Sokkoló (gyógyszer)reklámok

Társadalmi célú reklámokba gyakran kerülnek sokkoló elemek, teljesen legálisan: azokban megengedettek, míg a kereskedelmiekben tiltottak. Némely gyógyszerreklám határeset, nem véletlenül: az erős képeknek, képzelettársításoknak komoly hatásuk van.

 

Noha vannak idegesítő, helyenként ijesztő reklámok, kifejezetten sokkolóak csak a társadalmi célúak lehetnek. Ezekbe az interneten egyre gyakrabban botlani, aki pedig először találkozik velük, joggal gondolkodik el azon, valóban szükség van-e ilyesmire amúgy fontos témák miatt.

 

„Sokkoló hirdetésről akkor beszélünk, ha az a társadalmi és egyéb normákat áthágva szándékosan ijesztő. Ez alatt érthetjük a hagyományok megsértését, olyan szavak, képek vagy hangeszközök használatát, amelyek taszítóak, ellenszenvesek, rémisztőek” – mondja Sas István reklámpszichológus, ismert reklámfilmes.

 

A „sokkolás módszere ma is ugyanaz, csak az emberek ingerküszöbe emelkedett meg: ma már kíváncsian szemléljük azokat a plakátokat és kisfilmeket is, amelyek évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Ezek hatására a mellékvesében adrenalin szabadul fel, az hozza hirtelen izgalomba az autonóm idegrendszer szimpatikus részét. Ilyenkor felgyorsul a szívritmus, a légzés, emelkedik a vérnyomás. Mint ahogy az előző példa is mutatja, akár ájulás is bekövetkezhet.

 

De ki mondja meg, hol a határ? Mi az, ami már túl sok a sokkolásból?

 

 

Azt persze objektív módon aligha lehet megmondani, kinek mi és mennyire a sokkoló.

Noha a kereskedelmi reklámokban sokkoló eszközök nem szerepelhetnek, sokszor azok is kíméletlenek. Csupor Dezső szakgyógyszerész, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerész-tudományi Karának adjunktusa gyógyszerekkel, gyógynövényekkel, étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitekre fókuszáló blogján, illetve annak Facebook-oldalán hívja fel erre a figyelmet. Néhány elgondolkodtató hirdetést közzé is tett, a hozzászólók pedig véleményt mondtak. Ugyan volt, aki védelmébe vette őket, de a többség etikátlannak és károsnak tartotta azokat.”

 

Kritikájuk érthető, hiszen a vásárlásra ösztönző, főleg fájdalomcsillapítókat népszerűsítő hirdetések eszköztára kimeríthetetlen: bokába csapódó nyílvessző, fogakon való dobolás, a derekat körülölelő töviskoszorú egyaránt fellelhető benne.

 

Történik ez annak ellenére, hogy a jelentősebb gyógyszergyártókat és gyógyszerforgalmazókat tömörítő szövetségek által jegyzett gyógyszer-kommunikációs etikai kódex szerint a betegség vagy sérülés miatti változást, illetve a gyógyszer arra való hatását félelemérzetet keltve, vagy a valóságtól eltérő módon nem szabad bemutatni. Ugyanezt törvény is tiltja, sőt kiterjeszti a gyógyászati segédeszközökre. Tehát elvileg az a reklám, ami a betegben félelemérzetet kelthet, nem alkalmazható. 

 

 „Ha a fogalmat szó szerint értelmezzük, akkor leszögezhetjük, hogy sokkhatást kiváltó tartalmakat a mindennapokban ritkán láthatunk. Tömegkatasztrófákat, tragédiákat bemutató képsorokkal inkább csak a híradásokban szembesülünk, ott sem direkt módon. A sokkoló eszközök használatával a reklámfilmekben is csínján kell bánni; nem véletlen, hogy ezek az esetek többségében nem megengedettek” – emeli ki Buda Botond neurológus főorvos, igazságügyi neurológus szakértő és címzetes egyetemi docens. Mint mondja, ez a terület igen sikamlós, kereskedelmi reklámoknál a tiltás teljesen jogos. 

 

A fájdalom gyógyszerreklámokban történő bemutatásáról a főorvosnak némileg árnyaltabb véleménye van, mint az átlagembernek. „Neurológusként naponta találkozom komoly kínokat átélő betegekkel. Bizonyos típusú, például zsábás jellegű fájdalmak esetén a beteg sokszor a valóságtól elvonatkoztatott, ám nagyon kifejező hasonlatokkal festi le panaszai jellegét. Ezt látjuk viszont egyes reklámokban képileg megvalósítva. Némelyiküket az egészséges ember nyilván túlzónak tartja, ám aki már átélt komoly fájdalmat, könnyen magára ismer. Az utóbbiak számára az efféle reklám kicsit sem túlzó, nem a földtől elrugaszkodott” – hangsúlyozza a főorvos.

 

 

A problémásnak gondolt reklámokkal első körben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal együttműködő Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) foglalkozik. Ha valamit kifogásolhatónak találnak, önszabályozó testületként megteszik a szükséges lépéseket, de pénzbüntetést értelemszerűen nem szabhatnak ki, nem ez a feladatuk.

 

Miközben a reklámokat rengetegen szapulják, hivatalosan kevesen tesznek miattuk bejelentést. Annak hátterében, hogy hazánkban kevés a reklamáció, nagy eséllyel az húzódik meg, hogy az ÖRT-nél sokan előzetesen is véleményeztetik a reklámokat. Tavaly például több mint 600 előzetes ügye volt a testületnek.

 

A már közölt reklámokat legaktívabban a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság pásztázza: tavaly decemberben publikált, több mint féléves időszakot átfogó jelentésük közel kétezer hirdetést vizsgált, és mintegy kétszázötvenben talált kivetnivalót. Mint megtudtuk, olyan nem volt köztük, amelyet sokkoló vagy félelemérzetet keltő mivolta miatt találtak volna zűrösnek.”

 

Forrás: Szabó Emese: Ki mondja meg, hol a határ a sokkoló reklámoknál? - www.mno.hu