Merre tovább gyógyszerészet

A PharmaOnline körképében a gyógyszerészi hivatás ismert és elismert szaktekintélyei mondják el véleményüket:

 

A „gyógyszerfronton most állunk egy következő paradigmaváltás, vagy legalábbis új korszak elején. Nem merek találgatni, hogy ez milyen lesz, de annyi talán elmondható, hogy a szintetikus gyógyszerkutatás összességében már elért odáig, ameddig tudott.” – hangsúlyozza Dr. Dobson Szabolcs,  a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság (MGYTT) elnöke.

 

Az MGYTT elnöke szerint „már az úgynevezett lifestyle gyógyszerek potenciálja is kifulladni látszik, mint amilyen például a Viagra. Az antibiotikum-rezisztencia egyre nagyobb probléma, de nem gondolnám, hogy erre a végtelenségig újabb antibiotikumokkal reagálhatnánk. Egyre inkább a niche gyógyszerek és a ritka betegségek gyógyszerei, illetve pár területen a kombinációk kerülnek engedélyezési fázisba. És persze a biológiai gyógyszerek, és nyomukban a biosimilar-ek. Kérdés azonban, hogy ezeket a bomladozó jóléti társadalmak mennyi ideig és mennyiben képesek finanszírozni. Talán nem is véletlen, hogy a hatóságok egyre inkább a gyógyszerbiztonság felé mozdulnak el. Ez a terület fejlődött a legnagyobbat az elmúlt években.”

 

Prof. Dr. Soós Gyöngyvér egyetemi tanár (SZTE GYTK) a következőképp látja a gyógyszertárak, gyógyszerészek helyzetét, illetve a fejlődés feltételeit:

 

„Előtérbe kell kerülnie ismét annak a patikaliberalizáció miatt elhalványult szemléletnek, hogy a gyógyszerészi munka elsősorban nem a kereskedelemről, hanem a beteg ember szolgálatáról szól, a gyógyszerészet hivatásként ugyanis csak a humánum talaján állva maradhat fenn a jövőben. Minél szélesebb körben követendő példává kell válnia az emelt szintű gyógyszerészi gondozásnak, s a korábban vásárlásra ösztönző ajándékokkal korrumpált lakosságban is növelni kell az igényszintet és tudatosságot. A termékközpontúság helyett a betegközpontúságnak kell uralkodnia.

 

Meg kell megfelelnünk a magunkkal szemben támasztott szigorú elvárásoknak, eközben pedig reagálnunk a gyógyszergyártási és gyógyszer-felhasználási szokások változása által gerjesztett kihívásokra, az ipar és az egészségügy elvárásaira. Ennek fontos része az is, hogy a képzés tradicionális kémiai orientáltságának el kell mozdulnia a biológia, a biokémia felé, mert a gyógyszerészi gondozás magasabb szintű gyakorlásához a mainál szélesebb kórtani, klinikai ismeretekre van szükség. Nem kell és nem is szabad orvosi feladatokra törnünk, de a krónikus betegek gondozásában a havi orvos-beteg (valójában inkább asszisztens-beteg) találkozások ritkítása indokolt lenne, és a két vizit közötti gyógyszer alkalmazási kontrollt a gyógyszerészeknek kell(ene) gyakorolniuk.

 

A sokszor kilátásba helyezett, de a közeljövőben immár minden bizonnyal valósággá is váló elektronikus vények bevezetése, azaz az információtechnológia fejlődése még inkább felgyorsítja a fenti folyamatot. A helytálláshoz elengedhetetlen új kompetenciák elsajátítása.”

 

Csupor Dezső egyetemi adjunktus a képzés, a felkészültség fontosságát hangsúlyozza:

A „magas szintű gyógyszerellátás szempontjából kulcsjelentőségű lenne, hogy megőrizzük jó hagyományainkat és a hétköznapokban is alkalmazzuk az újabb eredményeket. Mindehhez elsősorban az szükséges, hogy a gyógyszertárakban megfelelő számú jól képzett gyógyszerész dolgozzon… a klasszikus gyógyszerészi feladatokról (expediálás, tanácsadás, gyógyszerkészítés) való lemondás legalább annyival rontja szakmai presztízsünket, mint amennyivel a gyógyszerészdoktori cím emelte.

 

A gyógyszertár-tulajdonosok gazdasági nehézségei nyilvánvalóan közrejátszanak abban, hogy – a jogszabály adta feltételek között – a szükségesnél kevesebb gyógyszerész dolgozik a gyógyszertárakban. A gazdasági, üzemeltetési környezet alakulása részben külső, részben belső tényezőkön múlik. Jó lenne, ha utóbbiakat oly módon tudnánk alakítani, hogy még kedvezőtlen körülmények között se járuljunk hozzá hivatásunk leértékeléséhez. Mert annál rosszabb reklám nincs, mint amikor a beteg a kérdésére nem kap adekvát választ. A szakszerű, a beteg bizalmát megnyerő tanácsadásnál talán nincs hatásosabb marketingeszköz.”

 

A közforgalmú gyógyszerészetben, bár komoly problémákat okoz, nem az árrés kérdése minden bajok forrása. A közforgalomban már évek óta az expediálás szakmai színvonalát kellett volna fejleszteni, és azt szigorúan betartatni. Törekedni kellett volna a gyógyszerészi és az asszisztensi kompetenciák szétválasztására, és meg kellett volna találni az egyensúlyt a két különböző végzettséggel betölthető munkakör között.

 

A legnagyobb probléma, hogy a gyógyszerész társadalom megosztott, nem tud egységesen kiállni az érdekeiért. Mély ellentmondások vannak az „etikus” és a „merkantil” gyógyszerészet képviselői között, és ez a vita a választások közeledtével várhatóan kiélesedik.

 

Forrás: www.pharmaonline.hu - Dr. Molnár Zsuzsa: „Merre tovább gyógyszerészet?” című tanulmánya