,38]
-0,60**
[-0,73; -0,47]
-
HbA1c
(mmol/mol)
Kiindulási érték
(átlag)
67,5 67,3 66,7 66,6
Változás a kiindulási
értékhez képest
-22,8#M#M -25,9#M#M -26,9#M#M -20,3#M#M
Különbség a
szemaglutidhoz
képest [95%-os CI]
-2,5**
[-3,9; -1,1]
-5,6**
[-7,0; -4,1]
-6,6**
[-8,0; -5,1]
N/A
HbA1c-értéket
elérő betegek
aránya (%)
<7% 85,5* 88,9** 92,2** 81,1
?6,5% 74,0† 82,1†† 87,1†† 66,2
<5,7% 29,3†† 44,7** 50,9** 19,7
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték
(átlag)
9,67 9,69 9,56 9,49
Változás a kiindulási
értékhez képest
-3,11#M#M -3,42#M#M -3,52#M#M -2,70#M#M
Különbség a
szemaglutidhoz
képest [95%-os CI]
-0,41†
[-0,65; -0,16]
-0,72††
[-0,97; -0,48]
-0,82††
[-1,06; -0,57]
-
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték
(átlag)
174,2 174,6 172,3 170,9
Változás a kiindulási
értékhez képest
-56,0#M#M -61,6#M#M -63,4#M#M -48,6#M#M
Különbség a
szemaglutidhoz
képest [95%-os CI]
-7,3†
[-11,7; -3,0]
-13,0††
[-17,4; -8,6]
-14,7††
[-19,1; -10,3]
-
Testtömeg (kg) Kiindulási érték
(átlag)
92,6 94,9 93,9 93,8
Változás a kiindulási
értékhez képest
-7,8#M#M -10,3#M#M -12,4#M#M -6,2#M#M
Különbség a
szemaglutidhoz
képest [95%-os CI]
-1,7**
[-2,6; -0,7]
-4,1**
[-5,0; -3,2]
-6,2**
[-7,1; -5,3]
-
Fogyást elérő
betegek aránya
(%)
?5% 68,6† 82,4†† 86,2†† 58,4
?10% 35,8†† 52,9†† 64,9†† 25,3
?15% 15,2† 27,7†† 39,9†† 8,7 *
p <0,05; **p <0,001 a szuperioritásra vonatkozóan, a multiplicitásra korrigálva. †
p <0,05; ††p <0,001 az 1 mg szemaglutidhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva. #M
p <0,05; #M#Mp <0,001 a kiindulási értékhez képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
2. ábra: Átlagos HbA1c (%) és átlagos testtömeg (kg) a kiindulási értékekhez képest a 40. hétig
SURPASS-3 – Kombinációs kezelés metforminnal, SGLT-2-gátlóval vagy anélkül
Egy 52 hetes, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű vizsgálatban 1444 beteget randomizáltak heti egyszeri
5 mg, 10 mg, illetve 15 mg tirzepatid-kezelésre vagy degludek inzulin-kezelésre, minden esetben
metforminnal kombinációban, SGLT-2-gátlóval vagy anélkül. A vizsgálat megkezdésekor a betegek
32% százaléka alkalmazott SGLT-2-gátlót. A vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagos
diabetestartama 8 év, az átlagos BMI-érték 34 kg/m2 volt, valamint a betegek átlagéletkora 57 év volt,
és 56%-uk volt férfi.
A degludek inzulinnal kezelt betegek kezdő dózisa 10 E/nap volt, amit egy algoritmus segítségével
állítottak be a <5 mmol/l éhomivércukor-célérték eléréséhez. Az 52. héten a degludek inzulin átlagos
dózisa 49 egység/nap volt.
4. táblázat SURPASS-3: Eredmények az 52. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Titrált
degludek
inzulin
mITT populáció (n) 358 360 358 359
HbA1c (%) Kiindulási érték (átlag) 8,17 8,19 8,21 8,13
Változás a kiindulási
értékhez képest
-1,93#M#M -2,20#M#M -2,37#M#M -1,34#M#M
Különbség a degludek
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-0,59**
[-0,73; -0,45]
-0,86**
[-1,00; -0,72]
-1,04**
[-1,17; -0,90]
-
HbA1c
(mmol/mol)
Kiindulási érték (átlag) 65,8 66,0 66,3 65,4
Változás a kiindulási
értékhez képest
-21,1#M#M -24,0#M#M -26,0#M#M -14,6#M#M
Különbség a degludek
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-6,4**
[-7,9; -4,9]
-9,4**
[-10,9; -7,9]
-11,3**
[-12,8; -9,8]
-
HbA1c-értéket
elérő betegek
aránya (%)
<7% 82,4** 89,7** 92,6** 61,3
?6,5% 71,4†† 80,3†† 85,3†† 44,4
<5,7% 25,8†† 38,6†† 48,4†† 5,4
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték (átlag) 9,54 9,48 9,35 9,24
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,68#M#M -3,04#M#M -3,29#M#M -3,09#M#M
Különbség a degludek
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
0,41†
[0,14; 0,69]
0,05
[-0,24; 0,33]
-0,20
[-0,48; 0,08]
-
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték (átlag) 171,8 170,7 168,4 166,4
Változás a kiindulási
értékhez képest
-48,2#M#M -54,8#M#M -59,2#M#M -55,7#M#M
Különbség a degludek
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
7,5†
[2,4; 12,5]
0,8
[-4,3; 5,9]
-3,6
[-8,7; 1,5]
-
Testtömeg (kg) Kiindulási érték (átlag) 94,5 94,3 94,9 94,2
Változás a kiindulási
értékhez képest
-7,5#M#M -10,7#M#M -12,9#M#M +2,3#M#M
Különbség a degludek
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-9,8**
[-10,8; -8,8]
-13,0**
[-14,0; -11,9]
-15,2**
[-16,2; -14,2]
-
Fogyást elérő
betegek aránya
(%)
?5% 66,0†† 83,7†† 87,8†† 6,3
?10% 37,4†† 55,7†† 69,4†† 2,9
?15% 12,5†† 28,3†† 42,5†† 0,0 *
p <0,05; **p <0,001 a szuperioritásra vonatkozóan, a multiplicitásra korrigálva. †
p <0,05; ††p <0,001 a degludek inzulinhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva. #M
p <0,05; #M#Mp <0,001 a kiindulási értékhez képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
3. ábra: Átlagos HbA1c (%) és átlagos testtömeg (kg) a kiindulási értékekhez képest az 52. hétig
Folyamatos glükózmonitorozás (continuous glucose monitoring, CGM)
A betegek egy alcsoportja (n = 243) 24 órás vércukorprofil-értékelésben vett részt, amit folyamatos
szöveti glükózmonitorral (CGM) rögzített, vakosított eljárásban végeztek. Az 52. héten a tirzepatiddal
(10 mg-mal és 15 mg-mal) kezelt betegek vércukorszintje szignifikánsan több ideig volt az
euglykaemiás tartományban, vagyis 3,9 és 7,8 mmol/l (71 és 140 mg/dl) között, mint a degludek
inzulinnal kezelt betegeké, így a 24 órás perióduson belül a tartományban töltött idő a két csoport
esetében 73%, illetve 48% volt.
SURPASS-4 – Kombinációs kezelés 1-3 orális antidiabetikus gyógyszerrel: metformin, szulfonilureák
vagy SGLT-2-gátló
Egy legfeljebb 104 hétig tartó, aktív kontrollos, nyílt elrendezésű vizsgálatban (az elsődleges végpont
az 52. héten volt) 2002, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő és magas cardiovascularis kockázatú
beteget randomizáltak heti egyszeri 5 mg, 10 mg, illetve 15 mg tirzepatid-kezelésre vagy napi egyszeri
glargin inzulin-kezelésre, metformin (95%) és/vagy szulfonilurea (54%) és/vagy SGLT-2-gátló (25 %)
háttérkezelés mellett. A vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagos diabetestartama 12 év, az átlagos
BMI-érték 33 kg/m2 volt, valamint a betegek átlagéletkora 64 év volt, és 63%-uk volt férfi. A glargin
inzulinnal kezelt betegek esetén a kezdő dózis 10 E/nap volt, amit egy algoritmus segítségével
állítottak be a <5,6 mmol/l éhomivércukor-célérték eléréséhez. Az 52. héten a glargin inzulin átlagos
dózisa 44 egység/nap volt.
5. táblázat SURPASS-4: Eredmények az 52. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Titrált
glargin
inzulin
mITT populáció (n) 328 326 337 998
52 hét
HbA1c (%) Kiindulási érték (átlag) 8,52 8,60 8,52 8,51
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,24#M#M -2,43#M#M -2,58#M#M -1,44#M#M
Különbség a glargin
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-0,80**
[-0,92; -0,68]
-0,99**
[-1,11; -0,87]
-1,14**
[-1,26; -1,02]
-
HbA1c
(mmol/mol)
Kiindulási érték (átlag) 69,6 70,5 69,6 69,5
Változás a kiindulási
értékhez képest
-24,5#M#M -26,6#M#M -28,2#M#M -15,7#M#M
Különbség a glargin
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-8,8**
[-10,1; -7,4]
-10,9**
[-12,3; -9,6]
-12,5**
[-13,8; -11,2]
-
HbA1c-értéket
elérő betegek
aránya (%)
<7% 81,0** 88,2** 90,7** 50,7
?6,5% 66,0†† 76,0†† 81,1†† 31,7
<5,7% 23,0†† 32,7†† 43,1†† 3,4
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték (átlag) 9,57 9,75 9,67 9,37
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,80#M#M -3,06#M#M -3,29#M#M -2,84#M#M
Különbség a glargin
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
0,04
[-0,22; 0,30]
-0,21
[-0,48; 0,05]
-0,44††
[-0,71; -0,18]
-
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték (átlag) 172,3 175,7 174,2 168,7
Változás a kiindulási
értékhez képest
-50,4#M#M -54,9#M#M -59,3#M#M -51,4#M#M
Különbség a glargin
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
1,0
[-3,7; 5,7]
-3,6
[-8,2; 1,1]
-8,0††
[-12,6; -3,4]
-
Testtömeg (kg) Kiindulási érték (átlag) 90,3 90,7 90,0 90,3
Változás a kiindulási
értékhez képest
-7,1#M#M -9,5#M#M -11,7#M#M +1,9#M#M
Különbség a glargin
inzulinhoz képest
[95%-os CI]
-9,0**
[-9,8; -8,3]
-11,4**
[-12,1; -10,6]
-13,5**
[-14,3; -12,8]
-
Fogyást elérő
betegek aránya
(%)
?5% 62,9†† 77,6†† 85,3†† 8,0
?10% 35,9†† 53,0†† 65,6†† 1,5
?15% 13,8†† 24,0†† 36,5†† 0,5 *
p <0,05; **p <0,001 a szuperioritásra vonatkozóan, a multiplicitásra korrigálva. †
p <0,05; ††p <0,001 a glargin inzulinhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva. #M
p <0,05; #M#Mp <0,001 a kiindulási értékhez képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
4. ábra Átlagos HbA1c (%) és átlagos testtömeg (kg) a kiindulási értékekhez képest az 52. hétig
SURPASS-5 – Kombinációs kezelés titrált bázisinzulinnal, illetve metforminnal vagy anélkül
Egy 40 hetes, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 475, glargin inzulinnal, metforminnal
kombinációban vagy anélkül kezelt, nem megfelelő glykaemiás kontrollal rendelkező beteget
randomizáltak heti egyszeri 5 mg, 10 mg, illetve 15 mg tirzepatid- vagy placebokezelésre. A glargin
inzulin dózisát egy algoritmus segítségével állították be a <5,6 mmol/l az éhomivércukor-célérték
eléréséhez. A vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagos diabetestartama 13 év, az átlagos BMI-érték
33 kg/m2 volt, valamint a betegek átlagéletkora 61 év volt, és 56%-uk volt férfi. A glargin inzulin
becsült medián dózisa a vizsgálat megkezdésekor összességében 34 egység/nap volt. A glargin inzulin
medián dózisa a 40. héten 38 egység/nap volt az 5 mg, 36 egység/nap volt a 10 mg, 29 egység/nap volt
a 15 mg tirzepatid és 59 egység/nap volt a placebo esetén.
6. táblázat SURPASS-5: Eredmények a 40. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Placebo
mITT populáció (n) 116 118 118 119
HbA1c (%) Kiindulási érték
(átlag)
8,29 8,34 8,22 8,39
Változás a kiindulási
értékhez képest
-2,23#M#M -2,59#M#M -2,59#M#M -0,93#M#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-1,30**
[-1,52; -1,07]
-1,66**
[-1,88; -1,43]
-1,65**
[-1,88; -1,43]
-
HbA1c
(mmol/mol)
Kiindulási érték
(átlag)
67,1 67,7 66,4 68,2
Változás a kiindulási
értékhez képest
-24,4#M#M -28,3#M#M -28,3#M#M -10,2#M#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-14,2**
[-16,6; -11,7]
-18,1**
[-20,6; -15,7]
-18,1**
[-20,5; -15,6]
-
HbA1c-értéket
elérő betegek
aránya (%)
<7% 93,0** 97,4** 94,0** 33,9
?6,5% 80,0†† 94,7†† 92,3†† 17,0
<5,7% 26,1†† 47,8†† 62,4†† 2,5
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték
(átlag)
9,00 9,04 8,91 9,13
Változás a kiindulási
értékhez képest
-3,41#M#M -3,77#M#M -3,76#M#M -2,16#M#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-1,25**
[-1,64; -0,86]
-1,61**
[-2,00; -1,22]
-1,60**
[-1,99; -1,20]
-
Éhomi
vércukorszint
(FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték
(átlag)
162,2 162,9 160,4 164,4
Változás a kiindulási
értékhez képest
-61,4#M#M -67,9#M#M -67,7#M#M -38,9#M#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-22,5**
[-29,5; -15,4]
-29,0**
[-36,0; -22,0]
-28,8**
[-35,9; -21,6]
-
Testtömeg (kg) Kiindulási érték
(átlag)
95,5 95,4 96,2 94,1
Változás a kiindulási
értékhez képest
-6,2#M#M -8,2#M#M -10,9#M#M +1,7#M
Különbség a
placebóhoz képest
[95%-os CI]
-7,8**
[-9,4; -6,3]
-9,9**
[-11,5; -8,3]
-12,6**
[-14,2; -11,0]
-
Fogyást elérő
betegek aránya
(%)
?5% 53,9†† 64,6†† 84,6†† 5,9
?10% 22,6†† 46,9†† 51,3†† 0,9
?15% 7,0† 26,6† 31,6†† 0,0 *
p <0,05; **p <0,001 a szuperioritásra vonatkozóan, a multiplicitásra korrigálva. †
p <0,05; ††p <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva. #M
p <0,05; #M#Mp <0,001 a kiindulási értékhez képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
5. ábra Átlagos HbA1c (%) és átlagos testtömeg (kg) a kiindulási értékekhez képest a 40. hétig
Testtömegkontroll
A csökkentett kalóriabevitellel és fokozott fizikai aktivitással kombinálva alkalmazott tirzepatid
hatásosságát és biztonságosságát az elhízott (BMI ?30 kg/m2) vagy túlsúlyos (BMI ?27 kg/m2, de
<30 kg/m2) és legalább egy, testtömeggel összefüggő társbetegségben (például kezelt vagy kezeletlen
dyslipidaemia, hypertonia, obstruktív alvási apnoe szindróma vagy cardiovascularis betegség)
szenvedő, és normoglykaemiás vagy praediabeteses, de nem 2-es típusú diabetes mellitusos betegek
testtömeg-kontrollálásában három, randomizált, kettős vak, placebokontrollos, III. fázisú vizsgálatban
(SURMOUNT-1, SURMOUNT-3, SURMOUNT-4) értékelték. Ezekbe a vizsgálatokba összesen 3900
felnőtt beteget vontak be (2518 beteget randomizáltak tirzepatid-kezelésre).
A tirzepatiddal végzett kezelés mellett klinikailag jelentős és tartós testtömegcsökkenést figyeltek meg
a placebóhoz képest. Továbbá, a betegek nagyobb aránya ért el ?5%-os, ?10%-os, ?15%-os és
?20%-os testtömegcsökkenést a tirzepatid-kezeléssel a placebóhoz képest.
A tirzepatid hatásosságát és biztonságosságát a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek
testtömeg-kontrollálásában egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos, III. fázisú vizsgálatban
(SURMOUNT-2) és öt randomizált, III. fázisú vizsgálat (SURPASS-1–5) betegeinek azon
alcsoportjában értékelték, akiknek a BMI-értéke ?27 kg/m2 volt. Ezekbe a vizsgálatokba összesen
6330 beteget vontak be, akiknek a BMI-értéke ?27 kg/m2 volt (4249 tirzepatid-kezelésre randomizált
beteg). A SURMOUNT-2 vizsgálatban a tirzepatiddal végzett kezelés mellett klinikailag jelentős és
tartós testtömegcsökkenést figyeltek meg a placebóhoz képest. Továbbá, a betegek nagyobb aránya ért
el ?5%-os, ?10%-os, ?15%-os és ?20%-os testtömegcsökkenést a tirzepatid-kezeléssel a placebóhoz
képest. A SURPASS-vizsgálatok elhízott vagy túlsúlyos betegeinek alcsoport-elemzései (a
SURPASS-1–5 vizsgálatok teljes populációjának 86%-a) azt mutatták, hogy a testtömegcsökkenés
tartós, és a betegek nagyobb aránya érte el a testtömegcsökkenés-célértéket, mint az aktív
összehasonlító készítményt/placebót kapó betegek.
A SURMOUNT vizsgálatok mindegyikében ugyanazt a tirzepatid-dózisemelési sémát alkalmazták,
mint a SURPASS vizsgálati program során (2,5 mg-os kezdő dózis 4 héten át, majd a dózis emelése
4 hetente 2,5 mg-os lépésekben, a kijelölt dózis eléréséig).
SURMOUNT-1
Egy 72 hetes, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 2539, elhízott (BMI ?30 kg/m2) vagy
túlsúlyos (BMI ?27 kg/m2, de <30 kg/m2) és legalább egy, testtömeggel összefüggő társbetegségben
szenvedő felnőtt beteget randomizáltak heti egyszeri 5 mg, 10 mg, illetve 15 mg tirzepatid- vagy
placebokezelésre. A vizsgálat során minden betegnek csökkentett kalóriatartalmú étrendet és fokozott
fizikai aktivitást javasoltak. A vizsgálat megkezdésekor a betegek átlagéletkora 45 év volt, 67,5%-uk
volt nő és 40,6%-uk volt praediabeteses. A vizsgálat megkezdésekor az átlagos BMI-érték 38 kg/m2
volt.
7. táblázat SURMOUNT-1: Eredmények a 72. héten
Tirzepatid
5 mg
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Placebo
mITT populáció (n) 630 636 630 643
Testtömeg
Kiindulási érték (kg) 102,9 105,9 105,5 104,8
Változás (%) a kiindulási értékhez
képest –16,0†† –21,4†† –22,5†† –2,4
Különbség (%) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–13,5**
[–14,6; –12,5]
–18,9**
[–20,0; –17,8]
–20,1**
[–21,2; –19,0] -
Változás (kg) a kiindulási értékhez
képest –16,1†† –22,2†† –23,6†† –2,4††
Különbség (kg) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–13,8#M#M
[–15,0; –12,6]
–19,8#M#M
[–21,0; –18,6]
–21,2#M#M
[–22,4; –20,0] -
A testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)
?5%-os 89,4** 96,2** 96,3** 27,9
?10%-os 73,4#M#M 85,9** 90,1** 13,5
?15%-os 50,2#M#M 73,6** 78,2** 6,0
?20%-os 31,6#M#M 55,5** 62,9** 1,3
Derékkörfogat (cm)
Kiindulási érték 113,2 114,9 114,4 114,0
Változás a kiindulási értékhez képest –14,6†† –19,4†† –19,9†† –3,4††
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–11,2#M#M
[–12,3; –10,0]
–16,0**
[–17,2; –14,9]
–16,5**
[–17,7; –15,4] -
††
p <0,001 a kiindulási értékhez képest. **p <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra korrigálva.
#M#Mp <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
6. ábra A testtömeg átlagos változása (%) a kiindulási értékekhez képest a 72. hétig
A SURMOUNT-1 vizsgálatban az 5 mg, 10 mg és 15 mg tirzepatid-dózisok a placebóhoz képest
összességében a szisztolés vérnyomás (–8,1 Hgmm vs. –1,3 Hgmm), a triglicerid (–27,6% vs. –6,3%),
a nem HDL-koleszterin (–11,3% vs. –1,8%), a HDL-koleszterin (7,9% vs. 0,3%) szintek, valamint az
éhomi inzulinszint (–46,9% vs. –9,7%) szignifikáns javulásához vezettek.
A SURMOUNT-1 vizsgálatban résztvevő, a kiinduláskor praediabetesben szenvedő (n = 1032)
betegek közül a tirzepatiddal kezelt betegek 95,3%-a normoglykaemiás állapotba került vissza a
72. héten, szemben a placebocsoport 61,9%-ával.
SURMOUNT-2
Egy 72 hetes, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban 938, elhízott (BMI ?30 kg/m2) vagy túlsúlyos
(BMI ?27 kg/m2, de <30 kg/m2) és 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt beteget
randomizáltak heti egyszeri 10 mg, illetve 15 mg tirzepatid- vagy placebokezelésre. A vizsgálatba
bevont betegek HbA1c-értéke 7–10% volt, és vagy csak diétával és testmozgással, vagy egy vagy több
oralis antidiabetikummal kezelték őket. A vizsgálat során minden betegnek csökkentett
kalóriatartalmú étrendet és fokozott fizikai aktivitást javasoltak. A betegek átlagéletkora 54 év volt, és
51%-uk volt nő. A vizsgálat megkezdésekor az átlagos BMI-érték 36,1 kg/m2 volt.
8. táblázat SURMOUNT-2: Eredmények az 72. héten
Tirzepatid
10 mg
Tirzepatid
15 mg
Placebo
mITT populáció (n) 312 311 315
Testtömeg
Kiindulási érték (kg) 101,1 99,5 101,7
Változás (%) a kiindulási értékhez
képest
–13,4†† –15,7†† –3,3††
Különbség (%) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–10,1**
[–11,5; –8,8]
–12,4**
[–13,7; –11,0]
-
Változás (kg) a kiindulási értékhez
képest
–13,5†† –15,6†† –3,2
Különbség (kg) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–10,3#M#M
[–11,7; –8,8]
–12,4#M#M
[–13,8; –11,0]
-
A testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)
?5%-os 81,6** 86,4** 30,5
?10%-os 63,4** 69,6** 8,7
?15%-os 41,4** 51,8** 2,6
?20%-os 23,0** 34,0** 1,0
Derékkörfogat (cm)
Kiindulási érték 114,3 114,6 116,1
Változás a kiindulási értékhez képest –11,2†† –13,8†† –3,4††
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–7,8**
[–9,2; –6,4]
–10,4**
[–11,8; –8,9]
-
HbA1c (mmol/mol)
Kiindulási érték 64,1 64,7 63,4
Változás a kiindulási értékhez képest –23,4†† –24,3†† –1,8†
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–21,6**
[–23,5; –19,6]
–22,5**
[–24,4; –20,6]
-
HbA1c (%)
Kiindulási érték 8,0 8,1 8,0
Változás a kiindulási értékhez képest –2,1†† –2,2†† –0,2†
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–2,0**
[–2,2; –1,8]
–2,1**
[–2,2; –1,9]
-
HbA1c-értéket elérő betegek aránya (%)
<7% 90,0** 90,7** 29,3
?6,5% 84,1** 86,7** 15,5
<5,7 % 50,2** 55,3** 2,8
Éhomi vércukorszint (FSG) (mmol/l)
Kiindulási érték 8,8 9,0 8,7
Változás a kiindulási értékhez képest –2,7†† –2,9†† –0,1
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–2,6**
[–2,9; –2,3]
–2,7**
[–3,1; –2,4]
-
Éhomi vércukorszint (FSG) (mg/dl)
Kiindulási érték 157,8 161,5 156,7
Változás a kiindulási értékhez képest –49,2†† –51,7†† –2,4
Különbség a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–46,8**
[–52,7; –40,9]
–49,3**
[–55,2; –43,3]
-
†
p <0,05 a kiindulási értékhez képest. ††
p <0,001 a kiindulási értékhez képest. **p <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra korrigálva.
#M#Mp <0,001 a placebóhoz képest, a multiplicitásra nem korrigálva.
28
7. ábra A testtömeg átlagos változása (%) a kiindulási értékekhez képest a 72. hétig
A SURMOUNT-2 vizsgálatban a 10 mg és a 15 mg tirzepatid-dózisok a placebóhoz képest
összességében a szisztolés vérnyomás (–7,2 Hgmm vs. –1,0 Hgmm), a triglicerid (–28,6% vs. –5,8%),
a nem HDL-koleszterin (–6,6% vs. 2,3%), és a HDL-koleszterin (8,2% vs. 1,1%) szintek szignifikáns
javulásához vezettek.
SURMOUNT-3
Egy 84 hetes vizsgálatban 806, elhízott (BMI ?30 kg/m2) vagy túlsúlyos (BMI ?27 kg/m2, de
<30 kg/m2) és legalább egy, testtömeggel összefüggő társbetegségben szenvedő felnőtt beteget egy
12 hetes, intenzív életmódkezelést jelentő, bevezető periódusba vontak be, ami alacsony
kalóriatartalmú étrendet (1200–1500 kcal/nap), fokozott fizikai aktivitást és gyakori életviteli
tanácsadást jelentett. A 12 hetes bevezető periódus végén 579, ?5,0%-os testtömegcsökkenést elérő
beteget 72 hetes (kettős vak fázis), maximális tolerált dózisban (maximum tolerated dose, MTD)
alkalmazott, heti egyszeri, 10 mg vagy 15 mg dózisú tirzepatid- vagy placebokezelésre randomizáltak.
A betegek a vizsgálat kettős vak fázisában csökkentett kalóriatartalmú diétát tartottak, és fokozott
fizikai aktivitást folytattak. A randomizáláskor a betegek átlagéletkora 46 év volt, és 63%-uk volt nő.
A randomizáláskor az átlagos BMI-érték 35,9 kg/m2 volt.
9. táblázat SURMOUNT-3: Eredmények az 72. héten
Tirzepatid
MTD
Placebo
mITT populáció (n) 287 292
Testtömeg
Kiindulási érték1 (kg) 102,3 101,3
Változás (%) a kiindulási értékhez képest1 –21,1†† 3,3††
Különbség (%) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–24,5**
[–26,1; –22,8]
-
Változás (kg) a kiindulási értékhez képest1 –21,5†† 3,5††
Különbség (kg) a placebóhoz képest
[95%-os CI]
–25,0#M#M
[–26,9; –23,2]
-
A testtömegcsökkenést elérő betegek aránya (%)
?5%-os 94,4** 10,7
?10%-os 88,0** 4,8
?15%-os 73,9** 2,1
?20%-os 54,9** 1,0
A 12 hetes bevezető periódus során elért
testtömegcsökkenés ?80%-át megtartó betegek
aránya (%)
98,6** 37,8
Derékkörfogat (cm)
K
