A gyógyszerészek tulajdonossá válásának kérdései

Köztudott, hogy az elmúlt időszakban számos törvénymódosítás történt a gyógyszerészek patikai cégtulajdonhoz jutásával kapcsolatban. A 2006. évi XCVIII. törvény (Gyftv) értelmében a gyógyszerészeknek 2014. január 1-ig 25%-ot meghaladó, majd 2017. január 1-ig 50%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal kell rendelkezniük a közforgalmú gyógyszertárakban: „a személyi jogos gyógyszerész, a gyógyszertárban munkavégzésre irányuló jogviszonyban foglalkoztatott gyógyszerészek és a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban tulajdonhányaddal rendelkező gyógyszerészek tulajdonhányadának együttesen 2014. január 1-jéig meg kell haladnia a 25%-ot”  2017. január 1-ig  pedig meg kell haladnia az 50%-ot.

 

A szakmai reakciók nagyon sokrétűek, a többség talán örül a tulajdonszerzési lehetőségnek, a szakmai vonal erősödésének, azonban a feltételek, részletek kidolgozása „láttán” már nagyon bizonytalannak tűnik. Pl. miből, illetve hitel esetén milyen feltételek mellett tudják megvásárolni a patikusok a tulajdonjogot? Annyit lehet tudni, hogy kedvező kamatozású és hosszú lejáratú (legalább 10 éves futamidejű) hitelről (ún. patikalap) van szó, de ez még nincs pontosan kidolgozva. (bizonytalan az összeg nagysága, az összeg forrása, egy vagy több patikaalapról van-e szó, stb.) A hitelfelvételtől sokan ódzkodnak, ami ilyen gazdasági környezetben teljesen érthető.

 

 

Bizonytalan a nagyobb patikahálózatok helyzete is: akiknek négynél több gyógyszertárban van tulajdonrészük, azt el kell adniuk.

 

Az is problémákat vet fel, hogy egyes patikusok a már korábban eladott tulajdonrészüket vásárolnák vissza a korábbi vevőtől – kényszerből.

 

Megszűnhetnek azok a patikák, ahol tulajdonjogilag nem sikerül rendezni a helyzetet határidőre (Országos Tisztiorvosi Hivatal bezárja). Ez jogi kényszerhelyzeteket, egyesek szerint zsebszerződéseket szülhet. Másrészt a patikák megszűnésével ellátó körzetek kerülhetnek veszélybe. 

 

A fenti kényszerhelyzet óvatos becslések szerint is több száz patikát érinthet.

 

Visszatérve a reakciókra, van olyan vélemény is, hogy a patikákban dolgozó gyógyszerészek lehetnek a legjobb „sáfárai” a gyógyszertári vállalkozásnak, szemben a multinacionális és befektetői hálózatok gyakorlatával, amelyek nem mindig a gyógyszertár érdekét helyezték az első helyre, (pl. egyes vélemények szerint túlzott mértékben vonták ki a profitot a vállalkozásból), ugyanakkor a patikák nem voltak jelentős mértékben eladósodva, amikor még a gyógyszerészek voltak a saját patikáik tulajdonosai.