Az étrendkiegészítők témájának részletes elemzésébe fogott a Magyar Gyógyszerészi Kamara. Dr. Hankó Zoltán elnök szerint „a gyógyszertárak alapvető feladata ezen termékek értékesítése, szakmai és gazdasági érdekük a forgalmazása fejlesztése, ám ehhez teljes körű és megbízható szakmai információkra van szükségük a patikusoknak az egyes termékekről.”
Az elnök szerint a cél nem kevesebb, mint „hogy a betegek, fogyasztók jogos igényeinek megfeleljünk és az étrend-kiegészítők forgalmazásában rejlő szakmai és gazdasági lehetőségeket kihasználjuk, indokolt a „gyógyszertári minőség” fogalmának és az ehhez kapcsolódó elvárásoknak a kiterjesztése erre a termékkörre is.”
Az étrendkiegészítőkkel kapcsolatos alapvető megállapítások, kiindulópontok Dr. Hankó Zoltán elnök szerint:
1. Az étrend-kiegészítők forgalmazása a gyógyszertár alapfeladatai közé tartozik.
2. Az étrend-kiegészítők értékesítése a gyógyszertárban egészségügyi feladat.
3. Az étrend-kiegészítők gyógyszertári forgalmazásához kapcsolódó szakmai tevékenység a gyógyszerészi gondozás körébe (is) sorolható.
4. A kamara etikai kódexe az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos szakmai tevékenység szabályait is rögzítette.
5. A kamara által megalkotott Belső minőségügyi kézikönyv is rögzíti az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos legfontosabb szakmai szabályokat.
6. Az étrend-kiegészítőt a gyógyszertár a gyógyszerekkel azonos értékesítési folyamat során adja el.
7. A MÉKISZ kezdeményezte a „MÉKISZ Tanúsított Minőség” védjegy bevezetését és elindította a minőségtanúsítási eljárásokat. Legújabban kedvezményeket is felkínálnak azoknak, akik vállalják a minőségtanúsítási eljárásban való részvételt. A Kamara a MÉKISZ-szel közösen és önállóan is többször kezdeményezte már az étrend-kiegészítők egészségpénztári kártyára történő vásárlási lehetőségének megteremtését.
8. Fontos cél az étrend-kiegészítők patikai forgalmazásának bővítése, ehhez azonban egy egységes adatbázisra és étrend-kiegészítők minőségét szavatoló intézkedésekre lenne szükség. Az egységes adatbázis megteremtésének indokoltságát alátámasztják az egyedi, szúrópróba-szerű illetve a nagyobb termékkört is érintő vizsgálatok, valamint az alábbi jogszabályi rendelkezések: 2/2008. (I. 8.) EüM rendelet 4. §-a, a 2006. évi XCVIII. tv (Gyftv) 2. § (4) bekezdése, valamint a 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet 36/A § (1) bekezdése.
A kamara etikai kódexe az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos szakmai tevékenység szabályait is rögzítette (4. pont).
Ugyanakkor „az étrend-kiegészítők összetételével, alkalmazásuk feltételeivel, várható hatásukkal, árarányos voltukkal kapcsolatos információk a gyógyszertáraknak csak korlátozottan állnak rendelkezése.” Ezt a MÉKISZ hasonlóan látja a Kamarához a 7. pontban idézettek szerint.
„Az étrend-kiegészítők minőségének garantálásához szükséges az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet módosítása:
A rendelet 3. § (1) bekezdése szerint „Magyarország területén csak az e rendelet előírásainak megfelelő étrend-kiegészítő hozható forgalomba”, a rendelet azonban nem tartalmaz előírást
A) az étrend-kiegészítő előállítási körülményeire (csak az előállító nevét, címét, az előállítás helyét és az előállító elérhetőségét kéri),
B) az előállítás körülményeinek ellenőrzési lehetőségére,
C) az étrend-kiegészítő összetevőinek (minőségi paramétereinek) állandóságára,
D) az esetleges eltérésekre és ezek bejelentésére vonatkozóan, beleértve a forgalmazó cég esetleges megváltozását is.
A rendelet ilyen irányú bővítése indokolt.”
„A Kamara szerint célszerű lehetne megkülönböztető elnevezés használata is a pl. egészségügyi – vagy gyógyászati – célú étrend-kiegészítő esetében, ha már az Unió által feltüntethetőnek tartott „ajánlások” közvetetten egészségügyi célú felhasználásra utalnak.
Az „egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat” tartalmazó étrend-kiegészítők körébe számtalan olyan (gyógy)növény vagy (gyógy)növény feldolgozásával készült termék is bele tartozhat, amelynek (orvosi/gyógyszerészi) kontroll nélküli használata egészségügyi kockázatot hordoz. Emiatt ezeknél az étrend-kiegészítőknél az erre irányuló figyelmeztetés indokolt.”
Az „egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagok” körére vonatkozóan a rendelet keretei között indokolt lenne egy „pozitív” és egy „negatív” lista kialakítása is.
„A rendelet 12. (és a 13.) §-a az étrend-kiegészítők hatósági ellenőrzését és a forgalmazással kapcsolatos hatósági eljárás szabályait rögzíti – rosszul.
Az elmúlt évek ismétlődő hamisítási és minőségi problémáit ismerve olyan rendszer kialakítása szükségszerű, hogy
A) a hatóságnak – a jelenlegi jogkörökkel szemben – joga legyen a bejelentettől eltérő összetételű, minőségű, címkeszövegű stb. termék vagy a forgalmazóval kapcsolatos probléma esetén haladék nélküli, egységes elveken alapuló, az egész országra kiterjedő, azonnali forgalomból kivonásra, a forgalmazás felfüggesztésére,
B) amennyiben az eltérés étrendkiegészítő-hamisításnak minősül (nem Engedélyezett összetevő használata, gyógyszerként használt összetevő használata stb.) a jelenleg elégtelen szankciórendszer is érdemi elemekkel bővüljön,
C) a jelenleginél intenzívebb piacellenőrzés feltételei (pl. laborháttér) is biztosítottak legyenek.”
A Kamara elnöke szerint indokolt lenne az „előzetes bejelentés” bevezetése az étrend-kiegészítő forgalomba hozatalát megelőzően olyan határidővel, amely során az OÉTI biztonsággal eltudja végezni a szükséges ellenőrzéseket.
A forgalmazási csatornák biztonságosabbá tételével csökkenthető a hamisított vagy nem megfelelő minőségű étrend-kiegészítők gyógyszertárakba kerülésének kockázata.