Etikai kérdések

A gyógyszerek etikai termékek, és a gyógyszerész munkája etikus tevékenység. Éppen ezek következtében a gyógyszerésznek naponta − és folyamatosan − számos etikai kérdést kell megoldania.

 

Tény, hogy az otthoni egészségügyi ellátás a „leggazdaságosabb”, azaz legolcsóbb (s ezzel a kormányzat is tisztában van. Természetesen vannak operációk, amelyekhez kórházak és műtők kellenek). Statisztikai adatok alapján tudjuk, hogy a teljes lakosság évek óta nagyjából kb. három hét alatt megfordul gyógyszertárainkban. Annak, hogy ez így alakult, számos oka van, pl. az egészségnevelés hiányosságai, a nem megfelelő életvitel és táplálkozás, a gyógyszerreklámok túlzásai, egyfajta „kényelem” (hogy „könnyebb bekapni egy tablettát”) és így tovább...

 

Most arról lesz szó, hogy a gyógyszerek etikai termékek, és a gyógyszerész munkája etikus tevékenység. Éppen ezek következtében a gyógyszerésznek naponta − és folyamatosan − számos etikai kérdést kell megoldania. Erre sarkallják a körülmények is, mert folyamatosan változnak az orvosi vények kitöltésének előírásai, a betegek szokásai és a társadalombiztosítási jogcímek (utóbbiak inkább áremelkedésben jelentkeznek), nagy az orvosok leterheltsége és fokozódnak a megszorítások is stb. Mindezek pedig a patikában, a vétlen gyógyszerészen csapódnak le.

 

Tavaly óta új jogszabály, hogy az OGYÉI keretein belül működő Tiszti Gyógyszerészi Szolgálatnak tájékoztatnia kell a Magyar Gyógyszerészi Kamarát mint érdekvédelmi testületet a gyógyszerészek ellen hozott elmarasztaló szakmai és etikai jellegű határozatokról. Szerencsére − a forgalommal összehasonlítva − ezekből viszonylag kevés van.

 

Hasonlóképpen a bíróságoknak is értesíteniük kell(ene) a kamarát, ha a gyógyszerészt valamilyen − inkább financiális vonatkozású − büntetőperben elítélik. Ismét szerencsénkre, nagyon ritkán fordulnak elő (természetesen ezek bármelyikéből egy is sok)!

 

Elmondottak alapján a gyógyszerkiadás felelősségteljes tevékenységéhez − a tudás mellett − nagy empátiás készség és türelem is szükséges. Egyetemi hallgatóinkat igyekszünk erre nevelni és a patikai praxisban mindezek begyakorlására gazdag lehetőségük adódik.

 

A gyógyszerforgalmazás évtizede életbe léptetett liberalizációjának következményei máig hatnak (mert „könnyű valamit elrontani, de helyrehozni annál nehezebb”). Az e kérdésben eltérő szemléletű gyógyszerészek közötti etikai kérdések zöme is ezekből ered. A gyógyszerészeknek a szerek árából adott ilyen-olyan engedmények helyett, a betegek és vásárlók részére nyújtott hatékonyabb egészségügyi szolgáltatással, pl. a gyógyszerészi gondozás teljesebb alkalmazásával kellene versenyezniük. A gyógyszertárak közötti versenynek mindig szakmainak, kollegiálisnak és egymást segítőnek kellene lennie (miként ez a nyugat-európai országokban és az esetek többségében nálunk is így van).

 

A liberalizáció másik nagy kártétele a gyógyszerészi szakmai kompetenciák jelentékeny megnyirbálása volt. Ezek helyrehozása is elkezdődött és eredményes. A gyógyszerészi kar közös érdeke és kötelessége, hogy ezt következetesen végigvigye.

 

Kollégáink beleérző képességét különösen fontosnak tartom. Arról van szó, hogy a beteg ember tényleg beteg, ez neki nagy probléma, és meg akar gyógyulni! Úgy gondolja, érti azt, amit az orvos a lelkére köt, s lehet, hogy így is van, de közben − kisebb-nagyobb napi gondjai között − éppen azt felejti vagy téveszti el, amit pedig annyira szeretett volna megjegyezni... Mindig is jelentős volt a gyógyszerészek felvilágosító munkája, amit negyedszázad óta lényegében gyógyszerészi gondozásnak nevezünk. Az egészségügyi ellátás folyamatában utoljára a beteg a patikában kaphat korrekt tanácsot, hogy gyógyszereit miként szükséges szednie és hogyan kell(ene) egészségesen élnie.

 

Külön gondot − sőt, nagy gondot − okoz a gyógyszerek térítésének változtatása, főként a költségek emelkedése esetén (ha olykor csökken az ár, azért nem szoktak szólni). Belátjuk és megértjük, hogy a vásárló meglepődik, ha váratlanul sokkal többet kell fizetnie (amikor pedig már nyugdíja minden forintját gondosan beosztotta). Azon sem csodálkozunk, hogy mérges lesz (mint az a mérges gomba, „amelyik ledobja kalapját és toporzékol rajta”). Mikor és hol káromkodja el magát a beteg, ha nem éppen a patikában?! Mintha erről a gyógyszerész tehetne. Semmi köze hozzá, s aki meg egy távoli hivatalban a döntést meghozta, ilyen körülmények között sohasem találkozik a beteggel.

 

2013-ban a nettó gyógyszertári árbevétel közel 600 milliárd Ft volt (a társadalombiztosítás 2012-ben 45%-ot tett ki). Etikai gondot jelenthet, hogy a gyógyszerek ára patikánként változik (bár ennek is megvannak az okai), mert ez mind a beteget, mind a gyógyszerészt nagyon zavarja. Miként a gyógyszerek reklámozása is, s nem csupán hazánkban. Kell egyáltalán ezeket reklámozni? E kérdésekben illenék rendet tenni.

 

S vannak patikák, ahol a magisztrális szereket vonakodnak elkészíteni. Arról van szó, hogy ez több időt igényel, miközben lényegesen kevesebb bevételt jelent. Viszont − az expediálás mellett − ez a másik fontos, kizárólagos gyógyszerészi kompetencia! Ez esetben elvi kérdés egyrészt, hogy szükséges-e minden patikának erre is felkészülnie, másrészt gyógyszertár-e az, ahol ezt nem vállalják? Valahol meg kellene találni az optimumot.

 

Természetesen a gyógyszerészeknek is adódhatnak egészségügyi, terhességi, családi, a gyermek tanulásával vagy szüleik gondozásával kapcsolatos problémáik, s ők is megbetegedhetnek (ekkor viszont nem dolgoznak. Ám előtte van egy fázis, amikor még „csak környékezi őket a betegség”). Vagy az egyik türelmetlen beteg éppen felbosszantotta, de az egzakt gyógyszerkiadás ilyen esetben is mindennél fontosabb, semmi sem írhatja felül, mert a gyógyszerész nem tévedhet (persze, tudjuk, hogy emberként nem tévedhetetlen)! Miként a következő páciens is joggal várja el, hogy vele szépen beszéljenek (mert bár ő az előző történetben szintén vétlen jelenlévő volt, azonban szemlélőként tudja értékelni, ha a gyógyszerész képes az ügyön felülemelkedni).

 

S egy fontos megjegyzés: gyógyszertárainkban a paraszolvencia ismeretlen fogalom.

 

Arra törekszünk, hogy a gyógyszerészek az emberi természetből adódó és etikai jellegű problémáikat s napi gondjaikat legyenek képesek kiiktatni a munkájukból, mert a gyógyszerkiadással és a betegek felvilágosításával járó felelősségteljes tevékenységüket csak ebben az esetben tudják maradéktalanul ellátni. Ez minden szereplő − a gyógyszerészek és a lakosság − közös ügye kell legyen.

 

Forrás: www.pharmaonline.hu: Dr. Kata Mihály prof. emer. Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszertechnológiai Intézet, Szeged - Közforgalmú gyógyszertárakban előforduló etikai kérdések